tökéletes idegenek

03

—Megint a szívrohamot hoztad rám–mosolyogtam rá gúnyosan

—Megint? Miért nem mesélt nekem egyikőtök sem?–kérdezte felháborodottan a barátnőm

—Miért nem szóltatok, hogy más is látogat majd a házatokba a távollétetek idejében?–kérdeztem a két olasz közt álló brit fiút nézve

—Miért nem mutattátok eddig még be Tamit?–tette fel ő is a kérdését, szokásos hangnemében

—Szóval kezdjük azzal, hogy te Tamira, míg én Lewisra bíztam a házat és ezt elfelejtettük közölni a másikkal, így ők se tudhattak erről. Tami ma eljött, Lewis pedig éppen itt volt és összetalálkoztak. Most pedig, mivel nem számítottam rá, hogy átjön ez a kis Törpe, ezért nem szóltam Lewisnak. És van okunk, hogy eddig nem ismertétek egymást–magyarázta Charles

—Ez akkor a ti hibátok!–kentem rájuk egyből

—Ne fogd erre a két szerencsétlenre, hiszen mégis csak te jöttél rosszkor, már nem elsőre–kivételesen normális hangnemben tudta elmondani ezt a mondatot

—Lewis gyere!–hívta el Bella

—Miért nem akartátok nekem bemutatni őt?-kérdeztem a pilótától

—Mert Lewis nem olyan fiú, aki rád nézve egyből a barátságra vagy szerelemre tudna gondolni–félbeszakítottam

—Ez biztos a bolond asszonyod szüleménye volt–mosolyogtam, de Charles komor arccal nézett–Mi várj, ti ezt komolyan gondoltátok?–kérdeztem idegesen, mire csak bólintott

—Tényleg csak és kizárólag az volt az ok, hogy Aiden után féltettünk téged tőle, ami máig eltart, sose akartuk ezt a találkozást–fogta a fejét Charles, mire csak megöleltem őt és elindultam megkeresni Bellát

Mivel nem teljesen láttam merre mennek benéztem minden szobába. A földszinten nem volt. Ezért gyors léptekkel felsiettem az emeletre, mikor belebotlottam Lewisba és ha nem tar meg, halál biztos leesek. Csak mélyen nézett a szemembe, de nem engedett el. Fogadjunk, hogy én leszek a következő barátja és nem lesz köztünk semmi több. Mosolyogtam egyet Lewisnak, majd megköszöntem hogy megfogott halálom előtt és siettem tovább a lányhoz.

—Amúgy ettől eltekintve elmondhattátok volna–terültem el mellette az ágyon

—Nem akartam neked rosszat, tudod, mennyire szeretlek–megöleltem őt is

—Igen tudom, de hangoztathatnád többször is–nevettem el magam

—Megígéred, hogy bármi is legyen veled és Lewisszal ezek után, én leszek az első, aki tudni fog róla?–kérdezte

—Akkor kezdjük is–nyeltem egy nagyot–Kerestelek, siettem, ő jött velem szemben, én nem láttam, egymásba botlottunk és megmentett a haláltól–mosolyogtam büszkén, hogy nem estem el végre az életben

—Kérlek, tényleg csak a te érdekedben ne szeress bele–nézett rám az olasz lány–Nem szeretném, hogy csalódj vagy éppen szenvedj

—Honnan tudod, hogy ezt ő is így gondolja-e?–Bella gondolkozott

—Csak gondold végig miket is beszéltetek, miket mondott, miket tett és hogy néz rád–állt fel

—Muszáj hazamennem?–aranyosan ránéztem a lányra

—Tiéd a vendégszoba–nevetett

—Imádlak te, ha már itt tartunk, ruhát is tudsz adni?–kérdeztem ismét

Elment a szekrényéhez és kikeresett egy pólót és egy nadrágot. Megköszöntem neki és ha már itt tartottam elmentem fürdeni. Benyitottam a fürdőszobába és egy pillanat váratlan vendég lettem. Lewis állt ott, mire csak elfordultam és gyorsan becsuktam az ajtót. Siettem a konyhába egy pohár vízért. Ideges voltam, mert arra következtettem, hogy a pilóta is itt fog náluk aludni.

