Az évek alatt Chicago egyik legjobb ügyvédje lett, elismert, sikeres ez a lehető legjobbkor jött. Hatalmas segítség volt, hogy a legjobb barátom elintézte a piszkos munkát, úgy mond.
Linda ügyvédje és Dick tartották a kapcsolatot már csak ez az egy dolog maradt ami még emlékeztetett rá, de hamarosan véget ért ez is. Titkos kapcsolatok révén Dick még azt is el tudta intézni minden nyom nélkül, hogy Linda bizonyítékok nélkül maradt szóval azt a bizonyos telefont, amin a videókat illetve a képeket tárolta, meg semmisítették mindent, amit találtak el tüntettek. Nagyon elégedett voltam és pozitívan láttam a jövőt, most már semmi sem volt, ami az utamban állt volna. Szívesen láttam volna Linda arcát, amikor rájön, hogy nem tud mivel zsarolni, bántani minket. -Johnny! -elégedett elmosolyodtam, amikor felismertem a hangját, majd amikor megfordultam tökéletesen az ellentéte voltam komoly, és határozott.
- Tudom, hogy te voltál az, ne is tagadd! -üvöltött.
- Nem hinném, hogy ismerjük egymást, így fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, viszlát. -becsuktam a kocsiajtót és elindultam, a tükörből végig figyeltem a megdöbbent arcát veszített, vége volt. Linda eltűnt az életemből, és boldog voltam, szabad.
- Persze mint mindig mindennek két oldala volt bár megszabadultam egy tehertől, de a fejem soha nem volt teljesen tiszta, legfőképpen a testem követelte a megszokott életét. Hetek óta küzdöttem és sikerült irányítanom kisebb adaggal de, hiába az elmúlt egy hétben fel erősödött a rosszullét több kellet többre, volt szükségem, hogy jobban legyek.
- Becsaptam magam mögött az ajtót de, nem szándékosan a kezem nem engedelmeskedett, úgy ahogyan kellet, volna.
- Basszus oké hallom, hogy itthon vagy jó reggelt neked is! -dünnyögte Liv aki áthaladt előttem a konyha irányába tartott.
- Liv -szóltam utána gyenge hangon és a mellkasomhoz kaptam.
- Igen csak én vagyok itthon a többiek elmentek. -szólt ki a konyhából.
- Liv -igyekeztem hangosabban szólni de, nem sikerült elhagyott az erőm a lábam nem engedelmeskedett, nem tudtam megállni a lábamon.
- Összeestem, rá zuhantam a padlóra a kezemmel megtartottam magam így négykézláb haladtam a dohányzóasztal felé csiga tempóba. Megállás nélkül szólítottam Live-t de alig volt erő a hangomban. Lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy elmásszak az asztalig.
- Meg tudod csinálni
- Meg tudod csinálni
- Meg tudod csinálni
- Sikerült az újam hegyével meg érinteni az üveg tálat, ami leesett a padlóra és apró darabokra tört azt éreztem, hogy ez a zaj meg nyugtatott, életmentő volt a számomra.
- Liv kilépett a konyhából -Mi a fenét... - be pánikolt de szerencsére nem tartott tovább két másodpercnél.
- Johnny! -meg fogta a fejemet és tartotta. -tarts ki mindjárt jobb lesz. Néhány díszpárnával rögzítette a testem, hogy stabilan maradjon.
- Mi kell kék? -meg ráztam a fejemet.
- Fehér por -fájdalmasan behunytam a szemem ezzel igent jeleztem. A rohadt kokainra volt szükségem.
- Ne mozogj! -elfutott a szobába és nagyon gyorsan visszatér, majd meg emelte a nyakamat, amit a combjára helyezett. -készülj! -szót fogadtam, mint egy jó kis gyerek. Azonnal beszippantottam a port hangosan felsóhajtottam. Aztán rá engedtem a fejem Liv combjára és minden olyan könnyű volt.
ČTEŠ
A remény útja ✔Befejezett
RomanceJohnny saját kezébe veszi az életét miután megszökik, hátra hagyva kegyetlen múltját, de hiába kezd új életet, egy másik helyen képtelen meg birkózni a valósággal és a démonjaival. Igy a drog és az alkohol világába menekül. Saját zenekarát majdn...
