A remény útja ✔Befejezett

24.《Új élet Régi múlt》

Első hónap:

Soha életemben nem voltam egy korán kelőfajta, sőt utáltam a reggeleket.

Az elmúlt egy hónapban lassan hozzá szoktam a nehéz változáshoz. Ébresztő, riasztás: reggel öt óra a telefon kijelzőjén.

Sikeres ébredés csak éppen a szemem nem nyílt ki, de muszáj volt erőt vegyek magamon.

- Maradj -súgta álmos hangon -Nem lehet -válaszoltam mielőtt bele merültem volna a hosszú ölelkezésbe ismét jelzet a telefon.

- Egy hónapja gyötör téged nem volt még elég.

- Nem, és van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet. Felültem az ágyon

- De ha mindennap így ébredhetek, hogy te mellettem vagy hidd el, kibírom. -közeledtem felé - Szeretlek életem -az újaival végig siklott a hajamon ennyi elég is volt, hogy elcsábítson. az ajkát bámultam vágyakozva -Hangos duda szolalt meg oda kintről. -felsóhajtottam a szemébe nézve. -ígérem, ma este folytatjuk -Remélem is. -nevetett -aztán egy gyors csókot nyomtam az ajkára és rohantam közben a dudát egyre sűrűbben, nyomkodta kora reggel ezzel is ki cseszve velem a kedves apósom vagy is jobban mondva az ember aki folyamatosan meg próbára tett meg izzasztót reggelente szó szerint.

- Jó reggelt! -üdvözölt erőltetett mosollyal az arcán.

- Jót. -válaszoltam fintorral és bevágtam magam után a kocsiajtót.

- És fáj még? -összevontam a szemöldökömet.

- Az élet? -nevettem kissé

- Nem az edzés.

- -Nem panaszkodhatom, muszáj bírnom.

- -a fájdalom a jó jel! -kacsintott és elindultunk. A hét mindennapját így indítottam három óra az edző teremben minden tiszteletem a sportembereké, akik ennek élnek nagyon kemény meló van benne. Egy szerencsém volt az egészben, hogy a nyolc év alatt sikerült izmossá gyúrnom magam kellő képen de ez most itt egészen más volt sokkal keményebb tréning. Edzést követte az akadémia heti öt alkalommal jártam oda vagy is Jeff felügyelte az egészet minden lépésemet figyelte minden mozdulatomat cserébe velem, aludhatott a feleségem, mondhatom jó üzlet. Csak éppen olyan érzésem volt, hogy már nem a lánya az, akivel együtt élek, hanem Jeff akivel több időt töltöttem el,mondhatni az egésznapomat.

Második hónap:

Mai napon nem vett részt az edzésen de miután én végeztem az akadémián az irodájában várt, ahogyan mindennap tette, hogy ki kérdezzen a tanultakról nem volt egyszerű beszélnem róla miután hat órán át le, zsibbasztották az agyamat. Gond terhelnek tűnt, fáradtnak. Néhány percig csendben figyeltem, ahogy telefonált a székében ülve az asztalánál.

Az, hogy én nyitott könyv voltam a számára ez nem egy oldalú volt amióta ilyen szorosan a nyomomban volt és az életemben semmit nem titkolt előttem, sőt minden ügyről tudtam, amin dolgozott éppen.

-Kávé? Válaszként bólintottam egyet. Kivételesen nem az őrsön kávéztunk, hanem az egyik közeli kávézóban ültünk be.

- Kapcsold ki a telefonodat! -parancsolt rám. Csendben meg tettem, amit kért majd az asztalon hagytam azt. Ő ugyan ezt tette.

- Most jól figyelj rám ez nagyon fontos, és csak egyszer fogom neked elmondani.

- Oké. -válaszoltam halkan és nagyon figyeltem.

- Soha senkinek sem, beszélhetsz erről még akkor, sem ha az életed múlik rajta. Nagyon határozott volt velem, keményen beszélt. Közelebb hajolt.