A sárkány képző

12. rész

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek el azóta, hogy apa elmondta a felvetését. És még mindig olyan fura az, hogy úgy mond két sárkány énem van. Scott-tal gyakoroltam azt, hogy hogyan kell a fény sárkányomat előhívnom, ami egész szépen megy már. Mondjuk csak a szemem világít, de nekem egyenlőre ez is bőven elég. Scott mesélt még pár dolgot a sárkányokkal kapcsolatban. Például azt, hogy van egy kapocs nevű esemény a sárkányoknál, ami arról szól, hogy ha két sárkány, akik egyre jobban kezdik megismerni egymást és egy idő után gyengéd érzelmeket is táplálnak a másik iránt majd egyszer csak például megcsókolják egymást. Akkor az után a csók után, amikor egymás szemébe néznek aranyon fog világítani a szemük pár másodpercre, de ezt csak ők látják. Ez általában tizenhét éves kor után szokott megtörténni és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy hamarabb történik meg. A kapocs minden sárkány életében csak egyszer történhet meg. És ha történik valami a két sárkány kapcsolatában, ami megerősíti, akkor is aranyon kezd el világítani a szemük, de csak egy pár másodpercig. Minden esettre nagyon érdekes ez az egész. Megkérdeztem Scott-ot, hogy neki megtörtént e már ez a kapocs, de még nem. És rengetegszer kérdeztem őket Alex-el kapcsolatban is, de ők sosem válaszoltak, amit most már nagyon unok, de komolyan ennyire dedosnak néznek, hogy még ennyit sem akarnak elmondani nekem. Na jó most már nem ezen kéne rágódnom, hanem aludnom kellene, mert holnap lesz a besorolásom és még kipihenten is nehezen tudom előhívni a fény sárkányom nemhogy még fáradtan. Így hát át is fordultam a hátamról a jobb oldalamra, hogy elaludjak végre hiszen már elmúlt éjfél is. De nem ment és legalább fél órán át forgolodtam mire sikerült elaludnom.

Mikor kinyitottam a szememet újra abban a szürke hosszú ujjú pólóban és a szürke hosszú szárú nadrágban álltam. A hajam egy lófarokba összekötve. Hogy kerültem már megint ide és miért álmodom már harmadjára ugyan azt? Minden ugyan olyan volt mit az első két alkalommal. A képző aulájában vagyok, akkor ezért volt annyira ismerős a suli, mert ugyan igaz volt, mint ebben az álomban. A nő bal oldalán ott álltak fekete ruhákban Alex, egy másik fiú és egy lány. Alex éppen ott beszélgetett a másik fiúval és lánnyal. A nő jobb oldalára néztem és fehér ruhákban ott állt Bia, a másik szőke hajú, zöld szemű lány és a szőke hajú, jég kék szemű fiú és ők is beszélgettek csak ők közben minket is néztek. A szürke öltönyös szőke hajú és kék szemű nőre pillantottam. A nő elkezdett beszélni, amit végre hallottam is.
- Üdvözöllek titeket a sárkány képzőben! Én Fiona Erdmann vagyok a sárkány képző igazgató helyettese. Az igazgató úr egy kicsit késni fog, de hamarosan meg érkezik. És majd ő elmondja a fontos tudnivalókat. De addig is most meg kell mutatnotok, hogy milyen sárkányok is vagytok pontosan. Nem muszáj átváltoznotok még elég, hogy ha csak a szemetek mutatjátok meg. Most pedig fogjunk is bele először próbáljátok magatoktól meg mutatni, hogy ki milyen sárkány és utána, ha nem megy a régebbiek segítenek.- jelentette ki boldogan a jelek szerint Fiona Erdmann.- Most pedig lépjen elő Cameron Graham.- olvasta fel a nevet a kezében lévő mappából. Majd erre a mondatára előrébb lépett, tőlem olyan három méterre lévő szürke ruhás fiú azaz Cameron, akinek fekete hullámos haja és barna szeme volt. Látszott rajta, hogy ideges és kicsit zavarodott. Gondolom nem tudja hogyan kell elhozni a sárkány énjét. De azért ezek ellenére lehunyta a szemeit és az eddig bent tartott levegőt kifújta. Látszott rajta, hogy koncentrált, de amikor kinyitotta a szemét nem világított. Így Fiona Bia-ék felé intett, hogy most ők jönnek. Bia elkezdett hozzá beszélni.
- Mondták már neked, hogy jól nézel ki?- kérdezte Bia és a srác elsőre értetlen fejet vágott, akár csak én hisz most nem segítenie kellene Bia-nak? Ehelyett pedig bókot mond. Egyáltalán nem értem ez mégis, hogyan segít a srácnak, vagyis Cameron-nak a sárkány énjét megmutatni.
- Igen egy párszor már mondták- mondta büszkén és kihúzta magát, de ekkor Bia gúnyosan elmosolyodott.
