A sárkány képző

4. rész

Másnap reggel mikor felébredtem. A telómért nyúltam, hogy megnézzem az időt. De fél órával hamarabb felébredtem, mint általában. Így úgy döntöttem, hogy még körülbelül tíz percet telózok utána megyek készülődni. Megnéztem az üzeneteimet, de csak Jess irkált nekem még este meg küldött pár vicces videót. Nagy bánatomra Bia még mindig nem írt vissza, ami, hogy őszinte legyek eléggé frusztrált még sosem volt ilyen, hogy ne írt volna vissza. Van egy, olyan érzésem, hogy valami baj van. Elkezdtem nézni, hogy mikor volt elérhető, de az tizennyolc órával ezelőtt volt, akkor tájban, amikor rosszul lett Bia. Nem tudom miért, de nagyon gyanús nekem ez az egész szitu. Nem sokkal később belépett Scott majd, amit látta, hogy ébren vagyok kiment. Ezzel jelezve, hogy ideje lenne készülődnöm, így kikecmeregtem az ágyból, majd a szekrényhez lépve elő is vettem a szobámban uralkodó félhomályban pár tetszőleges ruhadarabot majd miután felvettem, lementem reggelizni. Mikor már az ételt is megettem, amit apa csinált elindultunk Jess-sel a suliba.

Bár a napom nem volt, ugyanolyan Bia nélkül, de jól el voltunk Ray-el is, viszont ennek ellenére is nagyon hiányzott nekem.

~Egy hónappal később~

Már lassan egy hónapja, hogy szinte semmi hírt nem kapunk Bia-ról, ami egyre aggasztóbb. Az osztályfőnöktől tudtuk meg az évnyitó napja után pár nappal, hogy Bia szülei kiíratták a suliból Bia-t és már új iskolába jár. Amit igazán nem tudok hova tenni hiszen imádott ide járni, akkor meg miért tett ilyet? Az egész annyira zavaros. A neki küldött üzenetekre sem válaszolt, sőt még nem is látta azokat és azóta nem is volt egyszer sem elérhető. Olyan mintha meghalt volna és mivel nemsokára itt a születésnapom, így addig szeretnék kapcsolatban lépni valahogy Bia-val viszont, amikor elmentem hozzájuk nem nyitottak ajtót. Nem tudom mit csináljak, hiszen első osztályos korunk óta barátok vagyunk. Szóval lassan már tíz éve és kiskorúnk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Ekkor viszont a telefonom kijelzőjén megláttam, hogy késésben vagyok és hogy ideje lenne indulnom. Mivel ma van Ray születésnapja, ami azt jelenti, hogy egy hét múlva az enyém lesz, ezért éppen Ray-ékhez tartottok, hogy felköszöntsem. És magamban abban reménykedek, hogy hátha eljön Bia is, hiszen nincs sok barátunk, így csak mi lettünk volna ott meg Ray családtagjai.

Nagyon jól éreztem magamat Ray buliján és szerintem, ezzel nem vagyok egyedül. Ray is nagyon boldog volt, hogy mind ott voltunk, kivéve Bia-t. Talán ez volt az a dolog, amiért az elején kissé lehangolt volt, viszont a végén sikerült többé kevésbé megfeledkeznie arról, hogy nem jött el, és őszinte boldogsággal tudott szórakozni. Szóval mindent összevetve nagyon jó volt Ray születésnapi bulija.

~Két nappal később~

Ray mellett ülök a teremben és várjuk a tanárt. Ez az utolsó óra és végre vége a napnak. Ray egyre rosszabbul néz ki mellettem, amit nem tudtam tovább szó nélkül hagyni.
- Valami baj van? - néztem rá aggódva.
- Nem csak kicsit fáj a fejem, de jól leszek - próbált megnyugtatni és még egy biztató mosolyt is küldött felém, de nem igazán sikerült neki ezzel megnyugtatnia, ugyanis hallatszott a hangján, hogy kicsit szenved. Ezért is hasonlított kísértetiesen ez a helyzet arra, mint ami egy hónapja történt Bia-val.

~Másnap~

Ma nem jött Ray suliba és valamiért az az érzésem, hogy nem csak azért nem jött, mert lebetegedett, hanem sokkal több van emögött. Csak még azt nem tudom, hogy mi, de ha nem fog ő se visszajönni, akkor biztos neki állok ennek az ügynek és mindenképpen ki fogom deríteni, hogy mi történik a barátaimmal. Ugyanis egyre gyanúsabb nekem, viszont először át kell vészelnem ezt a mai napot, és meg kell birkóznom a magánnyal.

~Öt nappal később~

Ma van a születésnapom, és hiába egy boldog napnak kellene lenni nagyon rossz, hogy se Bia, se Ray nincsenek itt és még az üzeneteimre sem válaszolnak. És a legrosszabb, hogy két nappal ezelőtt Ray szülei kiíratták Ray-t az iskolánkból és ő is átment egy másik suliba. Ez nekem nagyon gyanús. Ma vasárnap van így holnap suli.

Nagyon jó volt a bulim. De nagyon hiányoztak Bia-ék. Mondjuk azért is, mert ők a legjobb barátaim, de most valahogy úgy érzem mintha ez a barátság csak egyoldalú lett volna, és még annyira sem méltatnak, hogy válaszoljanak nekem, hogy legalább kevésbé aggódjak. Na mindegy inkább megyek aludni mivel holnap suli.

Sziasztok! Nagyon örülök neki, hogy már ennyien látták a könyvem. De el ne felejtsétek megnyomni a vote-ot. És írjatok pár kommentet, hogy mi a véleményetek a könyvemről. Minden jó és vigyázzatok magatokra! Puszilok mindenkit!❤
Lily122915