A remény útja ✔Befejezett

29.《Az életünk》

Hivatalosan sosem álltunk pap elé de én lettem Zack Dicarlo keresztapja, aki hat hónap után megérkezett és megváltoztatta az életét annak az embernek, akiről soha nem hittük volna de igen Dick apa lett és nem is akár milyen boldog volt, ahogyan mi is és szívből örültünk, hogy végül egy család lettek Carolinával.

Lassan három éve játszottam a kemény rendőrt így eljött az ideje, hogy jelentkezek a további képzésre, ahhoz hogy DEA nyomozó lehessek.

- Milyen volt az első napod? -kérdezte Jeff miközben együtt reggelizett a család.

- Kávét tölthettek apa? -Igen kérek, köszönöm. -kedvesen mosolygott a lányára szerettem őket nézni, amikor együtt voltunk még soha senkit nem láttam, hogy ilyen meghitt kapcsolata lenne, mint nekik apa és lányának.

- Elég sok minden más változik több lesz a papír munka, a jelentések és a bírósági ügyek.

- Ez pontosan így van. -helyeselt

- Egy jó tanács az ügyésszel vigyázni kell itt ő az, aki nagyon fontos ember, az ügyész nem csak vádat emel. Nem csak bíróság előtt bohóckodik, hanem keményen nyomoz. Ő a nyomozás és az ügy ura, utasítja a rendőrséget és úgy általában a nyomozó hatóságot, kihallgat, helyszíni szemlét tart. -Ez tényleg fontos embernek tűnik -nagyon komolyan figyeltem Jeff szavait, mint mindig.

- Ezt ne feledd úgy, ahogyan meg tanultad, hogy kiben bízhatsz az őrsön itt is észre, kell venned, fel kell, ismerjed ki a te embered, szóval jobb, ha neki állsz fel venni az infra szemüveget, csak legyél óvatos és legfőképp magabiztos.-Rendben. -Oké fiúk most abba hagyhatnánk a munka témát az asztalnál, ha végre együtt lehettünk. -Nevettem -Igazad van, abba hagytam.

- mosolygott Jeff is és nyugisan eltöltöttük együtt a reggelinket.

- Mielőtt elindult volna a napom és folytattam, volna a kiképzést nem bírtam megállni, hogy ne térjek be egy kávéra a Dicarlo családhoz forró nyári nap volt a napszemüvegem viselése tökéletes védelmet nyújtott, szerettem nagyon.

- Halkan kopogtattam a bejárati ajtón. -Dick mosolyogva nyitott ajtót ez ritka pillanat volt főleg reggel -Öregharcos -mondtam csak ugyan visszamosolyogva rá. -Gyere be Johnnes. -Bementünk ki ültünk a teraszra és kaptam egy forró kávét is, amit ő készített el. -És hogy bírod, milyen ez a fajta élet? -Fárasztó de főleg Caronak én csak besegítek, ahogy tudok. -nevettem hihetetlen volt ezt a mondatot hallani tőle.

- Most aludtak el. -folytatta - az jó akkor pont zavarok. -Dehogy, te soha sem zavarsz, tudod jól. - nevettünk. -Eddig se csíptem az ügyvédeket, de mostanában egy-két ügyet illetően meggyült velük a bajom haver. -elmosolyodott a csésze mögül, amit a szája elé tartott. -Hallgatlak -mondta.

- Tudod, hogy tartja a mondás a rendőr az, aki beviszi a bűnözőt az ügyvéd, aki kihozza. -felsóhajtottam. -ebben van valami. -nevetett.

- Amikor megszületik egy gyerek az évek pillanatokká vállnak és ez valóban így volt így éreztem a keresztfiam mellet magam, aki tegnap született de a mai napon betöltötte a harmadik élet évét. Születésnapi bulit rendeztek, ahova a családot meg hívták vagy is a barátokat.

- Életemben először láthattam az apósomat lerészegedve, persze ezt is mértékkel de nagyon jól szórakoztam rajta, elengedte magát jó kedve volt. -Szeretnék mondani néhány szót. -mindenki nagyon figyelt Jeff nem volt az a fajta, aki a magánéletben központ lett volna. Szóval, ha ö mondott valamit annak jelentősége volt még ilyen állapotban is. -Első sorban emelem poharam erre a gyönyörű kisfiúra Zack-re Köszönöm a meghívást meg tisztelő és sok boldogságot. -ivott majd folytatta -Éljen -szóltak a többiek. Egy pillanatra rá néztem Carolinára aki könnybe lábadt szemmel mosolygott. -Igyunk a lányomra és a férjére, aki a lehető legjobb döntés volt a számára, és akire nagyon büszke vagyok nehéz utat tett meg, azért, hogy nyomozó lehessen és példamutató ember, férj és mindig olyan volt nekem mintha a fiam lett volna. -egymás szemébe néztünk, nem kelletek szavak erős kötelék volt, köztünk. Nagy tisztelettel néztem fel rá, és első pillanattól belopta magát a szívembe a jóságával. Oda léptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem -Köszönöm. -súgtam erősen megszorított őt.