- Hát igen olyan jól nézel ki, hogy az anyád szatyorban hordott az óvodába- mondta bár ez szerintem nem volt, akkor beszólás, mert mi is, amikor olyanunk volt ezzel mentünk egymás agyára és sosem vettük komolyan így csak jókat röhögtünk. De viszont most Cameron egész teste megfeszült és egyre jobban kezdte el felhúzni magát és látszott rajta, hogy visszafogja magát, nehogy neki menjen és megüsse Bia-t.
- Most azonnal vond vissza azt, amit mondtál rólam.- kezdte el mérgesen fenyegetni, de Bia arca még egy kis félelmet, vagy megbánást sem mutatott szegény Cameron irányába.
- Miért tenném?- kérdezte ördögi vigyorral az arcán Bia. Ez fura Bia sosem volt se beszólogatos, se gonoszkodó senkivel, velünk is csak poénból csinálta és nem azért, hogy megsértsen minket, de itt látszott, hogy kifejezetten ez volt a célja. Cameron egyre mérgesebb lett majd a fejéhez kapott. Majd elkezdett a teste megváltozni és a teste is egyre nagyobb lett. Meglepődtem és, ekkor hirtelen ugrott be, hogy mi történik most Cameron-nál. Átváltozik. Mikor már az egész teste átalakult és nem is nőtt tovább, vagyis az átváltozása befejeződött egy gyönyörű éjfekete pikkelyű és körülbelül tízenötször nagyobb, vörösen világító szemű sárkányt pillantottam meg. Bennem pedig elindult valami féltem, hogy Bia-nak baja eshet, de magától a sárkánytól valamiért nem rémültem meg. Jó talán azért nem, mert én is egy sárkány vagyok. Éreztem, hogy a szemem elkezdenek izzani majd le néztem a szürke márvány kőre, hogy lássam a szemem és csak remélni tudtam, hogy kéken világít. De ahogy elnéztem és megláttam a tükörképem majdnem felsikotottam. Zölden világított a szemem, ami egyszerre volt nagyon meglepő, ijesztő és gyönyörű. Lehunytam a szemem és próbáltam lenyugodni, de nem igazán ment. Körülöttem viszont hirtelen megszűnt minden zaj, így félve ugyan, de lassan kinyitottam a szemem. De ledöbbentem, amikor észre vettem, hogy körülöttem minden lefagyott. Kicsit vártam és reméltem, hogy mindjárt minden és mindenki újra elkezd mozogni, de már legalább két perce így voltam és vártam, de nem történt semmi. Kezdtem bepánikolni, hogy most mihez kezdjek, amikor meghallottam egy férfi hangot a hátam mögül.
- Szia Becca!- köszönt egy mély hang, mire én majdnem felsikotottam és egy kisebb ugrással száznyolcvan fokos fordulatot vettem. Így szembe kerültem a férfivel, aki inkább egy fiú volt, mivel velem egyidősnek nézett ki, vörös haja és zöld szeme van, az arca hófehér és, mintha az egész megjelentése olyan lenne, mint valami hologram. Átláttam a testén is, de nekem valahogy mégis olyan volt, mintha valóságos lenne és egyáltalán nem tűnt úgy, mint akit odavetítenének. Inkább olyan volt, mint valami szellem. És, ahogy tovább néztem az arcát a srác egyszerre tűnt ismerősnek és ismeretlennek. De várjuk csak honnan tudja ez az idegen a nevem?
- Szia!- köszönök bizonytalanul és egy pár lépést hátráltam a biztonság kedvéért. A srác elkezd nevetni a tettemen, de én csak még pár lépést hátrálok. Majd mikor már egy pár perc múlva abba hagyta a nevetést újra rámvezette tekintetét.
- Nem hittem volna, hogy ennyire megrémülsz tőlem az első találkozásunkkor.- mondta mosolyogva az idegen.
- Ki vagy te?- kérdeztem és próbáltam kicsit határozott lenni és ezzel elrejteni félelmemet.
- Robert Dragon vagy eredeti nevemen Robert Grey, de nyugodtan szólíts csak Rob-nak.- mondta kedvesen. Egyáltalán nem ismerős a neve és hangjától még a hátamon is felállt a szőr, az egész megjelentése, olyan magabiztos, félelmet és érdekes volt. De úgy gondoltam, hogy ha már ő bemutatkozott nekem, akkor én is megteszem.
- Értem, az én nevem pedig Rebecca...- de itt nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbe vágott.
- Smith. Tudom.- mondta, na jó ez ijesztő. Egy totál vadidegen tudta a nevem, de vajon honnan tudta meg?
- Honnan?- kérdeztem
- Onnan, hogy te vagy a reinkarnációm és ráadásul anyai ágon vissza menőleg a rokonod is vagyok.- mondta nyugodtan. Én pedig úgy néztem rá, mint egy őrültre. Jó azt még valamennyire be tudják nekem beszélni, hogy természet feletti lény vagyok, de azt már nem, hogy valami Kiválasztott szerűség, aki egy vadidegen reinkarnációja és ráadásul rokonok is vagyunk.- Az ennyire nem bolondulhattam meg az autóbaleset után. Jó ez egy álom és most igazából a kórházba vagyok és kómában estem. És ez az álom gyötör.- raktam össze azt a fejemben, ami a legésszerűbbnek tűnt.
