Kane Krónikák fanficton

25.fejezet

Carter

-Elmondanátok kérlek, hogy ezt még is hogy a fenébe hoztátok össze? - kérdezte Kate a kisszínpados terem mögötti irodájában. - Konkrétan kiveszekedtétek magatoknak, hogy egymással szerepeljetek!
Tehetetlenül tártam szét a karom, majd a falnak döntöttem a fejem.
-Lehetetlenek vagytok, mégis tökéletes páros - sóhajtotta. - A színpadon olyan összhangban mozogtatok mintha éveken át gyakoroltatok volna.
-Ő is jár a Harcosok Klubjába? - kérdezte Logan szájában az egyik dobverővel, amitől alig lehetett érteni amit mond.
Logan támogatásként csatlakozott hozzám, mikor Kate az előadásunk után magához hivatott beszélni. Nagynehezen beleegyezett abba hogy őt is beengedje miután mondtam, hogy délután úgyis átmegyek hozzá.
Az sikeres vizsgánk után a zeneórán, egyre többet mentem át a sráchoz beszélgetni, játszani vagy épp kosarazni. Sosem kérdezte meg miért nem akarok haza menni és a családja mindig szívesen látott, amiért nagyon hálás voltam.
-Hanyagold már ezt a témát, ember! - sóhajtottam. - Nincs olyan hogy harcosok klubja.
-Épp ezt akarod elhitetni velem, de engem nem csapsz be! Kiderítem a titkod! - tette fel a mutatóujját.
-Ha már titkokról beszélünk, felvilágosítanál mi történt köztetek végre? - kérdezte elvesztve a türelmét Kate.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük, Kate, Logannel csak barátok vagyunk és az egyikünk heteró - vágtam rá, mire Loganből kitört a röhögés. Kate előtt nem lehet az ilyesmit eltitkolni, előbb tudta, hogy Logan meleg, mint én.
-Ne pimaszkodj! - bökött felém az ujjával Kate elrejtve egy félszeg mosolyt.
Ő és Logan várakozva néztek rám.
-Zia azt hiszi, hogy megcsaltam - nyögtem ki egy mély sóhaj után.
-HOGY MI VAN? - kiáltották egyszerre.
-Te? Őt? - kérdezte Logan.
-Kösz, haver.
-Tudod, hogy értem!
-Persze - forgattam meg a szemem.
-Miért hiszi ezt? - rázta meg a fejét Kate hitetlenül. - Ugye te nem...?
-Nem, dehogy! - szögeztem le. - Anyánk halála után, Sadie Londonban maradt a nagyszüleinkkel, én pedig apával utaztam be a világot, ami sokkal unalmasabb és magányosabb dolog, ha körülötted senkivel nem tudsz normálisan beszélni és folyton olyan helyekre jársz ahol a veled egykorúak még véletlenül sem fordulnak meg - magyaráztam. - Múzeumokba, egyetemekre mentünk, vagy órákat töltöttünk ásatásokon, vagy a reptéren. Nem a legjobb helyek barátkozásra - Kate megértően elhúzta a száját. - Ezért volt számomra felüdülés amikor találkoztam egy Hajnalka Szatmáry nevű magyar lánnyal, akit én csak Auroraként vagy Roként szólítottam. Nem sokkal anyám halála után történt ez, eléggé magam alatt voltam. Ro volt az egyetlen aki odajött hozzám. Azt mondta, idézem: ,,Nyomorultul nézel ki! Egyél sütit!" A legszebb barátság kezdete volt, mit ne mondjak.
-Már most kedvelem - jegyezte meg Logan.
-Én is kedveltem, szinte már a nővérem lett - mondtam. - Ezek után szinte mindenhol összefutottunk, volt hogy napokig el sem mozdultunk egymás mellől, vigyáztunk egymásra, és hiába volt egy évvel idősebb nálam, néha úgy éreztem mintha egy erőszakos ötévessel lennék összezárva. Ő bárkinek nekiment aki csak egy rossz szót mert rám szólni vagy furán nézett rám. Egyszer egy rendőrt is a nyakkendőjénél fogva rángatott meg miattam...
-Már elnézést! - kerekedett el Kate szeme.
-Hosszú sztori, majd egyszer lehet elmesélem - legyintettem. - Minden jó volt, aztán tízéves korunkban történt egy.... - ráncoltam össze a szemöldököm. - Nem is tudom pontosan mi történt, a lényeg az, hogy Ro a nevelőanyjával maradt Magyarországon, utána négy éven keresztül csak ott találkoztunk. Havonta vagy két havonta egy pár napra, de szinte minden nap beszéltünk. Nem hagyott magamra bármi történt. Aztán a British Múzeum felrobbant - sóhajtottam, Logan és Kate aggódva néztek össze. - Egy éven át nem beszéltünk, aztán jött ez az egész tehetségkutató, nekem pedig eszembe jutott a régi barátom, aki mindig segített nekem a zenével, akivel órákon át énekeltem, akár az éjszaka közepén is. Felhívtam és ismét beszéltünk minden nap. Viszont, és itt rontottam el az egészet, mindenkinek azt mondtam csak egy haverom a régi időkből. Se Zianak, se Sadienek vagy Waltnak nem említettem, hogy lány, és hogy mennyire közvetlen velem, mert az volt. Ő ölelgetett, puszilgatott, a nyakamba ugrott, vagy egyszerűen csak hozzám bújt.
