A fura a legenyhébb kifejezés

~ A kupolás üvegház. ~

Nem tudtam semmit szólni ehez az egészhez. Ő lenne a bátyja és az anyja?

A lehető legközelebb megyek hozzá ő pedig megszorítja a karom. Érzem, hogy remeg a keze és hangosan veszi a levegőt. Bunny a kis aranyos kutyus is mellettünk van és ugatni kezd de Chris lecsitítja.

– Nem is üdvözölsz minket? – kérdezi az édesanyja.

– Legszívesebben elküldenélek titeket a fenébe de nem vagyok olyan mint te, anya. – válaszolja. Hogy mi?

– Ne mereszelj ilyen hangnemen beszélni. – indul meg felénk a bátyja. A mutatóujját felemelve böki meg a mellkasát és mélyen a szemébe néz majd gúnyosan elmosolyodik.

– Látom szereztél egy újabb srácot akit... – néz rám lenéző tekintettel.

– Fejezd be faszfej! – bátorodik meg Chris mire az anyja is közbeszól.

– Fejezzétek be mi bajotok lett hirtelen? – kérdezi és közéjük áll.

– Semmi. – mondja Christian majd elfordítja a fejét oldalra.

– Nézz rám fiam! – fogja meg az arcát de Chris lesöpri a kezét.

– Hagyj anya. Viszont egy kérdésemre igazán válaszolhatna valamelyikőtök. Miért vagytok itt? Három és fél hónapja nem hívtál és nem is kerestél. Szerinted, hogy reagálok ha csak így beállítotok? – kérdezi és látom, hogy csillogni kezd a szeme.

– Figyelj tudom kicsim. Nagyon sajnálom, hogy nem kerestelek. – simítja meg a kezét de én hátrébb lépek így magammal húzom Christ.

– Nem érdekel. – mondja majd letörli az egyik lefolyó sós könnycseppet a szeme alól.

– Csak látni akartalak és tudni, hogy jól vagy-e! – válaszolja de Chris száján egy apró nevetés csúszik ki.

– Ez az egész nem számít. – mondja. A bátyja annyira szemrehányó arckifejezéssel néz ránk, hogy le tudnám ütni és addig verni amíg le nem olvad az ajkairól az a szánalom mosoly.

– Menjetek el. – mondja. Az anyjának nagyra nyílnak a szemei.

– Mit mondtál? – kérdez vissza.

– Menjetek el innen. Menjetek vissza oda ahonnan jötettek, senki se kíváncsi rátok és ha most nem haragszotok. Távozzatok! – emeli fel a hangját mire a bátyja elindult felénk és kiszedi karjaim közül és a falhoz szorítja a pullóverénel fogva.

– Eressz! – próbál kiszabadulni.

– Ha mégegyszer ilyenre szólítassz fel minket szarrá verlek te kis buzi. – mondja a fogai közül kicsikarva.

– Kussolj Blake! – emeli fel ökölbe a kezét és orrba gyűri mire elereszti és hátra lépked.

– Normális vagy? – kérdezi a bátyja és az orrához kap, folyik az orra vére.

– Tűnjetek innen. Elég volt! – üvölti mire az anyja riadtan néz rá.

– Christian... – kezd el közeledni felé az anyja.

– Kérlek anya. Menjetek el, most! – mondja majd megindul az ajtó felé, hogy kitessékelhesse őket.

Blaken látom, hogy legszívesebben neki ugrana az öccsének. Megtörli az orrát majd az anyja után indul aki már kifelé megy az ajtón.

– Itt leszünk pár napig. Foglaltunk egy hotelben egy szobát. – szól vissza az anyja. Nagyszerű...

– Sziasztok. – mondja elengedve a füle mellett amit mondott neki az édesanyja majd becsukja az ajtót mögöttük. A becsukott ajtónak dől és újra könnyes lesz a szeme de megtörli szemeit.