tökéletes idegenek

11

Ránéztem Bellára és egyből tudta, most mi következik. Lewis benyitott az ajtón, én pedig azt kívántam, bár ne lennék itt.

—Rosszkor jöttem?–kérdezte zavartan

—Én azt hiszem megkeresem Charlest–mosolygott ránk a lány, aki már kint is volt a szobából

—Nincs kedved megint nézni valamit?–ült le az ágy szélére, mire csak bólogattam–Nem kell elmondanod nekem is

—Mit?

—Hallottam, mindent–mosolygott, mire a kezem szájára tettem

—Csak nézzük tovább, kérlek–bújtam hozzá

Újra ezt csináljuk és a hallottak alapján Lewis nem ment el. Félek. Félek attól, hogy ez meg fog változni. De most, ahogy a mellkasán fekszem, ő pedig játszik a hajammal, csodálatosan érzem magam. Nem figyeltem a filmre. Sokkal inkább a pilóta mozdulataira. Ez a pár nap felkavart, nagyon. Hallotta amit elmondtam Bellának, tehát az érzéseimet. Olyan nehéz ezt elképzelni. Mindent tud,de közbe összegabalyodva fekszünk filmnézés alatt az ágyban. Lewis Hamilton, sikeresen összezavartál. Tudja, hogy az érintései rossz hatással vannak rám, mégis ha teheti, a kezei rajtam pihennek vagy éppen játszanak.
••••
Megnéztük a filmet, én pedig már majdnem elaludtam. A pilóta nem keltett fel, csak simogatta a hátam.

—Én is szeretlek Kicsilány–próbált óvatosan felállni, de amennyi erő volt bennem, a keze után nyúltam és visszahúztam

—Maradj–suttogtam

Szoros ölelésbe fogtam a fiút, aki nem ellenkezett. Szeret, ő is szeret. De vajon úgy, mint én őt? Vagy csak barátilag? Vagy én is csak úgy szeretem? Annyi gondolat kavargott a fejemben az este folyamán. Nem tudtam másra koncentrálni, csak a szavaira és mozdulataira.

—Nem akarom, hogy elmenj–néztem lassan a szemeibe

—Nem fogok elmenni, ha ezt szeretnéd–simogatta meg az arcom

—Meddig fogsz itt maradni?

—Ameddig szeretnéd–mosolygott rám

—Éhes vagyok–ültem fel az ágyon

—Gyere, keresünk valamit–húzott maga után és már a konyhába is voltunk–Mit szeretnél enni?–nem válaszoltam, csak ledőltem a pultra

Szóval mindent rábíztam, amibe nem voltam teljesen biztos, hogy jó ötlet. Lewis tud 'főzni', de azért mégis féltem tőle a konyhám, ki tudja mit tud ez a fiú. Gondolataim közbe elém rakott egy tál müzlit. Ő nem evett, csak nézett.

—Így nem tudok enni, egyél te is–mosolyogtam, de ő csak megrázta a fejét

—Nem vagyok éhes

—Akkor legalább igyál valamit

—Máris asszony–állt fel az asztaltól, én pedig valami dobható után akartam nyúlni, de nem volt semmi a közelben

—Most szerencséd van–nevettem fel

—Miért is, asszony?–mosolygott ő is

—Hogy én mennyire utállak ilyenkor–ráztam meg a fejem

—Ne is tagadd, imádsz–forgatta meg a szemeit

—Inkább igyál tovább
••••
Mikor visszaértünk a szobába Lewis elindított valami mesét, amit én csodálkozva néztem. Mostanában imádom őket, amit a fiú egyszerűen nem tud elhinni, hogy egy lassan 20 éves lány mit szeret a mesékben. Csak nézne meg egyet normálisan. A lábán feküdtem, ő csavargatta a hajam, de szerintem megint nem figyelte a történéseket.

—Lewis–ültem gyorsan fel–nézed te egyáltalán a mesét?

—Feküdj már vissza, neked kapcsoltam be

—Szóval nem

—Nem ezt mondtam–próbált visszafektetni az ölébe, de nem hagytam

—Nézd te is–feküdtem a lába helyett mellkasára
^little time jump^
Idő közben vége lett a mesének és én is elaludtam. 1 óra után felkeltem Lewis karjai közt, aki csak nézett engem.

—Nem vagy álmos?–simogattam meg a kezét

—Olyan aranyosan aludtál–mosolygott

—Próbálj meg te is

—Csak simán aludni vagy aranyosan?

—Annyira bolond vagy–szálltam le róla

—Gyere vissza–nyavalygott

—Nem–nyújtottam ki a nyelvem

Lewis nem törődve ezzel a kijelentésemmel visszahúzott magára. Miért ilyen édes? Nem tudok a közelében nyugton maradni. Sokat gondolok rá, mióta megismertem. Fogalmam sincs hogyan, de beleszerettem. Lewis Hamilton, mi csak barátoknak indultunk. A fiú egyik kezét a derekamon, másikat a vállam körül pihentette. Egyszerűen nem lehet leírni azt az érzést, amit akkor érzek, mikor vele vagyok. A pilóta megváltoztatta teljesen az életemet, amibe én nem egyeztem volna ilyen könnyen vele. És mi csak barátoknak indultunk.