A fura a legenyhébb kifejezés

~ Lebuktunk? ~

Hasonló pozícióban ébredek ahogy elaludtunk. Christian kezén fekszek és a mellkasába vagyok bújva. Az ébresztő előtt kelek, mégnezem az órát, hogy mennyi az idő. Megdörzsölöm a szemem és látom, hogy fél hét.

Nem alszok vissza hanem várok egy kicsit, hogy Christian fel kell-e, de nem ezért óvatosan kibújok az öleléséből. Felülök az ágy szélén és konstantínálom, hogy kicsit másnapos vagyok, fáj a fejem. Felállok de abban a pillanatban Chris elkezd mocorogni de csak jobban magára húzza a takarót. Oda hajolok hozzá és egy puszit adok az arcára. Halkan kiveszem a ruháimat és elpakolom a mai órákhoz szükséges könyveket. Villám gyorsan felöltözök és csöndben elhagyom a szobát.

A fürdőbe megyek és megmosom a fogam és a hajam rendbe teszem. Mikor végzek lemegyek és mosolyogva lépek anyához.

- Jó reggelt. - köszönök majd öntök magamnak kávét és keresek valami gyógyszert.

- Jó reggelt! Milyen volt a buli? Észre se vettem, hogy hazajötettek. - kérdezi.

- Jó volt. Próbáltunk halkan lenni. - mondom majd egy pohár víz kíséretében beveszem a gyógyszert majd a kávéval a kezemben leülök anya mellé.

- Christian még alszik? - kérdezi mire csak bólintok és pár perc múlva hallom ahogy nyitodik a szobám ajtaja és már csak azt veszem észre, hogy kicsit sápadt fejjel botorkál le a lépcsőn.

- Jó reggelt! - köszön ő is majd levágja magát mellém és a telefonomat elém rakja az asztalra.

- Köszi. Kérsz kávét, vagy valami reggelit? - kérdezem rá pillantva.

- Aha egy csésze kávé jól esne, de most nem vagyok éhes. - válaszolja mire felállok és neki is öntök kávét.

- Látom fiúk azért kemény este volt. - szólal meg hirtelen anya én pedig egy kicsit félre nyelem az italt.

- Ugyan anya. Nincs semmi bajunk. Csak fáradtak vagyunk.

- Persze Connor. - mondja pimaszul mire csak megjátszott idegességgel fordulok felé.

- Csak egy keveset ittunk. - mondom.

- Drágám... Megfogadtad, hogy nem lesz ivászat. Nem akarom, hogy úgy végezd mint apád! - mondja. Kezdődik. Édes istenem...

- Anya kérlek. Jól vagyok. Nincs semmi bajom és apát egyáltalán nem kéne hozzám hasonlítani! Ő elbaszta a bizalmát felénk és ezzel az egész életét is majd végül ez lett a veszte! De én soha, ismétlem soha nem fogok olyan útra lépni! - mondom kicsit hangosabban.

- Connor! Fejezd ezt be! - emeli fel ő is a hangját és feláll a székéről. Chrisre pillantok aki csak meg akarja fogni a kezem az asztal alatt de én előbb lépek és megragadom a csuklóját és én is felállok.

- Sajnálom anya, most indulunk kell a suliba. - mondom mire csak sóhajt egyet és beletúr a dús, selymes hajába.

- Ne haragudj szívem. - jön oda hozzánk.

- Anya. Ezerszer megbeszéltük. Elmúlt, kérlek legyél túl rajta. Már nincs itt és jobb is így nekünk. - mondom majd egy kézzel magamhoz ölelem.

- Nem akarok én se beszélni róla. Sajnálom, hogy csak úgy felhoztam. - válaszolja és óvatosan megtörli a szemét.

- Nem haragszom. - engedem el és rámosolygok.

- Ne vigyelek el titeket? Elég hideg van kint. - kérdezi mikor már az előszobában vagyunk.

Christianre pillanatok aki csak bólint egyet.