A fura a legenyhébb kifejezés

~ Szia Connor vagyok.. ~

Nem igazán foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy lett egy új padtársam se azzal, hogy ilyen közel van hozzám. Éreztem minden lélegzetvételét a nyakam közelében. Nem szóltam hozzá mert nem tudtam mit, nem akartam kínosan érezni magam. Pedig kellett volna valami mondanom legalább bemutatkozni, hisz az úgy illik. Nem de? De ha beszédre gyötröm magam biztos valami hülyeséget mondok, utána pedig kinevet vagy gáznak tart.

- Miért nem beszélgetsz velem? - kérdezi a fülemhez hajolva. Hirtelen szívom magamba a legtöbb levegőt amennyit csak tudok.

- Nem tudom mit mondhatnék. - Lerakom a tollamat egy pillanatra és leveszem a szemüvegem. Összecsukva letarkom a padra majd érdeklődve felé fordítom a fejem a tanárra közben fél szemmel figyelve.

- Mondjuk, kezdjük azzal, hogy mi a becses neved, meg ilyenek. Nagyon új vagyok még ebben a városban is nem csak az iskolában- húzza mosolyra ajkát én pedig nevetek egy aprót mire a tanár felénk néz és idegesen megcsóválja a fejét majd visszafordul a táblához.

- Connor, Connor Grey. - mosolyodom el.

- Christian. De csak Chris. - mondja majd lemásolja a füzetébe amit a tanár felírt a táblára.

- Örülök, hogy hozzánk kerültél. - mondom majd visszaveszem a szemüvegemet és énis leírom a feladat többi részét a tábláról. Féloldalasan látom, hogy vissza néz rám és ugyan az a mosoly telepszik a szájára mikor belépett a terembe.
Az óra utolsó öt perce hosszabbnak tűnik mint az elmúlt negyven.
Mindenki már ki akar menni a fülledt teremből a friss levegőre.

Kicsöngetés után a többség elhagyja a termet és csak én és Chris maradunk fent. Én azért mert osztályfelelős vagyok. Christian meg csak úgy fent szeretet volna maradni velem.
Elmondom neki nagyjából mi hol van de utána rakom, hogy körbe is vezetem ha kell mire hálásan bólogat.
Fura srác, hallottam párszor óra alatt, hogy valaki ezekkel a szavakkal illette őt. Miért lenne fura? Csak mert új, és az újakat ki kell tagadni?
Mekkora szemétség ez. Nem is ismerik és így állítják be. Igaz a furcsa szó az lehet jót is jelenthet. De csak is ők tudhatják.

- Egyébként, hogy, hogy iskolát váltottál? - kérdezem kíváncsian miután megmostam a kezem a csapnál.

- Igazából a szüleim elváltak és ide költöztünk az apámmal. Így egyértelmű is, hogy új suli, új élet és új barátok, ha persze lesznek. - vakarja meg a tarokóját és hozzá társul egy kínos arckifejezés is.

- Sajnálom, hogy ez történt nem tudtam, de amúgy is. - törlöm bele a farmeromba a vizes kezem és odamegyek hozzá.

- Mi már barátok vagyunk, nem igaz? - nézek rá a szemüvegem lencséin keresztül. Azok lennénk?

- De igen. - jön egy kicsit zavarba mire érzem, hogy szikrázni kezd köztünk a levegő. Pedig egyáltalán nem akarom, hogy szikrázzon. Magától jön ez az érzés.

- Már az elején szimpatikus voltál mikor megláttalak. Tudtam, hogy te egy rendes srác lehetsz. - mondja mire boldogság fog el. Ez kedves.

- Megadod az elérhetőséged, hogy el tudjalak érni meg ilyenek? - kérdezi elővéve a telóját.

- Igen persze. - válaszolom és a kabátomhoz megyek és én is előveszem majd lediktálom neki az email címem mire csak egy köszönöm hagyja el a száját és elmegy mellőlem.

- Mit is mondtál? Merre van a mosdó? - kérdezi.

- Elmész jobbra, végig a folyosón és ott lesz. Ne kisérjelek el? - érdeklődők és már meg is indulok, hogy segítőkészen elkisérjem.

- Nem kell köszi. - válaszolja majd sebesen hagyja el az osztálytermet. Megtorpanok és gondolkozok, hogy utána menjek-e de hamarosan becsöngetnek így ráhagyom és úgy gondolom majd biztos vissza talál.
Leülök a helyemre és élőkészülök a következő órára, mint mindig.

Miután végeztem előveszem a fülesem és bedugom a telefonomba és maximumon hallgatom a zenét míg meg nem látom az első osztálytársamat feljőve a szünetről...