A sárkány képző

6. rész

Scott szemszöge:

Jaj, ne Jess most hívott, hogy Becca nincs jól és menjek eléjük, így azonnal cselekedtem is elkéreszkedtem a tanártól, aki el is engedett. Gyorsan el is indultam a kocsimmal Becca-ékért, de így is húsz percembe telt mire odaértem a régi iskolámhoz, de amit ott láttam az lesokkolt. Jess éppen a parkoló gyepén fekszik és Becca-nak kiabál, hogy " Menj onnan!" közben én kiszálltam az autómból, hogy lássam mi történik Becca-val. De bár ne láttam volna Becca felé tart egy piros autó, de ahogy hallom próbál fékezni. Becca kirakta maga elé a kezét. Megőrült! El fogja ütni! Így én is elkezdtem kiabálni neki.
- Vigyázz onnan! - kiáltottam oda, ide kapta egy pillanatra a tekintetét. Kéken világít a szeme. Talán ő is az, de akkor lehet, hogy nem esik semmi baja. Már nem sok volt közte és a kocsi között. Én pedig elkezdtem hozzá futni, hogy utána a kórházba tudjam vinni. Már nem voltam messze, amikor Becca kezének neki csapódott a piros kocsi eleje, de az autó nem sodorta el Becca-t. Becca keze alatt a kocsi behorpadt, majd mikor már a kocsi teljesen megállt Becca elkezdett a föld felé zuhanni, de én még idejében odarohantam hozzá és elkaptam, majd felvettem menyasszony pózban utána elindultam vele a kocsi felé. Jess közben egyszerre aggódott miatta és meglepődött az előbb történtek miatt. Egyszer azt mondta, hogy "Ne, ne, ne...", egyszer meg azt, hogy "Mi volt ez?" Én pontosan tudtam, hogy mi volt ez és most már értem is, hogy előtte miért nem volt jól Becca, de addig is amíg fel nem ébred nem tudom biztosra. Becca kezét megkarcolta az autó eleje és most vérzik egy kicsit, de ezen kívül úgy látom semmi baja nem lett. Óvatosan lefektettem Becca-t a hátsó ülésre, utána meg én és Jess beültünk előre. Még halkan azt suttogtam neki, hogy "Tarts ki Becca.", majd indultunk is a kórházba. Tíz perc alatt oda is értünk, közben Jess felhívta a mentőket és elmondta, hogy úton vagyunk oda. Amikor megérkeztünk egy hordágy volt az épület előtt. Rárakták Becca-t majd elvitték őt. Tíz perc múlva bemehettünk hozzá, majd az egyik doki, aki bent volt elkezdte mondani, hogy most mi lesz és mit állapítottak meg.
- Nos, Miss. Smith-nek nem lett baja csak a kezén lett pár karcolás, de az se komoly, amint felébred megvizsgáljuk és utána még legalább egy napig megfigyelésen tartjuk- mondta el a doktor majd kiment. Közelebb mentünk Jess-szel Becca-hoz és csak reménykedni tudunk, hogy minél hamarabb magához tér.

~Becca szemszöge~

Lassan nyitottam ki a szemem és kellett is párat pislognom, mire kiélesedett a látásom. Egy fehér szobában ébredtem fel. Majd elkezdtem körbe nézni a szobában észrevettem, hogy mellettem ott ül Jess fejét az ágyamra hajtva és mögötte egy bőr fotelben meg Scott alszik. Egy kórház szobában vagyok, de vajon, hogy kerültem ide. Hirtelen eszembe jutott a rosszul létem, majd az autóbaleset. Gyorsan ránéztem a kezemre, de azon egy karcolás sem volt. Ez meg mégis, hogy lehetséges? Ráadásul semmi bajom, nem fáj semmim, na jó ez nagyon para. Egyáltalán menni ideig aludtam. Jess-hez odafordultam és gyengéden megfogtam a kezét. Jess ijedten kapta fel a fejét, majd rám nézett.
- Becca?- kérdezte meglepetten.
- Igen én vagyok az. Miért kire számítottál?- kérdeztem viccelődve. Csak én vagyok az, aki egy autóbaleset után is képes viccelődni.
- Jaj Becca...- ugrott a nyakamba boldogan és megölelt. Scott-ot ez fel is ébresztette. És ijedten kapta ide a fejét.
- Mi a baj?- kérdezte Scott és felpattant a bőr fotelből.
- Becca felébredt- mondta boldogan Jess és Scott-ot is megölelte. Scott ide nézett majd, amikor Jess végre elengedte gyorsan ránézett a telefonja kijelzőjére, majd rám nézett.
- Mi a baj?- kérdeztem ijedten.- És mennyi ideje vagyok itt?
- Nyugodj meg csak kilenc órát aludtál- mondta. Nem ez nem lehet hisz autóbalesetem volt és már a kezemen lévő sebek is begyógyultak. Biztos csak álmodom.
- Hogy mi?- kérdeztem frusztráltan. Scott rám nézett majd Jess-re.
- Jess kérlek kimennél egy kicsit addig, hogy kicsit négyszemközt tudjak beszélni Becca-val- mondta nyugodt hangon. Jess egy pillanatra értetlen fejet rágott, de tette, amit Scott kért. Megvártuk, amíg Jess kimegy. Majd Scott újra felém fordult.
- Becca lehet, hogy ez egy kicsit furán fog hangzani, de.... - látszik, hogy habozik elmondani.
- Igen?
- Te... egy.... - még mindig nem mondja ki.
- Igen? Mit szeretnél mondani? - kérdeztem.
- Te egy.... sárkány vagy - mondta ki, és rám nézett várva, hogy mi lesz erre a reakcióm. Most ezt akarta nagy nehezen kinyögni, hogy megnevetessen. Hát mondhatom elég gyenge próbálkozás volt. Szerintem beverhette a fejét. Én sárkány...pf... Elég volt belegondolnom és tényleg elnevettem magam. Scott komolyan nézett rám, akkor még sem tréfa.
- Akkor ezt te most komolyan mondtad, de akkor ez, hogy lehet? - kérdeztem. Hogy hogy sárkány vagyok, ha ez igaz, akkor lehet, hogy Scott és Jess is az.
- Úgy, hogy anya is és apa is sárkány meg én is az vagyok, valamint mint kiderült te is az vagy - magyarázta el.
- Jó, de ez, akkor is abszurdum, nem lehetek sárkány, mivel sárkányok nem léteznek - mosolygok kínomban.
- Már pedig léteznek és te is egy vagy közülük.
- Várjunk csak, akkor ezért gyógyult meg, ilyen gyorsan a kezem? - kérdeztem.
- Az együtt jár a sárkány léttel, de amint haza érünk elmesélek mindent, amit csak tudni szeretnél meg persze azt, hogy mivel jár ez az egész és az alap tudnivalókat - mondta erre én csak bólintottam. Jess meg addig hívott egy dokit, hogy felébredtem. A doktor megvizsgált utána tett fel pár kérdést az mondta, hogy csak holnapután reggel mehetek haza, de Scott mivel már nagykorú és a bátyám így felelősséget vállalt értem, így már most haza mehettünk, de a doktor egy napnyi ágynyugalomra ítélt. Scott és Jess összepakolta a cuccaimat, majd beszálltunk a kocsiba és mentünk haza. Mivel már későre járt mindenki bement a szobájába és rögtön el is aludtunk.