Kane Krónikák fanficton

6.fejezet

Carter

   -Sadie, nem kell rángatnod! - szóltam a húgomra, amikor konkrétan behúzott a terembe, ahol már a tanárral együtt mindenki a csengetést várta.
-Tehetek én róla, hogy lassú vagy? - fordult felém, mire csak a szememet forgattam és kirántottam a kezem a szorításából.
-Ó, Sadie! - hallatszott egy nyávogó hang mellőlünk. - Csak nem lecserélted Waltot?
-Mi? Nem! Dehogy! Még az kéne! Fúj! Testvérek vagyunk! - kiáltottuk teljesen egyszerre.
-Tényleg? - a barbie baba kiesett a szerepéből, mindenre számított csak erre nem.
-Ha hiszed, ha nem. Bár néha jó letagadni egymást - mondtam, Sadie meg egyetértően bólogatott.
-És melyikőtöket fogadták örökbe? - kérdezte röhögve valaki. A srác már ránézésre is seggfej.
-Sadie a fehér anyánkra, én pedig a fekete apánkra ütöttem - válaszoltam unottan. A teremben mindenki zavarba jött. Mindig ez van. Láttam, hogy a húgomnak kezd elfogyni a türelme és mindjárt robban. A csengő mentette meg a helyzetet.
-Akkor szia! - köszöntem el tőle, majd kitoltam az ajtón.
-Ez mi volt? - kérdezte a tanár.
-Nem akartam, hogy megöljön valakit Asszonyom. Hölgyem. Tanárnő? - própálkoztam. - Elnézést még sosem jártam iskolába.
-Magán tanuló voltál? - ráncolta a homlokát az egyik gyerek az első padban.
-Úgy is mondhatjuk. Apám tanított, de csak azt amit ő fontosnak talált. Vagyis sokat tanultam egyiptomról, a zenéről és a kosárlabdáról.
-Jó neked! - nyögött fel egy vörös hajú lány hátulról.
-Mindegy. A tanárnő vagy a Mrs.Hudson megteszi - szólt a tanárnő. - Mutatkozz be, mesélj valamit magadról, majd ülj le mondjuk Drew mellé - mutatott a lányra akivel korrábban beszéltünk.
-Öhm. Rendben - köszörültem meg a torkomat. - A nevem Carter Kane és nem nagyon tudom, mit kéne mesélnem - vakartam meg a tarkóm.
-Ha eddig magán tanuló voltál hogy-hogy most mégis elkezdtél suliba járni? - kérdezte valaki. Mostmár igazán meg szeretném tudni a nevüket.
-Sadie és a barátaink vettek rá, hogy jelentkezzek - válaszoltam.
-Aha.
-Van barátnőd? - kérdezte Drew, egy csábos mosollyal az arcán. Sokan mondták, hogy Drew mindenkivel kavar, szerintem velem csak azért, hogy Sadiet idegesítse.
-Van - mondtam szűkszavúan.
-Biztos? - biggyeztette le az ajkát.
-Amikor legutóbb néztem még volt - forgattam meg a szemem. - De most inkább leülnék.
Helyet foglaltam a lány mellett. (Már olyan messze amennyire csak lehetett.) Hírtelen nyílt az ajtó és Zia lépett be. Ruhája egy kicsit mintha füstölgött volna. Volt nulladikja ezért nem jöttünk együtt. Gondolom észre vett egy szörnyet. Ami nem jó hír.
-Elnézést a késésért, feltartottak - szabadkozott.
-Igen? Ki tartotta fel? - kérdezte a tanárnő.
-Kate - mondta a lány.
-Akarod mondani Ms.Dulay.
-Igen ő.
-Annyi szerencséd van, hogy még csak most kezdtük volna el - morogta, garbóját és térd alá érő barna szoknyáját igazgatva az idős hölgy. Morcosan nézte a lányt. - De ne hidd, hogy nem ellenőrzöm és a tíz perc késést is beírom!
A tanoncok mesélték, hogy Mrs.Hudson mindig kegyelem nélküli feleléssel jutalmazza a késést.
Zia már indult is a helyére, de hírtelen megtorpant és az ujjával felém bökött.
-Nem.
Ennyitt mondott, majd a karomnál fogva felrántott a padból és a kettővel hátrébb lévőhöz vezetett, az utolsóba ahol senki nem ült. Alig volt lehetőségem megfogni a táskám, hogy az ne maradjon ott. A barátnőm az ablak melletti széket foglalta el és magával húzott engem a külső helyre.
-Elég lett volna megkérned, üljek melléd. Miért rángat ma mindenki? - értetlenkedtem.
-Mert hagyod! - nyomott egy csókot az arcomra.
-Várjunk csak egy pillanatot! - kiáltott fel egy fiú az ajtó melletti padsorból. - Ő a baratnőd?!
-Igen.
-Taníts mester! - kezdett hajlongani a padján.
-Fogd be, Liam! - torkolta le Zia.
Közelebb hajoltam és suttogóra fogtam mintha valami titkot mesélnék.
-Szinte százszázalékig biztos vagyok benne, hogy csak megsajnált - mondtam hálál komoly arccal. Zia erőből meglökte a vállamat mire kis híján a padlón kötöttem ki. Az egész osztály röhögött még a tanárnő is elmosolyodott.
-Önbizalom Carter! Csak egy kicsi! - mutatta a mennyiséget az ujjával a mellettem ülő szépség.
-Bírom az új gyereket - jelentette ki Liam.
-Jó tudni viszont kezdeném az órát - vette a kezébe a jegyzeteit Mrs.Hudson.