—Máskor kopogj–mosolygott, majd leült a kanapéra

—Ne haragudj–kaptam az alkalmon és besiettem a fürdőszobába

Próbáltam minél tovább bent tartózkodni a szobában, hogy kerüljem a kellemetlen pillanatokat. Most is csak mosolygott és nem szólt semmi gúnyos megjegyzést. Ez annyira furcsa és aranyos. Aranyosan mosolyog, de közbe bunkó. Lehet, hogy csak velem mondjuk, hiszen nem ismer, de azért tehetne kedvesebb megjegyzéseket is. Mikor már úgy éreztem, mindennel tisztában vagyok, összeszedtem a cuccom és gyorsan a vendégszobába mentem. Nem tudom hogyan, de végre egyedül voltam. Leraktam a székre a mai ruhámat, bedőltem az ágyba és nyakig magamra húztam a plédet. De a nyugalmam se tarthatott sokáig, mivel valaki bejött. Mikor megláttam, hogy Lewis az, azt hittem megint meg fogok halni.

—Csak azért jöttem, hogy nem-e jössz filmet nézni?–mosolygott ismét, én megmondtam

—Kikkel?–kérdeztem vissza gyorsan

—Belláék már pihennek, szóval te és én–fogta meg a tarkóját, én pedig erősen gondolkoztam–De ha nincs–gyorsan félbeszakítottam

—De van–mosolyodtam el–Nézzük itt, nincs kedvem lemenni és itt kényelmesebb

Szóval most Lewis és én ülünk a "szobámba", beszélgetünk, eszünk és kissé a filmre is figyelünk. Sokat nevettünk és most nem volt semmi sértő, gúnyos megjegyzése. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni ettől, mert ezek előtt annyira visszautasító volt, most pedig mintha kicserélték volna. De őszintén nem bánom, megismertem egy oldalát. 2 évvel idősebb, mint én. Még mindig nem értem Bella és Charles miért védett egy ilyen jószívű embertől, hiszen nekik is annyit segített, amiről nem tudhattam semmit. A film végeztével is még sokáig beszélgettünk és már akkor éreztem, hogy szoros barátság fog kettőnk között kialakulni a későbbiekben. Elbeszélgettük nagyon az időt, de ő se és én sem bántuk. Sokat meséltünk a múltunkról. Ő is elmesélte az egyik rosszul elsült kapcsolatát és én is elmeséltem neki Aident. A pilóta valami Harper nevű lányról mesélt, aki csak a hírnév miatt volt Lewisszal együtt. Ezt később be is vallotta neki.

—Sosem értettem az olyan embereket, akik csak a hírnév miatt szeretnek bele egy adott személybe. Gusztustalan dolog, még ha jár is valamivel, semmi áron nem tudnék úgy élni–dőltem el a kanapén

—Azok se értelmesek, akiknek csak arra vagy jó, hogy kihasználják a perverz vágyaikat. Undorító–szorította össze a fogát

—Maradjunk annyiban, hogy az exeink értelmetlenek, csak kihasználtak minket és hogy ezentúl megválogatjuk a leendő párunkat–nevettem el magam

—És kikérjük a másik véleményét–egészített ki

—Fontos igen–mosolyogtam

Még beszélgettünk egy jó ideig. Nem tűnt fel, hogy szalad az idő. És az is csak reggel tűnt fel, hogy Lewis mellett aludtam el. Egyik keze a derekamon pihent, míg másik a feje alatt volt.

—Lewis!–próbáltam halkan felébreszteni a fiút, nehogy Belláék meghallják–Lewis kelj fel!–nem reagált–Kérlek szépen kelj fel!–ekkor megsimogattam derekamon pihenő kezét–Lewis az Isten szerelmére kelj már fel!–mondtam még mindig halkan, de még mindig semmi–Lewis–löktem meg–Kelj már fel!–nyavalyogtam–Lewis kérlek, kelj fel!–dőltem el

—Shh, baba–szorosan magához húzta a derekam, szemeimet lehunytam, majd azt kívántam ez bár ne velem történne meg