tökéletes idegenek

07

Otthon csak a mai történtekre tudtam gondolni. Lewis a lánnyal boldog, de a lány Aiden húga. Nem tudom felfogni ezt. De ha boldog, akkor nyugodtan folytassák. Aiden újra előkerült az életemben. Soha nem akartam látni azok után, de mégis itt tartunk. Lewis hogy nem vehette ezt észre, hiszen annyit meséltem neki róla. De remélem túlesik Hope-on és rendesen beszélgethetek vele egyszer újra. Stella, Aiden testvére mindig aranyos lány volt, szóval részben örülök ennek. Vajon Lewis tényleg komolyan gondolja ezt az egészet?

—Szia babe! Gondoltam felhívlak, mizu–szólt bele a telefonba bájos hangon a barátnőm

—Szia–mondtam fáradtan–Most jöttem haza Lewistól. Együtt van Stellával, azzal a Stellával, aki Aiden húga. Nem tudtam volna a társaságukba lenni, mert a fiú is ott volt–felvázoltam neki az estét

—Édes istenem, annyira sajnálom!–a világ legaranyosabb lánya

—Veled mizu?–tértem el a témától

—Mi lenne? A gyereket akarom kitolni, de ő nem akar jönni-felnevettem

Minden pillanatban meg tud nevettetni a hülyeségeivel. Bella mindig ezt csinálta, ha valami baj volt. Kitalált valami nagy hülyeséget csak azért, hogy ne érezzem magam rosszul.

—Szóval az a gyökér, miután mit tudjam én mit csináltatok–belevágtam a szavába

—Semmit

—Miután semmit nem csináltatok, randizni kezd Aiden testvérével? Ez így hülyeség! Megcsókolt, te is őt! Nálad aludt.. Nekem nem áll ez az egész össze–gondolkozott

—Valami hasonló lehet–de nem hagyta hogy végigmondjam

—Ha most azt akarod ezzel közölni, hogy tényleg nem volt semmi, akkor nem értem miért vagy féltékeny–ekkor Charles olaszul kezdett valamit mondani

—Igazán megtaníthatnátok nekem is az olasz nyelvet–forgattam meg a szemeim

—Nem, mert akkor nem tudnánk kibeszélni–nevettek fel

—Törpe, ugye tudod, hogy mit mondtunk neked az elején?–kérdezte komolyan Charles

—Persze, de én elmondtam, hogy nem tehetek erről. Aranyos volt velem a bunkósága után és ez tetszett. Kihasználtuk a lehetőséget. De csak barátok vagyunk, igen tudom. Neki az a két este semmit se jelentett–dőltem hátra az ágyba

Mindenhol az ő illatát éreztem. A nappaliban, a kanapén, a szobámban és az ágyneműn. Sőt a tegnapi ruhámat is befogta. Egy ideig még beszéltünk Belláékkal, de koncentrálni nem nagyon tudtam. Lewis összezavart. Nem tudom mit akarok csinálni, még mindig. Valamilyen hülye ötlet folytán írtam neki.

Tamara Palmer
Holnap át tudsz jönni? Kérlek

Lewis Hamilton
Szeretnéd?

Tamara Palmer
Nem, azért hívlak, hogy megöljelek:)

Lewis Hamilton
11-re ott vagyok!

Nem tudom mi vezérelt erre, de holnap meg tudom vele beszélni. Nem bánom, hogy írtam neki, hiszen mégis csak a barátom. Lewis Hamilton egy másodperc alatt összekavart mindent az életembe, arról nem beszélve, hogy elég neki egy pillanat, hogy zavarba hozzon azzal, ahogy rámnéz. Most pedig barátnője van. Nem értem. Sokat gondolkoztam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki elképesztő módon a csengőt nyomja. Gyorsan az ajtó elé rohantam és kinyitottam.

