A remény útja ✔Befejezett

○Rólam●

Gyerekkoromban félénk visszahúzódó lány voltam, mint az óvodában, mint az iskolában.

Én voltam az akit senki nem vett észre és senkinek nem tűnt fel ha hiányoztam a suliból.

Csak álmodoztam,ábrándoztam arról a fiúról, aki nekem tetszett,hogy egyszer majd észre vesz, de ez soha nem következett be így csak mindig a néző térről figyelhettem az álom párokat és elképzelhetem,hogy az a szerencsés lány én vagyok.

Így nem maradt más az írásba menekülhettem ahol valóra, válhatott az álmom, ábrándjaim.

Még akkor kezdettem írni, amikor még toll és spirál fűzet jelentette az írás fogalmát.

Mivel soha nem voltam jó tanuló igy nem sokat fejlődött az írástudásom legkevésbé a nyelvtan és az irodalom érdekelt.

Szóval igen voltak hiányosságaim aztán idővel felnőttem sok minden változott az életemben, de az írás meg maradt mindig.

Közben kiderült felnőtt koromra a diszkalkulia és a diszlexia zavar nem is enyhe fokozata.

Az elmúlt hétben azt is észre vettem,hogy a kisfiam cipőjét nem tudom fel adni rá ugyan is összecseréltem a jobbat és a balt megerőltető volt korrigálni.

Tehát felcserélek dolgokat össze, tévesztek, összekeverek és nagyon küzdelmes kijavítani, és ez hatással van az írásra is nem kicsit, de azon vagyok,hogy sikerüljön, nem adom fel.

Imádok írni és karakterek életébe bekerülni, egyedül nevelem a négy éves fiamat, háztartást vezetek, dolgozok, tanulok és esténként az én világom az írás ahogy időm engedi.

Nagyon örülök, hogyha elolvassátok és sikerül ki zökkenteni a szürke hétköznapokból.

Köszönöm a visszajelzést, szívesen fogadok üzenetet, akár privátban is. Mindenkinek jó kikapcsolódást. Köszönöm azoknak, akik eddig visszajeleztek és tetszett Johnny élete.

Ne feledjétek soha nem szabad fel adni a nagy ő egyszer eljön mindenki életébe.

Valóra válhat az összes álmunk, és még az a férfi/fiú is a miénk, lehet akiről álmodozunk, vagy akit elképzelünk magunknak. Kitartást, sok erőt mindenkinek higgyetek magatokban ez a legfontosabb.