tökéletes idegenek

12

Másnap Lewis még mindig mellettem feküdt, ami biztonságérzetet adott. Nem akartam felkelteni, ezért halkan kikúsztam kezei alól és a nappaliba vettem az irányt. Belláék se voltak fent, ezért bekapcsoltam a TV-t és lefoglalt a csatornák közötti váltogatás. Fogalmam sincs mióta csinálhattam ezt, de egy idő után kezdett unalmassá válni, tehát inkább a konyhába folytattam ezt. Elmosogattam az edényeket, majd a hűtőben kezdtem kotorászni. Elővettem a vajat, a felvágottat és a sajtot és elkezdtem melegszendvicseket készíteni, hátha felkel valaki. A kísérlet fele sikeres, a másik fele viszont sikertelen lett, hiába erősködtem volna, itt mindenki alszik. Megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba, ahol a fiú még mindig békésen szuszogott. Kivettem a szekrényből egy rövid ujjú pólót és egy farmert és gyorsan átöltöztem, mit sem törődve Lewisszal. Mikor kész lettem leültem az ágy szélére és elkezdtem a telefonom nyomkodni. Sokáig semmi értelme nem volt, de egyszer jött egy értesítés.

Lewis Hamilton
Legközelebb küldj ki, vagy nem tudom

—Lewis! Annyira utállak, hogy te azt fel sem tudod fogni-kezdtem volna el neki a regényemet, de nem hagyott szóhoz jutni

—Igen, tisztában vagyok vele, hogy utálni akarsz, de tudom, hogy mélyen szeretsz és ne akard megmagyarázni-mosolygott ártatlanul

—Miért nem voltál hajlandó szólni, hogy 'Hé itt vagyok én is, ha nem zavarna!'-vontam gyorsan kérdőre, mielőtt a zavartságomra került volna a sor

—Élveztem a helyzetet, ha nem írok, még most is ki tudja mit csinálnál-nézett még mindig mélyen a szemeimbe

Nem volt semmi ötletem, mit mondhatnék neki, ezért inkább hasra feküdtem, a fejemre pedig Lewis párnáját raktam. A fiú hallhatóan jól elszórakozott ezen a szituáción, ami valljuk be, tényleg elég nevetségesre sikerült, de inkább meg se szólaltunk. Charles és Bella hangja hallatszódott a konyha felől.

—Mi lenne ha megijesztenénk őket?-vetette fel a brit elsőnek furcsa, majd elég vicces kérdését

—Nem tudom, nem hiszem, hogy olyan könnyen megijednének bármitől is-gondolkoztam el az ötletén

—Nekem van egy jó eléggé beválható módszerem. Ne csinálj semmit, csak gyere velem-fogta meg lágyan a kezem és maga után kezdett húzni

Miközben mentem utána, elgondolkoztam mi lehet olyan dolog, hogy ők megijedjenek. De őszintén semmire nem jutottam, szóval inkább hagytam is a gondolataimat.

—Lehet, hogy ijedés helyett mérgesek lesznek inkább, sőt lehet te is az leszel, de hidd el, hogy semmi komoly szándék nincs ebben-mosolygott bíztatóan

—Biztos, minden rendben lesz?-suttogtam, mire válaszul csak egy bólintást kaptam

—Ó, hát ti is itt vagytok? Jó reggelt-mentünk be a nappaliba Belláékhoz

—Nektek is-nézett kérdőn rám a legjobb barátnőm

Lewis csak leült a kanapéra Leclercék mellé, majd magával rántott, aminek következményében ölébe estem. Charlesék továbbra is a TV-t nézték, mire Lewis megszólalt halkan, de biztos vagyok benne, hogy ők is meghallották.

—Gyere közelebb-felnéztem rá, majd mivel tudtam, hogy ez a terve része, csak tettem amire kért

Itt pedig már Bella nem tudta, hogy hova is figyeljen, hol a filmet, hol minket nézett. Lewisnak nem sok kellett, egyből elkezdett hajammal játszani és arcomat simogatni. Ez a fiú az őrületbe kerget a mozdulataival, bár tudnám, mit tervezget most. Míg ezen gondolkoztam, annyit éreztem, hogy Lewis maga felé fordít, majd egyszerűen megszűntette a köztünk lévő távolságot. Innen már fogalmam sem volt, hogy ez az ötlet vagy a boldog valóság, de mikor feleszméltem, a legjobb barátaim szemmel akartak megfojtani minket.