—Éppen életem álmát aludtam, mikor majdnem összejöttem egy fiúval, de neked most kell csengetned. Köszönöm Lewis–ezzel a szép köszöntőmmel be is engedtem

—Neked is jó reggelt!–mosolygott

—Várj meg itt, felöltözök. Remélem tudod mit hol találsz–és siettem is vissza a szobába

Magamra kaptam egy hosszú pólót és egy rövidebb nadrágot. A hajamat gyorsan összekontyoltam és mentem is vissza a pilótához.

—Igen, gondoltam, hogy mindent megtaláltál–mosolyogtam, majd leültem mellé és néztem, ahogy játszik

—Miért is kellett, hogy átjöjjek?–nézett egy pillanatra rám

—Nem tudom, tegnap este unatkoztam és gondoltam meg tudnám veled beszélni a dolgokat az elmúlt napokból–fordultam inkább a tv felé

—Mit beszéljünk meg rajta?–kapcsolta ki a játékot

—Ezt az egészet–de én még mindig a fekete dobozt néztem

—Vonzódunk egymáshoz, de a saját érdekünkben ez nem lehet. Jól tudod–fogta meg a fejem, ezzel kényszerített, hogy szemébe nézzek–Nem tudunk ez ellen mit csinálni Tams. A két este alatt megmondom őszintén nagyon jól éreztem magam veled, de nem folytathatjuk. Hiszen a két Leclerc megmondta. Nem helyes–nem néztük már egymást, én a lábamat, ő pedig a nappalit–Stella pedig pont jókor jött. Aranyos lány, de nem olyan, aki képes lenne ezt elviselni körülöttem. Bár a testvéréről jobb lenne, ha nem tudnék inkább–belevágtam a szavába

—Miattam tudsz mindent Aidenről, ha nem találkozunk, akkor nem lenne ezzel gondod–újra rá akartam nézni, de kerülte a tekintetem

—Nem! Figyelj, ha magadat okolod ennek az egésznek semmi értelme. Meg kell próbálnunk kontrollálni az érzelmeinket egymás iránt. És ha sikerül, minden jól fog menni–mosolygott

—És ha nem? Akkor mi lesz?–végre újra a szemembe nézett

—Akkor az lesz–ekkor elhallgatott

Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. Erről beszéltem, a puszta jelenlétével zavarba tud hozni. Elmosolyodott én pedig egyből lehajtottam a fejem, hátha időben. Palmer, tévedtél. Lewis megfogta az állam, én pedig csak becsuktam a szemem. Nem tudtam volna ránézni, hiszen a vak is látja, hogy szerelmes vagyok. Ezt ő is egyből észrevette volna, ennyire azért ismerem már. Szóval csukott szemmel vártam, hogy mit fog mondani a fiú, aki a kezemet szorongatta. De nem mondott semmit. Csak ült és simogatta egy ujjával a kézfejem, én pedig a szemem még mindig nem nyitottam ki. Mikor úgy éreztem, hogy ez így nem jó, fogtam magam, átkaroltam Lewist és nyakába fúrtam a fejem. A hátamra tette a kezeit, de később áttért a derekamra és ott átkulcsolta. Szóval én a pilóta nyakában, teljesen pirosan fekszek, ő pedig a kezeit derekamon pihenteti. Nem csodálatos?

—Akkor?–kérdeztem egy kicsit elemelkedve tőle, de nem nagyon engedte

—Minden rendben lesz, hidd el–húzott vissza magához

—Lewis–simogattam meg a tarkóját

—Igen?–kérdezte boldogan

—Te mit szeretnél?–a hülyeségeim vezetnek ezekre

—Én?–meglepődött–Szeretlek Kicsilány, de nem tudom mi lenne a helyes. Nekünk ezt akkor se szabadna–nem akartam elengedni őt

—Maradj velem–simogattam tovább

—Nem tudom, hogy ez jó–félbeszakítottam és megpusziltam a nyakát

—Ez se volt az, mégis megtettem–bújtam vissza hozzá

Lewis erősen, de mégis lágyan fogta a derekam. Én már nem simogattam őt, csak átkulcsoltam a kezem és lehunytam a szemem.

—Én is szeretlek–mondtam halkan, mire a pilóta amennyire lehetett magához húzott