A sárkány képző

2. rész

- Jó....mi a baj úgy nézel rám, mint aki kisértettet látott? - nézett rám aggódva.
- Ja semmi csak rosszat álmodtam - füllentettem, bár még magam sem tudom miért, csak úgy ösztönösen jött.
- Ja akkor jól van már megijedtem - mondta majd kiment a szobából. Nem tudom miért hazudtam Scott-nak hiszen ez csak egy álom volt, ami lényegében jelenlegtelennek számít hiszen ez csak a fantáziám szüleménye volt. De most már ideje lenne készülődnöm, mert ma van évnyitó és még Bia-val és Ray-el is beszéltem, hogy még előtte találkozom velük. Így ki is pattantam az ágyból és elindultam a szekrényem felé, hogy elővegyem a kötősöm. Gyorsan belebújtam és már indultam is ki az ajtón le a konyhába. Már éppen a lépcső alján voltam így kanyarodtam volna ki a fal takarásából, amikor meghallottam Scott hangját így megtorpantam.
- Ma egészen furcsán viselkedett Becca, amikor bementem a szobájába felébreszteni - mesélte Scott.
- Miért mi történt? - kérdezte apa reggeli mély rekedt hangján.
- Amint benyitottam az ajtaján ő hirtelen felült és olyan rémülten nézett rám - mondta kis ijedtséggel a hangjában Scott.
- Biztos csak rosszat álmodott - mondta apa.
- Nem hiszem, mert amikor rákérdeztem, akkor ugyan ő is ezt mondta, de éreztem a hangján, hogy hazudik.
- Esetleg arra célzol, hogy megtörtént vele is az álom? - kérdezte apa. Velem is? Ezt, hogy érti apa. Talán az, amit álmodtam még sem csak egy sima álom volt?
- Nem tudom, de nekem nagyon úgy tűnik - mondta. - De egyáltalán nem biztos hiszen lehet, hogy még is csak simán rosszat álmodott és csak én kombináltam túl az egészet - mondta kicsit szomorkásan Scott. És ekkor úgy döntöttem, hogy kilépek a fal takarásából és elindultam a konyha felé. Apa és Scott amint meglátott rögtön el is hallgattak és felém kapták a fejüket. Ez is nekem nagyon furcsa volt, de próbáltam úgy tenni, mint aki az előbbi beszélgetést meg sem hallotta. Le is ültem az asztalhoz, de ők még továbbra is engem néztek. Talán sejtik, hogy az előbbi beszélgetésüket meghallottam. De én továbbra is próbáltam úgy csinálni mint, aki semmiről sem tud semmit. Majd mivel egyikük sem csinált semmit így úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy kis gabonapelyhet reggelire. Miközben elmentem mellettük végig minden mozdulatomat a szemükkel követték, ami elég zavaró volt. És azt is végig nézték, ahogy elkészítem a gabonapelyhet majd vissza ülök a székemre. Szerencsére pont, akkor érkezett meg Jess, amikor leültem a székembe, így Scott és apa eddigi belém fektetett figyelme is azonnal elillant. Apa felpattant a helyéről és elkezdtet reggelit készíteni Jess-nek és Scott-nak. Én pedig próbáltam most minél hamarabb megenni a reggelim. Miután kész lettem beraktam a tálat a mosogatóba, majd már indultam is vissza a szobámba. Ott rögtön neki is kezdtem a készülődésnek. Miután felvettem az ünneplőmet, ami egy fehér rövid ujjú ingből, egy fekete hosszú szárú passzos nadrágból és a fekete magassarkú cipőmből állt. Majd felvittem a szokásos mindennapi sminkemet, ami egy kevés korrektorból, szempillaspirálból és egy baba rózsaszín szájfényből állt. Miután még ma nem lesznek normális óráink, így csak a fekete kistáskámat viszem, benne a pénztárcámmal és a hordozható töltőmmel. Mikor ránéztem a telómra már hét órát mutatott. Pont időben lettem kész, mert egy gyalog tíz percnyire lévő kis kávézóban beszéltem találkát Bia-val és Ray-el, így már mentem is le. Lent a nappaliban ott ült már az egyik kanapéban Scott és a telefonját nyomkodta. Ez a másik dolog, amiben megváltozott, amióta elment az iskolánkból alig szól hozzánk, csak a telefonján lóg, ráadásul sosem tudott időben elkészülni. Azelőtt ugyanis mindig késésben volt és kapkodott most meg egy órával iskola kezdés előtt készen van. Már rá sem ismerek, olyan mintha már nem is ő lenne. Az én jófej, menő, kicsit bunkó, de attól még gondolkodó és kedves bátyám. Meg amióta másik iskolába jár azóta nagyon keveset beszélünk, ami nekem nagyon hiányzik. Szóval mindent összevetve hiányzik a régi Scott. Amikor meglátott felnézett a telefonjából, de én próbáltam úgy tenni, mint ha ott se lenne. Odamentem a kulcsomért és közben nagyon zavaró volt, hogy néz, most komolyan muszáj egyfolytában szuggerálni engem, nincs jobb dolga, mint például valamelyik haverjával chaten dumálni. A kulcsom gyorsan beleraktam a táskámba. Majd odamentem a fogashoz és levettem a fekete bőrdzsekim. Gyorsan belebújtam és már indultam is. Mivel apa már körülbelül tizenöt perce elment a kocsijával dolgozni, így a házunk előtt már csak Scott éjfekete BMW-je állt, amit három hónapja kapott apától a születésnapjára. Épp, hogy elmentem a fekete gyönyörűség mellett, amikor kinyílt a bejárati ajtó és Scott szaladt ki rajta.
- Becca!- kiáltott utánam, miközben elindult utánam.
- Igen?- fordultam felé.
- Ne vigyelek el?- kérdezte.
- Nem kell! Maradj nyugodtan itthon és vigyázz Jess-re.- mondtam.
- Nyugi hamar megjárjuk, addig kibírja.- mondta. Nem akarom megbántani, de most nincs kedvem vele beszélni. Hirtelen eszembe jutott a reggeli beszélgetése apával és lehet, hogy csak, azért akar elvinni, hogy addig is faggasson, de most ehhez tényleg semmi kedvem nincs.
- Hát nem is tudom. Talán majd legközelebb jó?- mondtam neki.
- Na ugyan gyere legalább hamarabb ott leszel.- érvelt.
- Jó akkor vigyél el.- adtam meg magam, mert tudtam, hogy hajthatatlan. Kinyitotta az ajtót és beszállt én pedig mellé az anyós ülésre. És gyorsan becsatoltuk a biztonsági övet.
- Na és hova lesz a fuvar?- próbált kicsit viccelődni.
- A kávézóba.- mondtam komoly hangon.
- Rendben.- mondta majd beindította a kocsit és már indultunk is a kávézó fele. Ő a tekintetét az útra szegezte én, pedig az ablak felé fordultam és a házakat néztem. Néha Scott-ra tekintettem és olyankor láttam, hogy valamin nagyon gondolkodik, de nem meri hangosan elmondani. Még egy ideig néztem ki az ablakon majd megláttam a kávézót. Scott lassított és amikor megállt én kiszálltam. Még mielőtt becsaptam volna a kocsiajtót felé fordultam.
- Köszi a fuvart.- hálálkodtam.
- Igazán nincs mit.- mondta majd becsaptam a kocsiajtót. Még utoljára egymásra néztünk és elköszönés képpen bólintottunk egymásnak ez után elhajtott. Bementem a kávézóba az egy sarokban lévő boxban már ott ült Ray és a telóján nézett éppen valamit, így odamentem hozzá. Ő erre felnézett rám és elmosolyodott.
- Szia!- köszöntem neki és szorosan megöleltem, majd leültem vele szemben.
- Szia!- köszönt vissza.- Bia?- kérdezte.
- Nem tudom rá írok.- mondtam, ezt követően elő is vettem a kistáskámból a telóm és feloldottam.