—Lewis Hamilton, mit művelsz a barátnőmmel?-kérdezte elsőnek Bella, majd mikor Lewis perceken belül se válaszolt, a lány felállt és innen tudta Lewis, hogy menekülnie kellene

Charles és én csak ültünk. Nem tudom, hogy ő milyen sokk hatása alatt áll, de az biztos, hogy legszívesebben letámadna. A két bolond sikoltozása és kiabálása betöltötte a házat. Nem tudom, hogy Lewis komolyan ezzel akarta-e őket mérgessé tenni vagy csak kijött neki.

—Charles..az volt a tervünk, hogy csinálunk valamit amitől megijedtek, de aztán Lewis kitalált valamit, amire igazából rájött, hogy inkább csak idegesek lennétek és nekem nem szólt arról, mi a terve. Annyit tudok, hogy nem volt komoly, legalábbis ezt mondta a szobában. De ahj én annyira szeretem őt, hogy képtelen lennék ezek után elengedni-a fiú csak ült és meredt előre, mire már nem bírtam, megöleltem őt-Annyira sajnálom, igazad volt, hogy nem bírnék csak barátként tekinteni rá

—Szereted őt?-csak bólintottam-Hamilton is szeret téged?

—Nem tudom-ezen sose gondolkoztam el még eddig

—Azt mondod, ezt minden komoly szándék nélkül, hülyeségből csinálta?

—Ő mondta ezt

—Hagyj már békén!-futott még mindig Bella elől Lewis

—Te megcsókoltad őt! Utállak!-sietett a fiú után

—Valószínűleg addig nem fogja abbahagyni a kergetést, míg el nem mondjuk neki az igazat-nevetett Charles ezen a helyzeten

—Bella! Gyere a szobámba kérlek-kiabáltam a lánynak, majd az említett helyiség felé vettem az irányt

A lány gyorsan ott is termett és mindent elmondtam neki. Hasonló kérdéseket tett fel, mint Charles.

—Szeret téged ő is szerintem, hiszen már napok óta itt tölti az egész napját, este veled alszik. Nem furcsa ez neked? Lewist nem úgy ismertem meg, mint aki minden lánnyal ezt csinálná. De jobban teszed, ha átgondolod, biztos kedveled-e, mégiscsak kevés ideje ismered. Viszont nekem furcsa lett volna az az érzelemmentes csók, annyi átéléssel csinálta. Vigyázz magadra mindenképp, de tudd, hogy nagyon utállak titeket ezért most-Bella szavai hatottak rám, jobban meg szeretném őt ismerni-Viszont szerintem mi most hazamegyünk, beszéld meg vele ezeket

Állt fel az olasz barátnőm, majd kisétált a szobámból. Nem sok kellett, utána mentem és egyből Charlest kerestem a tekintetemmel. Ő ezt meg is látta, majd elkezdett felém jönni.

—Meg kell ismernetek egymást, Lewisnak enélkül nem menne semmi veled-motyogta a fiú

—Igen tudom, Bells is mondta, de csókja?-tértem arra, ami igazából zaklatott

—Fogalma sincs-és ezzel hátat fordított nekem és el is mentek

Újra azzal a személlyel maradtam egy légtérben, akit szeretek és egyben utálok. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket? Nem szabadna így lennie ennek. Visszamentem a nappaliba, majd leültem Lewis mellé, aki a csatornák közt váltogatott.

—Mit szeretnél nézni?-dobta le maga mellé a távirányítót, mikor ezt a tevékenységet megunta

—Maradj ezen a csatornán, hátha valami értelmes film lesz-nem válaszolt, csak hátradőlt

Kellemetlenül éreztem magam a „mérgesítő-csók" miatt, ezért inkább én is szótlanul ültem-az amúgy teljesen unalmas-filmszerűségen. Nem értettem Lewis tetteit, de próbálkoztam velük.

—Tams, beszélhetünk?