Rebecca Smith egy átlagos, hétköznapi tizenhat éves lány. Ám a második éve a gimnáziumban nem úgy kezdődik, ahogy várta, ugyanis barátai egyik napról a másikra azonos tünetekkel lebetegednek és ezek után kiiratkoznak az iskolából. Azonban mikor Becc...
Csak másnap reggel ébredtem fel. A gondolataim kúszák lettek, ahogy eszembe jutott a tegnapi történések. Hogy lehet, hogy egy fény sárkánynak vörösen világított csak úgy a szeme? De ami a legszebb benne, hogy még apa se tudta ennek az okát a tegnapiak alapján. Vagy csak nem akarta elmondani? Minden esetre most várnom kell. Mert lehet, hogy nem is vagyok fény sárkány. Lassan kimásztam az ágyból és elindultam a fürdő felé. Ott hamar rendbe szedtem magam. Ezt a ruhát vettem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Utána lementem a konyhába, de nem volt lent semmi a konyha pulton találtam egy cetlit, amin a következő állt:
"Szia Kicsim! Hagytunk pihenni téged, ezért ma hamarabb elmentünk. A kaja a hűtőbe van. És ha haza jövünk sürgősen beszélnünk kell!
Puszil Apa!"
Talán tudja a választ a vörösen világító szememre.
A idő hamar eltelt és nem csináltam ma semmi különöset és nem is történt velem semmi szerencsére. Mikor már apa és Scott is haza ért elkezdtünk beszélgetni. Még jó, hogy ma Jess egy barátjánál alszik. - Na szóval, ami a tegnapit illeti lenne egy felvetésem arra, hogy mi történt.- mondta apa. - Rendben hallgatlak.- mondom nyugodtan, de igazából nagyon félek, hogy mi is történt velem pontosan. - Oké, de előtte szeretnék valamit kérni tőled.- mondta. - Rendben. Mi lenne az?- kérdeztem félve. - Igazából ez egy afelé teszt.- mondta apa. - És mi is ennek a tesztnek a lényege?- kérdeztem. - Az, hogy megtudjuk, hogy fény sárkány vagy e, de ebben van egy kis gyakorlás is, hogy elő hozd a sárkány énedet akaratodból.- vette át a szót Scott. - Rendben.- bólintok. - Akkor hunyd le a szemed és koncentrálj arra, ahogy kéken világít a szemed.- mondta apa én pedig követtem az utasításokat. De hiába koncentráltam rá nem éreztem, hogy történt volna valami így lassan kinyitottam a szememet. - Sikerült?- kérdeztem. - Nem semmi.- mondta Scott. - Rendben, akkor próbálj egy nagyon erős érzelembe kapaszkodni.- mondta apa. Megint lehunytam a szemem és a családomra gondoltam és arra, hogy akkor mit éreztem, amikor az autóbaleset volt. Féltettem Jess, hogy valami baja eshet. Már ahogy erre gondoltam újra elöntöttek az akkori érzések. Éreztem, hogy elönt újra az erő, majd ezt kihasználva koncentráltam a kéken világító fény sárkány szememre. Egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt. Majd kinyitottam a szemem Scott és apa mindketten értetlenül néztek rám és látszott rajtuk, hogy kicsit meglepődtek is. - Sikerült?- kérdeztem meg újra. Erre Scott csak egy aprót bólintott. - Ezt nem értem, hogy lehet, hogy egyszer kéken egyszer meg vörösen világít a szemed.- mondta Scott felháborodva. Még ő akad ki? Velem történik ez nem vele. Nekem van jogom kiakadni. - Hát szerintem én tudom az okát, de nem vagyok benne teljesen biztos.- mondta apa. - Mond.- lököm oda flegmán. Nem tudom mi ütött belém ez, mintha nem is én lennék, hanem valaki más, aki átvette felettem az irányítást. Mert az biztos, hogy én, így nem beszélnék soha apával, bár épp most tettem meg. - Jó, de szerintem előtte nyugodj meg.- mondta nekem higgadt hangon apa. Vettem is pár mély lélegzetet hátha az segít, de nem igazán ment. - Nem megy. Inkább mond.- mondom nyugodt és érzelem mentes hangon. - Rendben. Szóval szerintem... te vagy a... Kiválasztott.- mondta. Miiii??? Hogy én??? Az lehetetlen. Nem lehetek. Biztos téved.
Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel! Igaz nem lett valami hosszú rész, de azért remélem tetszik, ha igen, akkor vote-oljátok és írjatok kommentet! Minden jót! Puszilok mindenkit!! ❤❤❤❤ Lily122915
