tökéletes idegenek

06

Reggel fáradtan keltem fel. Lewis nem volt mellettem. Gyorsan felpattantam az ágyból és megkerestem. Vagyis csak próbáltam. Kerestem mindenhol, de sehol nem találtam. Egy rohadt papírt nem hagyott itt, de elment. Az este folyamán nem történt aztán semmi, de ez nem tudom miért lett így. Felhívtam Bellát.

—Szia Bells, képzeld! Lewis tegnap este átjött és megkértem, hogy aludjon itt. Nem tudom miért, de így alakult. Nem tudom az éjjel mi ütött belém, de 'visszacsókoltam' a délelőtti eset után. És azt mondtam neki, hogy én is szeretem. De reggel már nem volt itt. Semmit nem hagyott maga után–siettem el a mondatom

—Hogy mi van? Visszacsókoltad? Ez mit jelent?–szólt bele a telefonba Charles

—Óh, szia! Tegnap nálatok mielőtt elmentem megcsókolt. De nem ez a lényeg. Nem tudod vagy tudjátok, hogy hol lehet?–kérdeztem gyorsan

—Át tudsz jönni?–Bellát hallottam meg

—Tanulnom kell. De ha bármit megtudtok, kérlek hívjatok fel. Ne haragudjatok és nagyon szeretlek titeket–leraktam a telefont

Muszáj volt elkezdenem tanulni. Semmi kedvem nem volt ehhez, de nem hagyhatom abba. Ha elkezdtem, be kell fejeznem. Hamarosan vége lesz. Egész végig a brit pilóta járt a fejemben. Nem tudok erre az egészre koncentrálni. Belláék nem hívtak fel, se Lewis. De mégegyszer megpróbáltam felhívni őt.

–Kérlek, vedd fel Lewis. Kérlek–mondtam a telefonba teljesen feleslegesen

Sose fogom utolérni... Nem értem. Az este minden olyan jó volt. Úgy döntöttem elmegyek futni. Gyorsan átöltöztem és indultam is. Nem tudtam hova fogok menni, de elmentem itthonról. A park felé futottam, mikor egy Lewishoz hasonló alakot láttam egy lánnyal.
Nem, nem lehet, hogy Lewis a tegnap este után egy másik lánnyal sétálgat. Én ezt nem tudom elhinni. Újra Belláékat hívtam.

—Szia Tams–köszönt a lány

—Bella, ugye az nem lehet, hogy a tegnap este után Lewis egy másik lánnyal sétál–kérdeztem gyorsan

—Tamara, megmondtuk mire számíts, de te nem hallgattál ránk. Nem hitted el amit mondtunk, de itt az eredménye–Bella félbeszakította a pilótát

—Charles kussolj már! Figyelj Tams, hol vagy most?–kérdezte

—A park melletti kávézó előtt–figyeltem minden lépésüket, de nem tudtam megállapítani

—Biztos, hogy Lewis az?

—Nem, egyáltalán nem biztos, de nagyon úgy néz ki–nem bírtam már arra gondolni, hogy mi van ha ő az

—Gyere át, oké?–mondta Charles gyorsan és lerakta a telefont

Én csak lassan elkezdtem sétálni a házuk felé. Közel laknak a parkhoz, de nem bírtam volna a szemükbe nézni ilyen egyszerűen. Ha Lewis volt az, akkor mindennek vége. Nem hiszem el, hogy ő lenne az. Benyitottam a Leclerc házba és levettem a cipőm.

—Megmondtam, Palmer! Én megmondtam neked, hogy mire számíts. De te nem figyeltél oda erre–ölelt meg Charles

—Erről nem én tehetek, túl sokat beszéltünk a két este alatt–néztem a földet

—És kivel volt a fiú?–kérdezte Bells

—Egy szőke, hosszú hajú lánnyal. Az arcát nem láttam, de az alakja szép volt. Ennyit tudtam megállapítani–Bella csak behúzott a nappaliba

—Magas volt?–Charles is idejött

—Magasabb, mint én. Talán Bellánál is–gondolkoztunk

De hiába, hiszen ennyi dologból nem tudtunk semmit megállapítani. Charles felhívta Lewist, de kiment a szobából, ezért nem tudtunk meg semmit.

—Mindjárt jövök haza, ne gondolkozzatok tovább–mosolygott, majd elment

—Bella, szerinted ő volt az? Azok után ami történt?–kezdtem el a lánynak

—Lewis már csak ilyen, de remélem, hogy nem, mert megölöm–felnevettem

—Nem bánthatod–ő is nevetett

—Ne is gondolj erre az egészre, majd segítek megoldani Charlesal együtt

—Megvagytok ti is?–mosolyogtam

—Meg, persze! Charles még mindig állandóan figyel és gondoskodik rólam. Várja már Jules-t nagyon, ahogy én is

—És én is!–vágtam közbe

Ekkor Charles lépett be az ajtón.

—Ő volt az–ült le mellém ő is a kanapéra–Nem kellett volna ezt elkezdeni

Átöleltem Bellát és nem szóltam. A legjobb barátaim beszélgetett, nyilván olaszul. Valószínűleg arról, hogy ennek hogyan kellett volna alakulnia.

—Mennem kell, ne haragudjatok–néztem ki a fejemből és mentem az ajtóhoz–Sziasztok–erőltettem magamra egy mosolyt és magukra hagytam őket

Megpróbáltam újra felhívni Lewist. Fel is vette.

—Hogyhogy eltűntél reggel?–mintha semmit se tudnék

—Nekünk ezt nem szabadott volna, te mondtad–nem a kérdésre válaszolt

—Nem tudtam mit csinálni. Ne haragudj rám–sétáltam gyorsabban haza

— Nem haragszok! Nincs kedved ma meginni valamit nálam?–kérdezte gyorsan

—Mi? Miért én? A barátnőddel mi lesz?–nem tudta mit mondjon

—A micsodámmal? Nem! Charles elmondta, ugye? Figyelj, ne haragudj, de jól tudod, hogy ez nem menne. Kerestem valakit, aki segítene ezen. Megismerhetnéd, ha szeretnéd. A testvérével nálunk lesznek ma, ezért hívtalak volna át–tudtam, hogy mosolyog

—Hányra menjek?–meg fogom gondolni

—Nyolcra, ha lehet–és lerakta

Lewis túllépett mindenen. Tegnap este még engem csókolt, míg ma már a barátnőjét. Nem tudtam felfogni, de ahogy hazaértem elkezdtem készülődni. Megfürödtem, felöltöztem egy vékony ruhába és a hajamat kivasaltam. Azt akartam, hogy a barátnőjének szimpatikus legyek, hiszen Lewis a legjobb barátom. Nyolc előtt elindultam kocsival a megadott címre. Becsengettem és Lewis kinyitotta. Köszönt és beinvitált a házba, de mikor megláttam, hogy kik ülnek az asztalnál, menni akartam.

—Lewis, ki tudnál velem egy pillanatig jönni? Szeretnék mondani valamit–mosolyogtam

Elmentünk a konyhába és halkan elkezdtem neki.

—A barátnőd testvérét Aidennek hívják, ugye?–kérdeztem gyorsan

—Ne, ne szórakozz, hogy ő az exed–nem válaszoltam–Te jó ég. Miért nem vettem észre? Nem lehetek ennyire hülye

—Én szerintem hazamegyek, majd beszélünk–erőltettem egy keserű mosolyt és siettem haza

Aiden újra belépett az életembe, mégpedig Lewison keresztül.