A fura a legenyhébb kifejezés

~ A második "első" csókom. ~

Mindenki bejön a terembe és el foglalja a helyét. Én kipiroslott fejjel ülök egy helyben és nézek ki a fejemből. A bambulásomból a nap első csengője zökkent ki. Pár perc múlva meg is érkezik a tanár, majd jelentés és kezdődik is az óra.
Unalmas mint az őt követő többi. Vagy csak lehet nekem az. Minél előbb otthon akarok már lenni.

Ma is az utolsó óra testnevelés. Igazából csak holnap vagyis pénteken van első órában de ez így jó. A legtöbbünk már megszokta a napvégi testmozgást.
Ki hozom a mosodából a törölközőket és szétosztom azokat a fiúk között.
Mindenki átöltözik és mennek ki. Christian még öltözik de nem várom meg hanem kimegyek. Mielőtt becsukodik az ajtó utánam szól én pedig megfogom a kezemmel és vissza nézek.

- Valami baj van? - fut oda hozzám miközben felveszi a pulcsiját.

- Nem, minden oké. - mondom őszintén ő pedig csak elmosolyodik és egy hirtelen mozdulattal odahúz magához.

- Chris, meglát valaki. - sóhajtok egyet mikor hozzáér a kezem a mellkasához. Végighúzom rajta a kezem amit ő megfog majd leereszti.

- Nem baj. Gyere menjünk, mert elkésünk. - válaszolja majd előre megy.

- Oké. - nyitom ki újra az ajtót és kimegyek rajta egyenesen a focipályához. A csütörtökön mindig focizunk. Úgymond ez a nyugisabb tesink.
Mire odaérünk a csapatokat már kiválasztották így én az egyikbe Christian pedig a másikba kerül.
A tanár ilyenkor hagy minket úgy játszani ahogy akarunk. Persze ez azt jelenti, hogy szabályok nélkül és úgy mint a kisgyerekek a játszótéren.
Mindenki lögdös mindenkit. Jól érezzük magunkat. Szeretem ezt az órát mert ilyenkor csak mi vagyunk fiúk kint a lányok pedig bent vannak a meleg konditeremben.
Jobb is, hogy nem látják, hogy mi folyik idekint.

Izzadtan rohanunk be az óra végén az öltözőbe. Mindenki a zuhanyzót támadja meg, hogy egy meleg fürdőt vegyen. Beállunk egy-egy kabinba és lezuhanyozunk. Észre sem veszem, hogy mennyi ideig állok a meleg víz alatt mígnem hallom, hogy már csak az én zuhanyrózsámból folyik víz.

– Jössz vagy itt is alszol ma? – kérdezi mögülem Christian. Hirtelen el is felejtem, hogy meztelen vagyok és megfordulok.

– Jövök, adj egy törölközőt. – mondom neki. De nem mozdul hanem a tekintete a szememtől lefelé irányul.

– Basszameg. – takarom el a farkamat és visszafordulok a fal felé.

– Nem kell előttem takargatnod magad. – mondja halkan és hallom, hogy egyre közelebb jön mígnem a keze hozzáér az enyémhez. Hátranézek a fejemmel és csak a csupasz mellkasát látom ami tökéletes. Megszólalni sincs időm, közelebb jön és a törölközőt a kezembe nyomva mosolyodik el.

– Köszi. – mondom akadozva.

– Nincs mit. – válaszolja majd kimegy a közös zuhanyzóból. Miután elhagyja a helységet a fejem a csempének döntöm és azt hajtogatom folyamatosan, hogy de hülye vagyok.

Hatalmas sóhaj hagyja el a számat mikor én is vissza megyek az öltözőbe. A törölköző a derekamra van csavarva. Újra ketten maradtunk Chrissel. De ezt már nem is tartom furcsának. Annyira..
Ő már fel öltözött és a padon ülve telefonozik.

– Miért nem mész haza? – kérdezem hirtelen felindulásból.

– Gondoltam megvárlak és mehetünk együtt. Úgyis arra felé laksz amerre én. – válaszolja. Jogos, hogy megvár.

– Gyors felöltözök addig menj ki nyugodtan, mert beizzadsz a meleg kabát alá. – veszem elő a ruháimat.

– Oké. Kint megvárlak. – mondja és újra végig néz rajtam mint az előbb.
Mikor kinyitja az ajtót megcsap a hideg szellő és kiráz a hideg.
Hipergyorsasággal felöltözök és beviszem a szennyes kosarat a mosodába amibe most kivételes módon az összes törölköző belekerült.
Felveszem a táskám a vállamra és a telefonommal a kezemben megyek ki a januári hidegbe. Chirstian már vagy öt perce vár rám. Mikor mellé érek nem is szól semmit csak elindul én pedig mellette megyek.
Így megyünk egészen hazáig.
Mikor Christian háza elé érünk megállunk és azt látom, hogy furcsán fürkészi az arcomat.