A fura a legenyhébb kifejezés

~ Anya megért engem. ~

A szobámba visszamenve rádőlök az ágyra és a plafont bámulom egy ideig míg meg nem csörren a telefonom.

*- Szia. - köszönök mosolyogva.

- Te is tudsz róla? - kérdez rá egyből.

- Persze, anya pár perccel ezelőtt mondta.

- Az szuper. Ugye nem hiszed, hogy van köztük valami?

- Az igazat megvalva, nem tudom. Lehet, hogy ez csak munkatársai kapcsolat, de lehet nem.

- Igen én is ezzel győzködöm magam.

- Mostoha testvérek lennénk. - mondja.

- Igen fura ebbe belegondolni de most, ha úgy vesszük többet tudnánk együtt lenni.

- Ez igaz. Viszont csak titokban.

- Apud tudja, hogy mi... Tudod.

- Nem. Nem tudja. - válaszolja.

- Akkor jó, és nem is akarod elmondani neki? - kérdezem aggodalmasan.

- Hát, hogyha tényleg van köztük valami akkor nem, mert egymás közelébe se mehetnénk.

- Miért? - kérdezem.

- Nem szereti, ha fiúkkal vagyok. Mióta a bátyám.. - kezdi de félbeszakítom.

- Nem kell elmesélned.

- De majd el akarom. - mondja én pedig lesütöm a szemeim. Első nap mesélt a bátyjáról, hogy miatta vált olyanná amilyen. Legszívesebben most meghallgatnám de félek, hogy rossz vége lenne.

- Holnap átjöhetnél míg vacsorázni vannak, vagy menjek én? - ajánlom fel.

- Gyere inkább te. - válaszolja.

- Oké, viszont most megyek.

- Szeretlek.

- Szeretlek. - ismétlem meg szavait majd kinyomom a hívást.*

Az éjjeliszekrényre rakom a telefonom és felülök az ágyon majd a könyvespolchoz sétálok és leveszek egy könyvet. Az ablakhoz megyek és kinézek rajta.
Hamarosan itt a tavasz és egyre kitisztultabb az idő. Az utakon lévő hó ellenére nincs is olyan hideg és a nap is süt.
Elmosolyodom majd egy pokróccal betakarózok és a elindítom a zenét így a fülembe szólni kezd az egyik lejátszási listám dalai közül valamelyik.

Kinyitom a könyvet és olvasni kezdek de egyszerűen ez a szülős téma teljesen eltereli a figyelmem a könyv felől. Felemelem a tekintetem a lapok közül és újra kinézek az ablakon.
Mi lesz ha tényleg van köztük valami. Tényleg nem tudnánk együtt lenni?

Legalábbis addig nem kell aggodalmaskodni, míg ki nem mondják. Holnap este kiderül, reméljük...

Annak örülnék a legjobban ha anya boldog lenne és minden a legnagyobb rendben lenne. De ha ők összejönnek akkor a mi kapcsolatunknak lesz vége. Márpedig azt nem akarom.

Anya kiabálása szakítja félbe a gondolkozásom. Felkapom a fejem és lerakom a könyvet és ledobom magamról a takarót. Kiveszem a fülest a fülemből majd leállítom a zenét. Felállok majd kilépek az ajtómon és lemegyek.

- Igen? - megyek a konyhába és az anyával szembeni székre ülök.

- Nem nézünk meg egy filmet? - kérdezi. Filmet? Még sose kérdezett ilyet de örülök neki.

- De persze. - válaszolom mosolyogva.

- Válassz filmet amíg befejezem az aktarendezést. - mondja én pedig a tévéhez sétálok és bekapcsolom. Nem tudom, hogy tetszene-e neki amit én választok. Én inkább a romantikus filmeket szeretem ő pedig inkább vígjáték kedvelő. Ezért aztán a Love Simont választom. Mondanám, hogy ideális de inkább magamban tartom.
A konyhába sétálok és pattogtatok popcornt.

Mire kész lesz anya a kanapén ül és érdekesen nézi a képernyőt.

- Gondoltam legyen ez. Romantikus, kicsit vígjáték is van benne és tanulságos is. - huppanok le mellé mire csak elmosolyodik én pedig elindítom és nézni kezdjük.

A felénél már látom, hogy teljesen beleéli magát és a végén már könnyesek a szemei.

- Kicsim. - fogja meg a kezem én pedig ránézek.

- Tökéletes volt a filmválasztás.

- Be kell vallanom valamit. - hajtom le a fejem. Nem tudom, hogy szégyelljem-e vagy ne.

- Mondjad Connor nyugodtan. - simítja el a szemembe hulló hajtincseket.

- Tegnap este Christiannal voltam. - nézek fel rá mire meglepedséget látok az arcán.

- Kibekültetek? - kérdezi.

- Igen, újra együtt vagyunk. - vallom be.

- Ezért kérdezgetted, hogy van valami köztünk Travissel?

- Igen ezért, mert akkor megválltozna minden, és ez az egész olyan fura. Mármint, hogy ez így összejött. Pont a te munka ajánlásod találta meg és gondolom fülig beléd van esve amit megértek, mert gyönyörű nő vagy anya, de nekünk, ami kapcsolatunknak úgy befellegzett. - könnyezik most be az én szemem.

- Drágám. - simogatja meg a karomat.

- Én tényleg szeretem Christ, de ha ti együtt lesztek akkor vége. Travis nem is tud rólunk, mert Christian nem mondta el. Mert... - kezdem de megakad a szavam.

- Miért kicsim? - kérdez rá.

- Mindegy. De kérlek ne is említsd neki ezt a beszélgetést holnap se ami köztünk van Chrissel. - kérem mire bólint.

- Megértem, hogy így érzel. - válaszolja mire felállok és a konyhába sétálok és kiveszek egy vizet. Egy almát is felkapok.

- Majd holnap még beszélünk, pihenj te is, holnap kipihentnek kell lenned. - mondom és elindulok felfélé.

- Szeretlek Connor. - mondja.

- Én is téged anya. - válaszolom majd vissza sietek és egy puszit nyomok az arcára.

A nap további részét a könyvvel ütöm el. Egész nap Christianon jár az eszem. Ma korán elmegyek fürödni de az ágyba bújva nem tudok aludni.

Izgulok a holnap estétől. De ez nem az a jó, izgalommal teli. Félek. Nem veszítehetem el őt. De ha akármi is lesz ígyis úgyis fogunk találkozni. Ha rajtam múlik akármit megteszek érte, hogy velem maradhasson és én is vele. Csak a holtestemen keresztül szakíthatnak el tőle...