-Biztos vagy benne, hogy ez a lány nem volt beléd szerelmes? - kérdezte Kate finoman.
-Teljesen - mondtam határozottan. - Akkor sem jönne velem össze ha nem....
-Ha nem? - emelte meg a szemöldökét Logan.
Két percig nem szólaltam meg.
-Láttam őt, amikor azt akarta hogy az apja se lássa - mondtam végül. - Ott voltam vele, amikor elkezdődött a depressziója, amikor elkezdett cigizni, inni, ami Európában, abban az országban egy isten háta mögötti kis faluban nem volt nagy szám, ott senki nem törődött az életkorral, és Ro nagyon jól leplezte a problémáit. Viszont amikor egy érdekes fehér port találtam a szekrényében.....
-Ó, hogy az a jó büdös - tette a szája elé a kezét Kate.
-Én is így reagáltam - bólintottam. - Elkezdtem figyelni. Leakartam szoktatni mindenről, de ő annyira el volt már veszve, hogy egy nagyon.... durva dolognak kellett történnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Nem tudom örüljek-e neki, hogy meg is történt.
-Micsoda? - dőlt előre Logan.
-Pár barátnőjével meghívták egy buliba, csak nem a biztonságos kis faluba, ahol mindenki ismert mindenkit, hanem Budapestre, ahol egy srác drogot csempészett az italába, a barátnőivel épp időben léptünk közbe és a lányok nem sajnálták őt. Ki hitte volna, hogy a mdgassarkút fegyverként is lehet használni?
-Én! - tette fel a kezét Kate.
-Nem is vártam mást - biztosítottam. - De Ro korházba került, jött a rendőrség, szóltak az apjának. Ro szörnyen elszégyellte magát. Megfogadta, megesküdte, hogy megszabadul a régi életétől. Iskolát váltott, kidobott mindent ami rossz hatással volt rá, elküldte néhány barátját, a pénzét egy másikra bízta, hogy csak az ő engedélyével tudjon vásárolgatni. Büszke voltam rá, mert azután az éjszaka után, nem nyúlt semmihez. Nem mondom, hogy nem ingott meg, de mindig volt vele valaki, vagy épp engem hívott fel az ilyen eseteknél. Azt hittem jól lesz. Aztán egy nap kétségbeesetten keresett fel. Pár nappal később találkoztunk Brooklynban, ahol teljesen maga alatt volt. Megvigasztaltam, de valaki.... Valaki aki nagyon utál... képeket készített rólunk és elküldte Zianak.
-Ne! - tátotta el a száját Logan.
-A képek eléggé.... Nagyon de nagyon félreérthetőek voltak, és megmagyarázni sem tudtam őket.
-Mi? De miért nem mondtad neki el azt amit nekünk is? - kérdezte Kate.
-Mert még nektek sem mondtam el mindent - suttogtam. - Nincs indokom amit elmondhatok. Ez a történet semmi nem volt! Aurora nem szégyelli, gond nélkűl elmeséli akár egy random idegennek is! Nem mondhatom el miért bújtunk el a kávézó legeldugottabb zugában, nem mondhatom el miért kellett vigasztalnom, miért nem jöhetünk össze még véletlenül sem, nem mondhatom el mert megesküdtem Ronak, hogy soha többé, senkinek nem említem meg a dolgot! Azért mondtam el ezt a történetet nektek, hogy megértsétek miért nem árulhatom el őt, különösen most nem, hogy lassan három éve tiszta.
-Nem gondolod azt, hogy Ro szeretné hogy kibékülj a lánnyal akit szeretsz? - kérdezte Logan. - Nekem úgy hangzott, hogy törődik veled.
-Igen, tényleg, de nem kérhetem tőle. Ezt az egy dolgot nem - ráztam meg a fejem. - És amúgy sem tudom megkérdezni, mert most egy olyan helyen van, ahol nincs térerő vagy nem tudom.
-Nem tudod? - kérdezte Kate.
-Karácsony előtt egy pár héttel felhívott. Azt mondta van egy hely ahol segíthetnek neki és megértik, talán valami elvonó, vagy valami ilyesmi, de azt mondta, azért habozik mert nem tudnánk beszélni. Mondtam neki, hogy ha erre van szüksége akkor mennyen, de.... Aggódom érte - suttogtam. - A fellépések és az év végi előadás leköt annyira, hogy ne gondolkodjak ezen, de nagyon nehéz.
-Megértem - mondta Kate, majd nagyot sóhajtott. - Nem mondok semmit.
-Köszönöm.
-Ne köszönd, te majom, mert érzem, hogy ebből valami nagyon rossz fog kisülni! - figyelmeztetett. - Na menjetek! Ne is lássalak titeket jövő hétig!
    Nem is sejthettem még akkor, hogy a tanárnőmnek mennyire igaza volt.