A sárkány képző

7. rész

~ 2 nap múlva ~ (Csütörtök)

- Ma korán reggel elment apa és kiíratot a suliból. És én ma Scott-tal fogok a sárkány képzőbe menni, hogy megvizsgáljanak és vegyenek tőlem vért, amiből kiderül, hogy mennyi erőm van. Minimum C szintűnek és 7. fokozatúnak kell lennem, hogy bekerüljek a képző erősebb részébe ahová Scott is jár. De ha ez alatt vagyok, akkor a gyengébbik részhez kell mennem. De ezen annyira most nem szeretnék aggódni mivel, ha akarom, ha nem ma túl fogok esni ezen és ez még a könnyebbik része lesz. Én inkább a besorolás miatt aggódom. De nem tudtam tovább ezen gondolkodni mivel Scott lejött a lépcsőn ezzel kizökkenve gondolataimból.

- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - mondom közben széles mosolyra húztam a szám. Olyan jó, hogy végre újra jóban vagyunk Scott. Őszintén már hiányzott a társasága.

- Akkor menjünk - mondta és elvette az asztalról a kocsi kulcsát. Majd kimentünk a bejárati ajtón és mentünk a kocsihoz. Gyorsan beültünk mind a ketten majd Scott beindította a kocsit és már indultunk is. Én most nagyon figyelmesen megakarom figyelni az utat ugyan is, hogy ne tudják meg, hogy egy család vagyunk kaptam egy késői születésnapi ajándékot, ami nem más, mint egy gyönyörű fehér motor. Az csodálatos most értünk el a dimenzió kapuhoz, ami egy érdekes kavargó fekete és fehér örvénylő körülbelül három kocsi szélességű és magasságra meg a szélesség kétszerese csak felfelé. Két boszorkány állt a két szélén tudom, mert Scott mesélt a jellegzetes illatúkról, ami fűszeres és varázslat. A két boszorkány megnéztek minket és a levegőbe szippantottak. Majd felegyenesedtek és vissza álltak szélre ez ezek szerint annyit jelent, hogy mehetünk tovább. Mi pedig behajtottunk az dimenzió kapuba, aminek nagyon fura és büdös szaga van. Mikor kiértünk az örvényből egy kis poros úton haladtunk tovább és mellettünk füvel és virágokkal borított mező terül el, azon túl meg távolabb erdő. Előttünk meg a távolban egy nagy város volt magas felhőkarcolókkal és a lehúzott ablakon kicsit kihajoltam és beleszippantottam a levegőbe, ami tiszta volt és varázslattal teli. Hogy lehet, hogy tiszta a levegő, amikor itt kocsit járnak?

- Scott?

- Igen? - kérdezi nyugodtan.

- Hogy lehet hogy itt tiszta a levegő, amikor itt kocsik járnak? - kérdezem értetlenül.

- Úgy hogy itt a nagy mennyiségű varázslat át alakítja tiszta levegővé. Még a gyárak kéményéből itt varázslat jön ki - mondja halkan kuncogva hihetetlenkedő fejem látván. És jobban körül nézve egy darab papír fecnit vagy palackot sem látok eldobva. Akkor itt nem szemetelnek. Vagy a szemét is valami különleges dolog miatt eltűnik.

- És mi van a szemeteléssel? - kérdezem.

- Itt különleges varázslattal készülnek a csomagolások és van rajtuk egy varázslat is, ami elviszi őket egy kukába miután kiürültek és eldobják őket majd a kukából elviszik őket egy felhasznosítóba és ott varázs porrá alakítja át - magyarázza. Az igen. Szerintem a mennybe kerültem. Nincs szennyezés, szemetelés és minden tiszta és varázslatos. Szó szerint. Kár, hogy nem derült ki hamarabb, hogy én is természet feletti vagyok. Közben be értünk a városba, ami csodálatos. Olyan mint otthon, de mégsem, mert az üzletek kirakatában másmilyen természet feletti varázslatos mozgó ruhák vannak. A cukrászdáknál fura külseje, de finom illatú sütiket és italokat szolgálnak fel. Itt az emberek vagy is nem emberek, hanem természet felettiek hát mit ne mondjak, ehhez még hozzá kell szoknom. Szóval a természet felettiek boldogan beszélgetnek egymással. És az út mellett furcsa színű magas és össze-vissza tekergő ágú fák nőnek. Amik egyszerre ijesztőek és lenyűgözőek. Én pedig mindent tátott szájjal bámulok. Scott mellettem hirtelen hangosan nevette el magát, mire azonnal rá kaptam tekintettem.

