tökéletes idegenek

08

•Lewis szemszöge•
Mindketten tudjuk, hogy ennek nem lehetne így történnie. De akarjuk. Legalábbis én akarom. Amilyen gyorsan magamhoz húztam, olyan gyorsan el is toltam és a szemébe néztem.

—Gyönyörű vagy–simogattam meg az arcát, mire elpirult–1:0

—Ha tudnád mennyivel vezetsz már–rázta meg a fejét

—Maradjunk ennyinél–mosolyogtam

—Szóval versenyezni akarsz?–húzta fel a szemöldökét–hát legyen

Ekkor felállt a kanapéból és eltűnt a szobája felé. Fogalmam sem volt mit tervez, de belőle mindent kinézek. Mikor visszajött a haja ki volt engedve, a hosszú pólóját pedig egy rövidre cserélte. Istenem ez a lány.

—Kérsz valamit?–vigyorgott elégedetten

—Vizet, kérlek–fordultam el az irányából

—1:1 drága Lewis–adta oda a poharat és leült a kanapé másik felébe

—Erről nem volt szó, csalsz–tettem keresztbe a kezemet

—Nem, csak kihasználom, hogy nálam vagyunk–nevetett

—Legközelebb elrabollak és nálam leszel!–vettem el tőle a vizet

—Dehogy is, mostmár félek tőled! Lehet meg akarsz erőszakolni–rázta a fejét még mindig mosolyogva

—Az nem számít megerőszakolásnak, ha a másik fél is akarja–néztem rá, de nem erre számított–2:1 drága Palmer

—Ez így csalás, neked vannak jó visszaszólásaid, de nekem nincsenek–tettette a sértődöttet

—Majd megtanítalak a bizonyos "megerőszakolás" közbe, csak hogy fogalmazzunk a szavaiddal–karoltam át–Gondolj bele, hogy milyen jó megjegyzéseket tudnál azok után tenni–nevettem

—Fejezd be–temette a kezét az arcába és ő is nevetett velem

—Ez nem csak egy 3:1?

—Maradj már, megnyerted!–jött közelebb egy kicsit

—Majd meglátjuk–simogattam meg a vállát

Annyira aranyos, ahogy zavarban van. Amúgy is aranyos, de ez mellékes. Szeretem őt, nagyon. Egyikünk se szólalt meg, csak élveztük azt, hogy pihenhetünk. Szavak helyett inkább Tami egyre közelebb ült. Én csak mosolyogtam a cselekedetein. Olyan óvatosan csinálta egész végig. Mikor már majdnem teljesen mellettem volt ráhajtotta vállamra a fejét, az egyik kezével a nyakamnál játszott, a másikkal pedig az én kezemet kereste, mikor megtalálta ujjaimat fogdosta. Játszott a türelmemmel, de jó érzés volt. Azt akartam, hogy ő is érezze a kínzást, ezért a szabad kezemmel ráfogtam a hozzám közelebb eső combjára, mert tudtam, hogy ezzel elérem, hogy még kevesebb hely legyen köztünk. Szóval a 'legjobb barátnőm' fekszik a vállamon az ujjaimmal és nyakammal játszva, míg a combját rajtam pihenteti, én pedig fogom őt. Most mond meg, hogy ez nem barátság!

—Fáradt vagyok–jelentette ki

—Vagy csak újra találkozni akarsz a fiúval az álmodban?–mosolyogtam

—Nem, vele találkoztam már–majd befejezte a kezemmel való szórakozást és átölelte a nyakam, lábait pedig rám tette

Én voltam az álmában? Ez a lány teljesen fel tud kavarni pillanatok alatt. Nem sokkal később már csak szuszogott, ezért úgy, ahogy volt bevittem a szobájába.

—Aludj jól Kicsilány!–betakartam és megpusziltam a homlokát

Nem akartam itthagyni a múltkori eset után, ezért csak ültem mellette és figyeltem minden mozdulatát. Annyira édes volt, hogy ilyen gyorsan el tudott aludni. Elkezdett mozgolódni, mire én megsimogattam az arcát.

—Nincs semmi baj! Aludj tovább!–ekkor a kezem után kapott és azt szorongatta
••••
—Te még mindig itt?–mosolygott álmosan, mikor felkelt

—Vigyáztam rád–mire a kezünkre néztem, de gyorsan a szemét kerestem

—Így aludtam?-szabad kezével a szeméhez nyúlt

—Így igen, de szerintem nekem mennem kéne, hisz' már fent vagy–erre a kijelentésre csak szomorúan nézett rám

—Nem úgy volt, hogy velem maradsz?–biggyesztette le az ajkait

—Annyira aranyos vagy ilyenkor–ekkor felült

—Ilyenkor is?–gyorsan megpuszilta a szám és elfutott

—Gyere vissza–futottam utána

—Nem–nyújtotta ki a nyelvét a kanapé másik oldalából

Futkároztunk egy ideig, mikor Tams kifáradt és leült a nappaliba. Bekapcsolta a tv-t és gyorsan váltogatott a csatornák közt, míg el nem ért egy mesecsatornáig.

—Ilyenkor még aranyosabb vagy–nevettem,mire megforgatta a szemeit–Ne forgasd!

—Ez az én szövegem–megrántottam a vállam–De most sh! Mesét nézek–lefeküdt az ölembe és így folytatta a tevékenységet

—Mikor más is itt van, vele is így nézed a mesédet?–játszottam a hajával

—Csak veled–pillantott egy rövid időre rám, majd újra a mesét nézte

Mikor vége lett szomorúan felállt és elment a konyhába. Valamit nagyon csinálhatott, ezért mentem utána. Elkezdett főzni és mint kiderült, nem csak szendvicset tud csinálni. Leültem a pulthoz és úgy figyeltem tovább.

—Ne nézz, inkább segíts!–utasított

—Mit is?–álltam oda mellé

—Keverd meg a szószt–én pedig csináltam is amit mondott

—Picsába már!

—Szépen beszélj!–tettem a kezem a szájára, mire ő levette és megölelt–Asszony főzünk, nem ölelkezünk!

—Adok neked olyan asszonyt, többet be nem teszed ide a lábad!–nevetett Tami és folytatta a főzést
••••
—Lehetnél a szakácsom, ha már úgyis "megerőszakolnálak"–dőltem a kanapéra

—Csak akkor, ha megígéred, hogy itt maradsz–nézett a szemembe és mellém feküdt

—Ha a szakácsom leszel, bármit megteszek–mosolyogtam rá

—Megbeszélve–fordult nekem háttal

Nem beszélgettünk sokat, inkább élveztük egymás közelségét. Tams egyszer csak felállt és a kezem után kapkodott. Mikor összekulcsolta az övével felhúzott maga után és a szobájába mentünk. Befeküdt az ágyba, én pedig mentem utána. Megint az éreztem, mint pár napja, mikor ugyan így feküdtünk az ágyában. Közel jött hozzám, annyira, hogy hallhattam, ahogy lassan elalszik. Hogy mennyit tud aludni.

—Jó éjszakát Lewis baba–bújt hozzám

—Jó éjszakát Kicsilány! Szeretlek–ekkor még közelebb jött és rám feküdt