tökéletes idegenek

09

Reggel Lewis karjai közt ébredtem. Nem ment el és ez olyan boldoggá tett. Ránéztem a brit pilótára, aki csak mosolygott. Eszembe jutott minden a tegnapról. Én is visszamosolyogtam rá.

—Én is téged!–először furcsán nézett, majd közelebb húzott

—Mikor menjek haza?–fáradt hangja volt

Nem válaszoltam, csak ráhajtottam a fejem a karjára. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Annyira jól éreztem magam, míg vele voltam, viszont semmit nem tanultam.

—Maradj itt–simogattam meg a mellkasát

—Ruháért akkor is haza kell mennem–rázta meg a fejét

—Utána visszajöhetsz. Beszélnénk Belláékkal és ők is átjönnének–csillant fel a szemem

—Ha ők itt alszanak, abból mi jövünk ki szarul, mert hogy ők nem aludnának–nevetett

—Nem baj, te aludj velem. Nélküled nem jó–bújtam szorosan hozzá

—Ilyenkor is olyan aranyos vagy–fogta meg az arcom, mire abbahagytam a simogatást–Elmegyek a ruhámért–próbát felállni

—Később–kulcsoltam át a lábam dereka körül

—Minél hamarabb megyek, annál hamarabb jöhetek vissza–ismét fel akart állni, de nem engedtem

—Minél később mész, annál tovább feküdhetünk–mosolyogtam

—Naa, engedj el–le akarta szedni a lábam magáról

—Nem!–feküdtem rá, de ő legurított magáról

Elfordultam tőle és tettettem a sértődöttet. Lewis egy ideig nem reagált, utána pedig hozzam bújt, majd belepuszilt a nyakamba. Elmosolyodtam. A világ legcsodálatosabb napjait tölthetem el vele.

—Ne menj még–fordultam vissza felé

—Ha most elmegyek, hamar visszajövök, ígérem–simogatta meg a hajam

—De ahj–néztem szomorúan a szemébe–Kitaláltam valamit! Készen vagy arra, hogy elmondjam a csodás tervem?–ő csak bólintott, mire én felültem–Szóval, ha te most elmész, akkor én elkezdek tanulni, de ha még akkor is fogok tanulni, mikor visszaérsz, segítesz a matekban

—Zsarolásnak vegyem, kisasszony?–nevetett fel

—Nem, ez egy egyszerű alku

—És ha nem egyezek bele?

—Akkor nem mehetsz el–vigyorogtam tovább

—Szóval mégis zsarolás

—Jó lehet, de így mindkettőnknek egyszerűbb lenne–rántottam meg a vállam

—Jó rendben, sietek. Vagy nem, nem tudom–állt fel, majd az ajtóhoz sétált, én pedig utána

—Siess–öleltem át a bejárat előtt, majd mielőtt bármit is mondhatott volna, rácsuktam az ajtót

Bementem a fürdőszobába, hogy összeszedjem magam. Felhúztam a mai ruhám, a hajam pedig ismét kontyba fogtam. Mikor végeztem, visszamentem a szobába és elővettem mindent, amit tanulnom kéne. Leültem az ágyba és elkezdtem kiírni a tankönyvből a fontos dolgokat. A megbeszélt feladathoz hozzá se nyúltam és csak vártam vele. Még kész se voltam mindennel, mikor csengettek. Felpattantam és sietve az ajtóhoz indultam.

—A kisasszony parancsára siettem!–mosolyogva lépett be a házba

—Persze, beengedlek Lewis–ráztam meg a fejem