A remény útja ✔Befejezett

15.《Futótűz》

A szerelem örültségekre késztett és most már azt is tudtam mennyire.

Mélyet bele szippantottam a hajába, aminek virág illata volt, magamba akartam vésni minden egyes részét. Ez a törékeny lány, aki most már nővé vált mellettem, az egész világommá lett.

- Jól vagy?

- Persze -felelete - hangja nyugtatóan hatott rám. Fel emeltem a fejem és a szemébe néztem. Elmosolyodtam ö is ugyan ezt tette. Hihetetlenül boldog voltam.

- Ilyenek képzelted? -végig simította az arcomat, a tenyerével, amit megállítottam a kezemmel és lágy csókot nyomtam rá.

- -Sokkal szebb volt, mint ahogy elképzeltem.

- -Ennek örülök. -vigyorogtam.

- -Csak az bánnom, hogy nem előbb tettük meg. -folytatta

- - Szerintem most jött el az ideje sajnálom, hogy az autómba történt.

- - Minden tökéletes volt ez miatt ne aggódj, észre se vettem, hogy hol vagyunk igazából, csak most fogtam fel az egészet. -fel nevetett. Közben mindketten felültünk az ülésen most éreztem igazán mennyire szűk volt a hely és kényelmetlen. Az ölembe húztam öt, úgy fogtam át, mintha mindentől meg tudtam volna óvni. Átkarolta a nyakamat, és ahogy rám nézett mindent elárult róla, amit érzett. Olyat kaptam, amiről álmodni se mertem volna, a szemében, láttam az új életemet, a reményt.

- Ébredezett a világ, de még nem érték el a napsugarak az ég alját kora hajnal volt, amikor útra keltünk kellemes csend vett körbe minket, ahogy én vezettem ö pedig a kezemet, fogta, ami a két ülés közt volt. Mindketten máshol jártunk de ugyan arra gondoltunk ebben biztos voltam. -Köszönöm -súgtam halkan és egy gyors mozdulattal megcsókoltam a kezét. Egy pillanatra, egymásra néztünk és az a tekintett teljesen rabul ejtett. Tudtam, hogy innentől kezdve megváltozott az életünk ö hozzám tartozott most már és felellőséget kellet, hogy vállaljak érte. A valóság kizökkentett minket a lila köd alól, amíg ö lelkesen készült a fontos vizsgáira én folytattam az új album felvételét. A bárban Steve és Daesy privát bulit tartott ahol csak a szűk család és a barátok vettek részt. Jó érzés volt, hogy ennek a családnak én is része lehettem.

 - Johnny- nagy öleléssel üdvözölt Carolina elmosolyodtam és egyből rám ragadt a jó kedve, ami csak úgy áradt belőle. -Hello Johnnes. - követte őt Dick akivel, kezet fogtunk majd átöleltük egymást általában így zajlott a köszönés nálunk főleg a börtön évek óta lettem ilyen ölelgetős fajta, persze nem mindenkivel.

- Ahogy körbe néztem békesség költözött a lelkembe ez volt az a hely ezekkel, az emberekkel, akikhez tartoztam egy nagycsalád voltunk. Kis idő elteltével mindenkinek sikerült fel oldódnia az alkohol segítségével a sejtésem be igazolódott, amikor Steve bele kezdett a pohárköszöntőbe.

Ez már megint kezdi, most mit akar bejelenteni, hogy nászútra mennek? -mormolta Dick a mellettem lévő székben szokásához, híven nem bírta ki hogy ne szóljon valamit. Kitört belőlem a nevetés miközben egymásra néztünk, megráztam a fejem. -Te soha nem bírod ki csak úgy árad belőled a jó indulat. -Ismersz nem. -vállat vont és ivott. Én is ugyan ezt tettem és ismét Stevere figyeltem. -Most már nyugodtan bejelenthetjük, hogy szülői örömök elé nézünk Daesy gyereket vár. -Steve szája talán még soha nem volt ekkora, ahogy nevetett az örömtől. Rá néztem Dickre aki teljesen ledöbbent -Ezek nem normálisak. -fel állt a székből -kíváncsian figyeltem, hogy fogja elcseszni az örömhírt. Ez még izgalmasabb volt, mint maga a bejelentés ö volt közülünk az, aki minden ellenes volt házasság, gyerek, monogámia, teljesen kizárt volt az életében.