tökéletes idegenek

02

Az esküvőnek és a hozzá tartozó lakodalomnak is hamar vége lett, hiszen Charles és Bella elutaztak Olaszországba nászútra. Az újdonsült házaspár azt mondta, hogy nézzek rá a házukra, hátha van valami baj. Szóval így teltek a napjaim. Itthon voltam, tanultam, edzettem és átjártam Belláékhoz.

A mai napom is így indult. Reggel 9 óra után pattant ki a szemem. Kivételesen jól ébredtem, ezért ma a napirendet megcseréltem. Elmentem tusolni, utána átöltöztem egy vékony futónadrágba és egy testhezálló pólóba. Lesiettem a lépcsőn és bekaptam pár falatot, majd elindultam fülhallgatóval a fülembe futni. A nap már most nagyon sütött, végre meleg lesz. Bella és Charles már ma hazaindultak. Este haza fognak már érni. A szél kellemesen fújt, nem volt erős, éppen szükség volt rá. Gondoltam, ha már itt tartok elmegyek Belláékhoz is és ezzel le is tudhatnám a mait. A házuk körülbelül 2,5 kilométerre volt az én házamtól. Lassacskán már ott jártam, ezért gyorsítottam a tempón, majd mikor már láttam a kék házfalat, már csak sétáltam. A kulcsot már a kezembe szorítgattam, a fülhallgatót kirántottam fülemből és eltettem. Az ajtójukhoz léptem és a kulcsot beledugtam a zárba, de nem bírtam elfordítani. Furcsálltam és tovább próbálkoztam, mikor egy magas fiú ajtót nyitott a legjobb barátnőmék házában.

—Szia! Kit keresel?–mosolyogva üdvözölt

—Mit keresel Belláék házában?–toltam arrébb, majd bementem és gyorsan szétnéztem

—Kit keresel?–kérdezte újra a számomra még mindig ismeretlen fiú

—Ki vagy?–tértem el kérdésétől

—Lewis, de ez miért is érdekes?–felhúztam a szemöldököm

—Oh Charles, áld az ég téged!–néztem az 'ég felé'–Az a Lewis, aki Charlesszal együtt pilóta?–kérdeztem ismét

—Igen, de ideje lenne neked is válaszolnod–forgatta meg szemeit

—Ne forgasd a szemed–mosolyogtam rá gúnyosan–Bella mondta, hogy nézzem meg minden nap, nincs-e baj a házukkal, de ezt nem tudom mire vélni–néztem végig rajta

—Nekem Charles, szóval, mint látod nincs baj, a Leclerc lakosztály patyolat tiszta és olyan, mint régen-forgatta meg ismét szemeit, mire csak megvető pillantásokat tettem felé

—Ne, mondtam!–ráztam meg fejem–Várj-gondolkoztam–Te voltál a másik tanú, ugye? Csak pont nem koncentráltam akkor se–hadartam

—Ne siess!-húzta mosolyra ajkait, nem tetszik ez nekem–Igen, én voltam

—Nekem ne mond meg mit csináljak–sietve a konyhába mentem egy pohár vízért

—Miért vagy ennyire feszült?–kérdezte–Van valami baj?

—Nem nincs apa, majd máskor beszélünk, puszi szia-mostam el az előbb használt poharat

—Puszi, mi?–tette fel az újabb kérdést pimaszul

—Miért vagyok én még itt?–kérdeztem mostmár én is

—Máskor is jöhetnél, mikor itt vagyok–nevetett sok gúnnyal hangjában

—Valaki nagyon vicces ma–forgattam meg már én is szemeimet

—"Ne forgasd a szemed"–idézett engem–Köszönöm a bókot–mosolygott

—Jó figyelj, ha addigra itt leszel még míg Belláék megjönnek, mondd meg nekik, hogy üdvözlöm őket–ezzel elkezdtem felvenni gyorsan a cipőmet–Öhm..Szia–intettem, majd távoztam is