- Befejezted?- kérdezte Robert. Jaj, lehet, hogy az utolsó mondatokat véletlenül hangosan mondtam ez, de ciki. Így egy aprót bólintottam, de agyban azon reménykedtem, hogy bármelyik pillanatban felébredek nem csak ebből az álomból, hanem a képzeletbeli kómámból is. De addig is belemegyek ebbe a játékba, amit az agyam úgy gondol, hogy mókás, de igazából már nagyon unom és eléggé idegesítő is.- Rendben, akkor hadd mondjak el néhány dolgot és utána kérdezhetsz, és én amennyire tudok válaszolok rájuk.- ismét bólintottam. Csak ébredjek már végre fel ebből a hülyeségből.- Oké, akkor is ugye, mint már említettem te vagy a reinkarnációm, de egyben rokonok is vagyunk ugyanis a húgom lányának vagy a leszármazottja.- magyarázta Robert, de várjuk csak ki a húga lánya? És hány éves lehet Robert, mert az tuti, hogy nem néz ki tizennyolcnál többnek.- És így ebből kifolyólag alapból is te lennél a Kiválasztott, de mivel a reinkarnációm is vagy így az én erőm is benned van szóval kétszer olyan erős vagy, mint én voltam.- magyarázta el. Na jó ez nagyon furcsa kezd lenni és egyre hihetetlenebb is, mivel ilyen nincs. De mindegy ez úgy is csak egy álom és, amit felébredek vége lesz végre ennek az őrültségnek remélhetőleg.
- Értem és ha szabad megtudnom pontosan hány éves is vagy?- kérdezem érdeklődve.
- Hát tizennyolc éves voltam, amikor meghaltam és azóta 100000 év telt el, hogy szellem alakban vagyok szóval 100018 éves vagyok.- mondta nyugodtan, de látszott, hogy fél a reakciótól. Hát mit is várt a szemeim a kétszeresére nyíltak és a szám is enyhén elnyilt a meglepettségemtől. De most komolyan 100018 éves? Elvégre én csak tizennyolcat mondanék, de talán azért is néz ki ennyinek, mert szellem. De most mit csináljak tegezzem vagy magázzam? És tegyem fel azokat a kérdéseimet, amik már egy ideje foglalkoztatnak? Vagy most mit csináljak egyáltalán? Ne Rob mintha csak a fejembe látott volna elkezdte mondani.- De nehogy elkezdj engem magázni, mert én még ugyanúgy tizennyolc éves vagyok. És csak úgy mondom, hogy nem csak egy álomkép vagyok, hanem valóságos így az álmodon kívül is látni fogsz, de csak te, azért mert te vagy a Kiválasztott, de ez nem azt jelenti, hogy mások nem látják a szellemeket csak azt, hogy én egy különleges szellem vagyok, mivel én is 100000 éve Kiválasztott voltam. Így engem csak egy másik Kiválasztott láthat.- mondta nyugodtan, de én a földet pásztázva próbáltam összegezni az imént hallodtakat. Mert ha jól értem azt akarja nekem most bebeszélni Rob, hogy ő nem csak egy álomkép, hanem egy valódi különleges szellem, akit csakis én látok és hallok, azért mert én vagyok a Kiválasztott. Ja jó ez nekem már nagyon sok info egyszerre. Ráadásul még az eddigieket sem tudtam teljesen felfogni, mivel még csak alig egy hete csöppentem bele, ebben a világban. És több dolog történt velem ez alatt az egy hét alatt, mint az eddigi tizenhat év alatt összesen. De már csak egy kérdés foglalkoztatott. Az hogy miért velem történik ez? Miért pont én? Már éppen fel akartam tenni ezt a kérdést, amikor az álmom elkezdett remegni és Rob is egyre homályosabb lett. Hirtelen kétségbe estem. Nem tudtam mit csináljak. Olyan volt mintha földrengés lenne csak most nem rombol le semmit. Már nem bírtam a lábon állni annyira remegett minden, így a márvány kőre estem és négykézláb próbáltam megnyugodni és újra lábra állni, de nem ment és hirtelen minden elsötétült körülöttem, majd a telefonom ébresztőjére ébredtem fel és arra, hogy valaki gyengéden rázogatja a bal vállam és a nevemen szólogat, de amikor meghallottam a hangját rögtön kipattantak a szemeim és ránéztem az illetőre, de közben az ébresztőm idegesítő csipogása és rezgése még mindig nem maradt abba.

Sziasztok! Bocsássatok meg, hogy ennyi időbe telt hozni a következő részt, de mivel nem sokára itt van a tanév vége, így most minden erőmmel a tanulásra összpontosítok és abban a kevéske szabadidőmben tudtam csak írni. De amint vége lesz a sulinak több időt tudok majd az írásra fordítani. Addig is mindenkinek kitartást már csak másfél hét van hátra. Ha tetszett a rész vote-oljátok és írjatok kommentet!!! Minden jót és vigyázzatok magatokra! Puszilok mindenkit!!!😍❤❤😍
Lily122915