A fura a legenyhébb kifejezés

~ Gondolatok róla, mindenről. ~

Kezd besötétedni, nem is vettem észre, az a könyv miatt amit még pár órája vettem magamhoz.
Le kéne mennem enni. Anya betegnek fog hinni hisz mindig szó nélkül megettem amit főzött, most meg nincs is étvágyam.
Nagyot sóhajtva rakom vissza a könyvet a polcra és lebattyogok a konyhába.
Anya a nappaliban ül és tévét néz.
Halkan osonok oda a hűtőhöz és kiveszem belőle a tálat amin a kajám van.

- Azt hittem már le se jössz enni drágám. - szólal meg mire majdnem eldobom a tányért.

- De, muszáj hiszen nem lehet elpazarolni csak úgy a finom főztődet. - pillantok felé ő pedig felkapcsolja az egyik villanyt. Feláll és odasétál hozzám.

- Ilyen szépeket apád mondott nekem utoljára. - tűri el az egyik tincsemet a szemem elől. Sírhatnékom lesz, mint mindig mikor meghallom, hogy apáról kezd el beszélni.

- Tudod, hogy utálok róla beszélni anya. - mondom majd berakom a mikroba melegíteni az ennivalót.

- Jó. Ne haragudj. Csak tudod hiányzik. - mosolyodik el majd könnyes lesz a szeme. Szívem szakad meg mikor így látom. Apa halála óta hat év telt el. Igaz az ő hibája, mert ő keveredett olyan helyzetbe, de anya attól függetlenül még most is teljes szívéből szereti. Hogyis ne szeretné..
Én is szerettem. De amit tett az szörnyű. Szinte megbocsájthatatlan. Elhagyott minket egy jobb munkáért és egy olyan nőért aki csak bajba keverte és ez is lett a veszte.

- Sajnálom. - invitálom magamhoz ő pedig a mellkasomra borul.

- Semmi baj kisfiam. - váll el tőlem pár másodperc múlva majd megtörli a szemét.

- Kibírtuk nélküle az elmúlt hat évet akkor a többit is kifogjuk. Igaz? - kérdezi mire egy szomorú mosoly kíséretében bólintok.
Kiveszem a mikroból a tésztámat majd egy tálcára teszem és jóéjszakát kívánok anyának és felmegyek.

Nagyon tudom sajnálni ilyenkor. Mindent megtesz, hogy boldogak legyünk. Van egy gyönyörű házunk. Jól élünk, és ami a legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak minden bajban. Nélküle nem tartanék sehol.

Az íróasztalomnál eszem meg a vacsorámat. Miután végzek vele megírom azt a minimális házi feladatot amit kaptunk. Közbe a zene hangosan szól a fülesemből.

Nagyot nyújtozva állok fel és a gardróbomhoz sétálok és előveszek egy tiszta alsónadrágot és egy pólót.
Leszedem az ágyamról a diszpárnákat amiket bele is rakok a tartóba majd lekapcsolom a nagylámpát és elhúzom a sötétítőt.
Az ágyamhoz sétálok és felkapcsolom az éjjeliszekrényen lévő kislámpát.

Felkapom a pizsomám és bemegyek a fürdőbe. Kulcsra zárom az ajtót és vetkőzni kezdek. Beállok a zuhany alá és folyatom magamra a meleg vizet. Hosszú percekig élvezem majd megmosakodom. Elzárom a csapot és egy törölközöt veszek elő és a derekamra csavarom azt. Kilépek a zuhanyból és megtörölközöm. Megmosom a fogam és a többi dolgot is elvégzem magamon. A pólóban és a boxerben megyek vissza a szobámba.
A legjobb érzés amikor kilépsz a fülledt fürdőből és kilépsz a kinti "hidegbe".

Bemegyek a szobámba és becsukom az ajtót. Fáradtan ülök le az ágyra majd betakarózok. Az éjjeli szekrényemen van a törött lencséjű szemüvegem. Kezembe veszem és csak egy apró mosoly jelenik meg az arcomon.
Hogy ez miért olyan vicces azt nem tudom de, ha mindig ránézek és még rá is fogok, akkor ez a mai nap fog az eszembe jutni amikor megismertem Christiant azt a fura srácot akitől az első csókomat kaptam..