Becca üzenete: Szia!

Bia üzenete: Szia!- írt vissza meglepő módon hamar.

Becca üzenete: Mikor érsz ide?

Bia üzenete: 2 perc és ott vagyok

Becca üzenete: Oké- írtam majd kiléptem a Messengerből ez után, pedig lezártam a telefonom is.

- Két perc és itt lesz.- mondtam Ray-nek.
- Rendben.- mondta. Majd kicsit beszélgettünk még felesleges témákról. Majd pár perc múlva meg is érkezett Bia. Miután megölelt mindkettőnket aztán le is ült Ray mellé.
- Sziasztok!- köszönt.
- Szia!- köszöntünk egyszerre Ray-el.
- Már kértetek?- kérdezte Bia.
- Még nem megvártunk téged.- mondta Ray.
- Amúgy Becca amikor jöttem ide felé láttam Scott kocsiját, ahogy a kávézó elől hajtott el.- mondta Bia. Hát igen tudják, hogy már lassan két éve nem jövök ki annyira jól Scott-tal, így gondolom furcsállják majd, hogy most ő hozott el ide.
- Hát igen... azért volt itt, mert elhozott.- kicsit meglepődtek, de láttam, hogy örülnek neki.
- Na örülök neki, akkor újra kezd minden olyan lenni, mint régen?- kérdezte Bia.
- Hát az azért nem mondanám, hogy minden olyan, mint régen, de úgy tűnik, hogy észrevette, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk és most próbál velem több időd tölteni, meg egy kicsit beszélgetni velem.- mondtam.
- Na ez is haladás.- mondta Ray. És ekkor megérkezett a pincér.
- Sziasztok!- köszönt.- Mit kértek?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Én egy kapucsínót szeretnék kérni és egy csokis croissant.- mondtam.
- Én egy eszpresszót és egy vaníliás croissant kérek.- mondta Bia.
- Én egy tejeskávét és egy csokis muffint.- mondta Ray. A pincér leírta a rendeléseinket egy noteszba, majd ment is elkészíteni és kihozni. Hamar kihozta a rendelésünket. Ez után beszélgetve fogyasztottuk el az italokat és a sütiket, majd már indultunk is a suliba.