- Látom tetszik a város - mondja nevetve. - De csukd be a szád, mert a végén bele repül véletlenül egy szárnyas tündér - mondja viccelődve.

- El sem hiszem, hogy itt vagyok. Ez biztos csak egy álom - mondom hihetetlenkedve.

- Hidd el nem az - mondja mosolyogva Scott. Majd megérkeztünk egy nagy körülbelül hat emeletes szürke épület elé. Scott leparkolt előtte, majd kiszálltunk én pedig tátott szájjal bámultam magam elé. Ez lenne a sárkány képző. Hát ez hatalmas biztos, hogy eltévedek benne.

- Na jó most elkísérlek a suli orvoshoz - jelenti ki Scott. És elindultunk az épület felé. Amint beléptünk az aulába hirtelen olyan ismerős volt minden csak nem tudom, hogy honnan, mert az biztos, hogy még nem jártam itt. Scott-tal felmentünk az első emeletre ott, amit felettünk az emeletre balra kanyarodtunk majd és ott jobb oldalon a negyedik ajtó előtt megálltunk. Majd Scott kopogott, ezután valaki odament mondott egy szabadot és mi bementünk. Bent egy kedves mosolygós olyan húszas éveiben járó nő fogadott minket.

- Jó napot! - mondom.

- Sziasztok! Nyugodtan tegezz még csak ötven vagyok. O...Scott régen láttalak - mondja kedvesen. Mi ez a nő ötven! Hát nagyon jól tartja magát mit ne mondjak.

- Szia Sharon! Örülök, hogy újra láthatlak - mondja Scott.

- És te ki vagy - fordult felém Sharon.

- Rebecca Smith és három napja tudtam meg, hogy én is sárkány vagyok - mondom. Sharon bólintott.

- Értem - mondja közben Scott elindult az ajtó felé.

- Sziasztok! Majd jövök! - mondja majd kimegy.

- Na és mikor és hogyan jött elő a sárkány éned? - kérdezi kedvesen.

- Hétfőn az iskolában nagyon rosszul éreztem magam így a húgom segített majd apa elénk jött. Amikor át akartunk menni az úttesten a parkolóba egy autó jött. Hirtelen hatalmas erő járt át a húgomat a parkolóig löktem, hogy biztonságban legyen, én pedig puszta kézzel megállítottam az autót majd elájultam - mondtam el csak nem apa jött elém hanem Scott, de ezt nem mondhatom el Sharon-nak, mert akkor kiderülne, hogy Scott a bátyám és most ezt titokban kell tartanom. Sharon ezt leírta egy mappába, amin az én nevem állt.

- És miközben megállítottad a kocsit nem világított a szemed? - kérdezi.

- De, apa mondta, hogy látta kéken világítani - mondtam. Gyorsan leírta majd lerakta az asztalra a mappát.

- Rendben, akkor most veszek tőled vért, hogy kiderüljön mennyire erőd van - mondta Sharon majd elővesz egy tűt és fertőtlenítőt. Én közben a bal kezemet felhúztam a piros pulcsim ujját. Majd Sharon lefertőtleníti az a területet ahonnan le szeretné venni a vért. Mikor levette a vért a hely ahová szúrta három másodperc múlva be is gyógyult és nyoma se maradt semminek. Ezt Sharon örömmel nézte, majd ezt is leírta a mappámba.

- Rendben körülbelül két óra múlva meg van az eredmény. Megvárod? - kérdezte mosolyogva. Mi két órát kell rá várnom? Mondjuk Scott-nak úgy is még órája lesz szóval úgy se tudnék egy hamar haza menni.

- Megvárom - mondom.

- Rendben kint a folyón van egy kanapé arra leülhetsz, addig és majd szólok, hogy ha meg van az eredmény. A mosdót pedig most ha kimész jobbra fordulsz utána balra és ott jobb oldalon a második ajtó - mondta és kikísért közben. Le is huppantam a kanapéra és elkezdtem a telóm nyomkodni. Már vagy fél órája telóztam, amikor meguntam és felálltam a kanapéról. Elindultam a mosdó felé, de amikor éppen kanyarodtam volna arra amerre Sharon mondta hirtelen neki ütköztem valaminek.

Sziasztok! Vajon minek ütközött neki Becca? És mi lesz a vizsgálat eredménye? Vajon miért volt Becca-nak ismerős az aula, ha ezelőtt még sosem járt ott? Kérlek írjatok kommentet! Minden jót! Puszilok mindenkit!❤❤❤
Lily122915