A remény útja ✔Befejezett

26.《Mély víz》

Félhomály volt mindenhol behúzott sötétítő függöny az ablakon. Rémült tekintett az arcán, ahogy rám nézett ez az igen fiatal fiú.

- Még is mi a fenét képzelsz, hogy csak így beráncigálsz ide. -vontam kérdőre az állítólagos áldozatot, akit védeni kellet a saját palotájában, mert ez a ház pontosan ilyen volt hatalmas és félelmetes talán még én magam is védő őrizetett, kértem volna még az alváshoz is.

- Nem érted itt vannak, és figyelnek - súgta lassan el, engedte a ruhámat, amit görcsösen szorított az imént. Rossz előerezetem támadt.

- Jól van ezt értem, ezért vagyok itt, mert bajban vagy de tudod, hogy ki az, aki figyel? -mondtam határozottan

- Persze, hogy tudom már évek óta, ez megy, de még nincs elég bizonyítékom ellenük érted. -teljesen kezdtem el bizonytalanodni Jeff biztosra, mondta, hogy a srác bajban volt és védőőrizet kért. -Évek óta. -jegyeztem meg majd ismételtem hangosan.

- Leültem az egyik székbe figyeltem és vártam.

- Rohadt életbe! -üvöltötte miközben az ablakban állt és kifelé nézett.

- Mi az? -kérdeztem majd határozottan tettem pár lépést felé.

- Ki lőtt egyet az ablakon majd rám szegezte a fegyvert. -Basszus veled valami nem stimmel, - fel tettem mindkét kezem. -tudod mi az a paranoia? -bólogatott.

- Mit keress nálad egy fegyver? -rá néztem egy pillanatra, a kezére majd a hatalmas pupilláját néztem Basszus be volt lőve. -Önvédelem baszki. -válaszolta majd furán vette a levegőt, bár ismerős helyzet volt a számomra de most a másik oldalról néztem ezt végig. Izzadás csepp folyt végig a homlokán. -Szerintem jobb, ha leülsz, azért vagyok, itt hogy ne tegyenek kárt benned, de most már látom kitől is, kell pontosan megvédenem. -Leült mondhatni inkább a székbe zuhant, óvatosan elvettem a fegyvert, amit biztos helyre tettem a zsebembe.

- Tudod mi az, amikor meg van mindened haver és még is magányos vagy. -kezdte el.

- Felsóhajtottam éreztem hosszú lesz ez a nap.

- Kinéztem az ablakon sötét volt, amire végzett a világ egyik legmagányosabb embere az élet történetével persze ezt kiegészítette azzal, hogy segítettem neki ki adni magából az ebédjét, ami végül a WC csészében köszönt vissza ránk.

- Megszólalt a rádió. Remény Végeztél, itt vagyok a ház előtt vétel: - Jelentem megyek, az alany meg alszik, mint csipkerózsika. -kimentem a ház elé megláttam az autót határozott léptekkel elértem az ajtóig, majd beültem. -Te tudtad ezt ugye? -nevetett kissé -Tudtad, hogy ki volt ez pontosan tudtad. -Igen így igaz és mit tanultál belőle? -Fogalmam sincs de, te majd meg mondod. -Fegyelem, higgadtság, türelem. -Most hogy mondod. -felsóhajtottam közben elindult az autóval. -Most már nagyon fegyelmezett lettem akkor haza vinnél a feleségemhez végre. -Nevetett. Az úton röviden el mesélte,hogy ez egy fajta teszt volt a számomra a srác tényleg paranoiában szenved üldözés mániás és nem kicsit drog függő de mivel az apja igen fontos ember ezért hagyniuk kell az ügyet a levegőben nem tehetnek semmit ez az egyik olyan ügy,hogy rángathatják a zsarukat mert sok a pénzük és ez által hatalmuk van. Természetesen ennek semmi köze nem volt a korrupcióhoz.

- Szeretném, ha aludnál erre egyet de, ezt mindenképpen tudnod kell. -felé fordultam komoly arccal.

- A végső állomás számodra a DEA. *Kábítószer-ellenes Hivatal -ki kerekedett a szemem. -Ezt nem mondhatja komolyan. -Biztos vagy ebben? -Nem egyértelmű ez tökéletes a számodra ehhez értesz a legjobban, csak gondolod át. -Igazad lehet de, most erre nem tudok válaszolni ez így túl korai vagy nem is, tudom. - persze ezért is mondtam, hogy aludj rá egyet. Így is tettem haza értem és aludtam, mint akit fejbe vágtak kimerült voltam nem kicsit.