—A nevedet se tudom, nem adom át nekik–tette fel a két kezét

—Köszönöm mégegyszer-majd elkezdtem futni

Hazafelé azon gondolkoztam, hogy a Leclerc pár miért nem mutatta nekem soha be Hamiltont. Erre valószínűleg választ nem fogok kapni, de a kérdés maga jó. Hazáig a fiú gúnyos, de mosolygós hangja járt a fejembe, ahogyan hozzám idézte megjegyzéseit. A kisugárzása megfogott, nem tudom miért és hogyan, de a fiúban ez valami csodálatos. Titkon reméltem, hogy nem adja át az üzenetemet Belláéknak, nem akartam, hogy kérdezzenek vele kapcsolatban bármit is. Aiden óta nem voltam együtt senkivel, előtte pedig végképp. Köztünk talán sose volt meg az a romantika, ami kellett az életünkbe. Valószínűleg nem egyszer lépett félre és csak kihasználta szeretetem. De nem bánom, hiszen akkor csodálatosan éreztem magam, amit máig köszönök neki. Viszont Aiden már csak a múlté és nem kívánom azt az időt újra bármelyik férfitól, fiútól magamnak, se másnak, amik akkor kaptam, mikor otthagyott. Lassan a ház elé értem, ezért lelassítottam újra, már csak sétáltam. Kinyitottam az ajtót és levettem a cipőmet. Fülhallgatómat ledobtam a fogas mellé, majd gyorsan elmentem újra letusolni. Miután végeztem felvettem egy trikót, egy lenge rövidnadrágot és laza kontyba kötöttem a hajam, majd bebújtam az ágyba és elkezdtem átnézni, mit is kell tanulnom. Elővettem a jegyzeteket és olvasgattam őket. Mikor úgy éreztem mára elég volt a tanulásból beraktam egy filmet. Nem tudom mikor, de arra keltem, hogy besötétedett. Lecsuktam a laptopom és az éjjeliszekrényre raktam. Muszáj voltam lemenni a vizemért, mert szokásosan lent hagytam. Eközben a telefonom is megcsörrent, szóval gyorsan visszamentem a telefonomért és meg se néztem ki az, felvettem a telefont, majd siettem le a konyhába.

—Szia Tams, hazaértünk!–köszönt jókedvűen barátnőm

—Sziasztok!–viszonoztam cselekedetét–Milyen volt Olaszország? Mit csináltatok ott?–szántam meg őt kérdéseimmel

—Gyere már át–kérlelt–Elmesélnék mindent-nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog

—5 perc és ott vagyok–mondtam, majd le is raktam és gyorsan áthúztam a rövidnadrágom egy farmerre és magamra húztam egy rövid pulóvert, majd lesiettem a kocsihoz és már mentem is

Belláék háza előtt leparkoltam, majd kopogás nélkül bementem és levettem a cipőm.

—Sziasztok!–kiabáltam lentről, mert valószínűleg fent vannak, ebben a pillanatban barátnőm trappolását lehetett hallani és máris a nyakamba ugrott

—Jaj de hiányoztál, te lány, annyit kell mesélnem, olyan szép volt–kezdett bele, mire félbeszakítottam

—Hol van Mr.Leclerc, őt is látni akarom!–nyavalyogtam

—Várj ne menj fel, előtte igyunk egy kávét–húzott be a konyhába és elkezdte csinálni a feketét–Szóval olyan szép volt a tenger, meg a helyek, ahol voltunk, egyszer elviszünk téged is–hadart gyorsan

—Milyen helyek?–mosolyogtam és kényelmesen elhelyezkedtem a székeken

—Voltunk a hegyekben, ilyen várakban, búvárkodni is voltunk, meg hajóztunk–ekkor egy kéz fonódott szemem köré, egyből tudtam, hogy az olasz pilóta az

—Szia Törpe!–fogott szoros ölelésbe Leclerc

—Jaj szia-öleltem vissza, majd együtt kezdtek el mesélni

—És itthon mi volt?–kérdezett hirtelen a fiú

—Hát én minden nap jöttem ide, tanultam és edzettem, ezen kívül semmi érdekes-húztam el a számat, mert sejtettem, hogy találkoztak Lewisszal

—Semmi érdekes, ugye?–állt Bella mellé az előbb említett pilóta, mire nekem a szívem majd' kiugrott a helyéről