A fura a legenyhébb kifejezés

~ Megváltoztam? Igen, talán. ~

Mióta Christian elment nem ugyan olyanok a napjaim, heteim. Egy és fél hónap telt el azóta. Hiányzik, túlságosan is. Nem ír, ahogy meg ígérte még akkor, nem tartotta be a szavát. Hiánya megront engem, olyan dolgokat teszek amiket azelőtt sose.
Sokszor nem járok be a suliba, nem foglalkozok anyával. Tudom az utóbbi szörnyű hisz vele kéne lennem minden egyes percben mikor tudok. Csak mi vagyunk egymásnak senki más.
Anya mostanában sokkal többet dolgozik így egyedül töltöm minden napjaimat. Vagyis nem teljesen egyedül...

Éppen a laptopomon keresek egy filmet mikor kopogást hallok lentről.
Szemet forgatva állok fel az ágyamról és lebattyogok a lépcsőn.
Mikor kinyitom egy nem várt személy áll előttem. Perverz mosoly kerekedik az ajkaimra mikor át is lépi a küszöböt és becsukja maga után az ajtót. Leveszi kabátját majd lerúgja cipőjét és elkezd közeledni felém. Megragadja a derekamat és magához szorít. Merevedését az enyémnek nyomja mire felsóhajtok egyet. Megnyalja a száját majd hevesen ajkaimnak esik. Megremegek mikor beleharap az alsó ajkamba.

– Hiányoztál. – váll el tőlem pár perc után.

– Te is nekem. – válaszolom majd a konyhába megyek.

– Kérsz valamit inni? – fordulok Daniel felé.

– Nem kösz. Nem megyünk inkább fel? – kérdez vissza majd oda jön hozzám és megfogja a kezem. Lerakom a másikból a vizet és utána megyek.
A szobámba érve becsukom az ajtót ő pedig már le is kapta a pólóját. A laptopomat lerakja a földre és az ágyra fekszik.
Én is leveszem a felsőm majd az ágyra térdelek és fölé hajolok.

– Most nagyon kívánlak Connor. – húz mégjobban magára majd a nyakamnak esik. Egy jól eső sóhaj hagyja el a számat. Egy pillanatra elvállok tőle míg az ölébe ülök. Zavar a farmerom de egy ideig még nem veszem le.
Valami miatt most nem nagyon akarom. Ez az egy hónap alatt akármikor jött egyből ágyba bújtam vele. De most valamiért nincs kedvem...

– Dan egy kicsit... – tolom el magamtól mikor már gombolná ki a nadrágom.

– Valami baj van? – kérdezi én pedig csak megrázom a fejem. Leszállok róla és felkapok az egyik fotelról egy ott lévő pulcsit.

– Hová mész? – kérdezi mire csak elengedem a fülem mellett és a fiókomba nyúlok majd kiveszem az utolsó szál cigarettát Christian dobozából majd kinyitom az ablakot.

– Mióta cigizel? – kérdezi miután kifújtam a füstöt.

– Az után miután megismertelek. – válaszolom mire hallom, hogy feláll és odajön hozzám.

– Miattam? – kérdezi aggódalommal a hangjában és megsimítja a kezemet.

– Dehogy. – mondom majd hátranézek rá és megfogom az arcát és közelebb húzom magamhoz majd egy csókot adok neki.

– Akkor miért? – kérdezősködik tovább miután elváltunk én pedig egy újabbat szívok a káros dohányból.

– Nem tartozik rád! – fordulok felé újra és próbálok nyugodt lenni de nem megy. Olyan sok emlék kavarog bennem, hogy szitkozódva válaszolok mire elhalkul.

– Felvágtak a nyelved vagy mi van? – jön egyre közelebb. Mindkét kezem az ablak párkánynak nyomodik ő pedig megfogja a pulóverem nyakát. Ilyet még sose csinált. Annyira hirtelen ér ez a mozdulat, hogy ijedtemben megremegek.

– Engedj el! – sziszegem. Felnézve rá.

– Fogd be a szád! – üvölti majd egy pofon csattan az arcomon. Ijedten kapok sebzett arcomhoz és ijedt de egyben dühös szemekkel nézek Danielre.

– Tűnj a picsába. – mondom halkabban de nem mozdul egy lépést sem. Tágra nyílt szemekkel néz és az arca eltorzul.

– Connor... Sajnálom! – enged el és meg akar ölelni.

– Mondom húzz a házamból bazdmeg! – lököm el magamtól és kiküldöm a szobámból. A pólóját utána dobom és megvárom míg leér a lépcsőn.

– Csukd be az ajtót és ne gyere többet csak úgy a házamba! – kiáltok utána miután átlépte a küszöböt. Vissza üvölt egyet majd becsapja a bejárati ajtót.

– Rohadék. – motyogom magam elé és csak utána esik le mit is tettem.
Francba... francba... francba!

Az ablakomhoz sietek de Daniel már el is húzta a kocsijával a csíkot.
Miért történt ez? Csak is miattam...
Szemeim a kezembe temetem és leülök a belső párkányra.
Ezt is elcsesztem..

És igen. Christian hiányát semmi sem tudta elmúlasztani csak Daniel. Megismertem egy hétvégi házi buliban és összejöttünk. Nem igazán gondoltam Chrisre de ma. Valamiért mégis. Furcsa érzés volt ennyi idő után visszaemlékezni rá, ránk.
Mindennél jobban hiányzott és az a doboz cigi. Ugyan már, az is rá emlékeztet. A póló ugyan úgy az ágyamban van a párnam alatt. Csodáltam is, hogy Daniel sose vette észre. De már nem is fogja..

Elszívom azt a szálat majd visszacsukom az ablakot. Leülök az ágyamra és felveszem a földről a laptopom. Felnyitom és egyből kiszúrja a szemem az a felirat, hogy "egy új üzenete van".
Pont most, ennyi idő után? Sokat váratott...