Miután mindenki lenyugodott kezdődhetett a történelem. Kilencedikesként mindent az elejétől vettünk. Eddig az őskorról és a jégkorszakról volt szó.
-Nyissátok ki a tankönyvet az ötvennegyedik oldalon. Olvassátok el az első két alfejezetet, amíg én leellenörzöm a házitokat! - mindenki odaadta a füzetét a tanárnőnek, kivéve ugyebár engem.
A könyvet kinyitva a megfelelő oldalon összemosolyogtam Ziával. Egyiptom. Úgy érzem az első témazáróm ötös lesz.
Amikor mindenki kész lett, Mrs.Hudson kérdéseket tett fel.
Hírtelen borzongás futott végig a testemen. Mintha valaki, vagy valami figyelne. Az ablakon kinézve kerestem azt a valamit, de nem találtam. Olyannyira koncentráltam, hogy észre sem vettem, hogy közben szólongatnak.
-Mr.Kane! - a tanárnőre kaptam a fejem aki elég mérgesnek tűnt. - Már négyszer szóltam, nem jó pont már az első napján elbambulni az órán, ha ennyire unalmasnak tartja ki is mehet.
-Nem tartom annak! - védtem magam. - Ígérem többet nem fordul elő.
-Persze. Sokszor hallottam már ezt - bámúlt kétkedően. - Ha válaszol néhány kérdésemre nem írok be magának. Kíváncsi vagyok mennyire olvasta el figyelmesen a szöveget. Ha akár egyet is hibázik beírok egy órai munka egyest. Elegem van a magafajtákból. Nem figyelnek, nem érdekli őket semmi. A mai fiatalok mind ilyenek nincs semmi felelősség érzetük.
Egy egész nemzetet fogok irányítani, nem egyszer mentettük meg a világot és több tucat gyereket felügyelek és tanítok. Pontosan tudom, mi az a felelősség.
Eleinte csak egy kedves, idős néninek tűnt, nem olyannak mint amilyennek leírták, viszont most. De ha ő így, én úgy. Próbálja csak meg.
Magabiztosan hátra dőltem a székemben és vártam. A nyugodtságom felhúzta a tanárnőt.
-Ki egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot?
-Narmer fáraó időszámításunk előtt 2900 körül. Bár sokan Ménész fáraót említik egyesítőként. Nem lehet pontosan tudni - vágtam rá.
-Mettől meddig tart az Archaikus kor?
-Időszámításunk előtt körülbelül 3000-től 27000-ig.
-Milyen volt a fáraók hatalma?
-Despotikus.
-Hol volt az Újbirodalom központja?
-Thébában.
-Hol van II. Ramszesz sziklatemploma?
-Abu Szimbelben.
-A Középbirodalom ideje?
-Körülbelül időszámításunk előtt 2060-1780.
A könyv hibás, oda 1770 van írva.
-Tévedés, a könyv írja jól! - vágott győztes fejet a tanárnő.
-Nem, tudom, hogy hibás.
-Honnan tudnád? - kérdezte az idős nő.
-Onnan, hogy apám állította össze. Egyiptoológusi diplomája miatt kérték fel és emlékszem amikor arról panaszkodott, hogy vannak akik még másolni sem tudnak rendesen - adtam meg a választ. Mrs.Hudson köpni-nyelni nem tudott. - Még mondtam is, hogy apám sokat tanított egyiptomról. Ott álltam ön mellett.
-I-igaz - dadogta, miközben megigazította a szemüvegét. A diákok igyekeztek visszatartani a feltörni készülő röhögésüket.
     Az óra további részén önállóan dolgoztunk. Amikor csengettek a tanár nő összeszedte a holmiját és kiviharzott a teremből. Gondolom szégyelte, hogy egy tizenöt éves gyerek leverte abból a tantárgyból amiből neki diplomája van.
-Láttátok az arcát? - forgolódott Liam. - Húú az a banya megérdemelte! Szép volt újjonc!
-Kösz - húztam be a nyakam. Mibe fogadunk, hogy most én leszek a stréber gyerek?
-Hé! - szólt a srác aki beszólt még az óra elején nekem és Sadienek. - Nincs kedved megírni a dogáimat? - a hangjából azt szűrtem le, ez csak egy költői kérdés volt, nincs más választásom, szerinte. Engem nem fog kihasználni. Nem félek tőle.
-Nem az én bajom, hogy egy mókus szellemi szintjén állsz - vágtam rá kapásból.
-Hát Logan, ebbe beletrafált - mondta a vörös lány hátulról. És eddig bírták. Az osztály szinte fetrengett a röhögő görcstől.
-Pofa be, Nyssa! - morogta ezek szerint Logan.
-Büszke vagyok rád! - csókolt meg Zia. - Ez jó beszólás volt.
-Ezt még megbánod Kane! - fenyegetett Logan. - Rád fogok szállni. Megfogom keseríteni az életedet - valahogy nem tudtott megijeszteni. Nála hatalmasabb lények ugyan ezt teszik.
-Most nagyon megijedtem - vágtam kétségbe esett fejet. Sadie az elmúlt hónapokat azzal töltötte, hogy -az ő szavaival élve- normális tinédzser faragjon belőlem. Az első óra a szarkazmusról szólt. Unottan felálltam a helyemről és Ziával együtt indultunk a következő óránkra.
Zene történet Kate Dulay tanár nővel.