A sárkány képző

13. rész

Amint megláttam az illetőt egyszerűen nem hittem a szememnek. Ez nem lehet biztos megint álmodok. Ő nem lehet itt. Őt nem láthatnám itt. Hiszen ő csak egy álom kép volt és nem pedig a valóság. De akkor most nem kéne itt látnom. Ahhh... akkor ezek szerint csak igaz volt mindaz amit mondott az álmomban, de akkor most mihez kezdjek. Hirtelen kopogtak az ajtón jaj ne nem láthatják itt őt kora reggel. Eszméltem fel a össze kúszált gondolataimból és ijedten néztem Rob-ra, de ő cseppet sem rémült meg és az ijedt arcom láttán még el is nevette magát fél hangosan. Ekkor benyitott a bátyám a szobámba. Én pedig ijedten és félve kaptam rá a fejem. Scott szemében aggódalmat véltem felfedezni majd megszólalt.
- Becca minden rendben?- kérdezte óvatosan. Mivel én még mindig fél kába voltam így nem tudtam hirtelen, hogy most mit kéne őszintén tenném. Elmondani neki az álmom és azt, hogy az a szellem ízé, ami szerepelt benne most itt látom a szobámba. Vagy inkább össze szedjem magam és próbáltam vele elhitetni, hogy minden rendben bár szerintem nem járnék ezzel túl nagy sikerrel. Megpróbáltam alig észrevehetően ránézni Rob-ra és valahogy tanácsot kérni tőle. Ő szerencsére vette a lapot.
- Mond, hogy jól vagy csak nagyon izgulsz a besorolás miatt.- mondta normál hangerővel, amitől kicsit meglepődtem és féltem, hogy a bátyám meghallottam, de mivel az arcáról semmi ilyesmit nem tudtam leolvasni így tettem, amit Rob mondott.
- Igen jól vagyok csak kicsit félek a besorolás miatt. Mi van, ha nem siker és kiderül minden?- kérdezem feszültem és közben rávezetem tekintettem Scott-ra, akit kicsit sikerült ezekkel a szavakkal megnyugtatnom valamilyen szinten. Majd kicsit beljebb jött, becsukta maga után az ajtót és leült az ágyamra.
- Tudom, hogy elég rémisztő ez az egész és nagyon félsz, hogy mi lesz akkor, ha kiderül a... szóval a... tudod.- tudom, hogy ezzel a Kiválasztottságomra gondolt, és a másik sárkány énemre. Jaj, ha tudná, hogy azóta már kiderült, hogy van egy harmadik sárkány énem, akkor biztos kiakadna és lehet nem is engednének ma a képzőbe. Mondjuk ha elmondanám, hogy itt áll a szobámba egy különleges szellem, akit csak én látok és hallok, akkor lehet egyenesen vagy egy pszichológushoz vinnének vagy diliházba. Mondjuk ki tudja lehet, hogy ez már ebben a természet feletti lényekkel teli világban egy természetes dolog lenne, de én akkor sem kockáztatok.
- Igen tudom.- mondom egy halk sóhaj kíséretében.- És köszi, hogy próbálsz segíteni mindenben, amiben tudsz.- igaz, hogy több kevesebb sikerrel, de az már mindegy.- jegyeztem meg magamban.
- Ugyan semmiség erre valók a testvérek.- mondta mosolyogva. Majd felállt és elindult az ajtó felé.- Lassan, ha sikerül kellően összeszedned magam kezdj el készülődni.- mosolygott vissza rám majd kiment az ajtón. Én pedig nagy sóhajjal dőltem hátra a párnáim közé.
- Nyugi menni fog nem kell aggódnod!- biztatót Rob is. Ohh... tényleg róla egy pillanatra el is feledkeztem. És ha jobban belegondolok most már sohasem leszek egyedül még, ha nagyon akarok sem. De szerintem ebbe előbb vagy utóbb bele fogok bolondulni. Leginkább abba, hogy ha hozzá beszélek és mivel őt senki más nem látja, se nem hallja így nem csak más fog hülyének nézni, hanem én magam is önmagam. De mostmár tényleg ideje készülődnöm, mert a végén el fogok késni. Így összeszedtem magam majd felálltam az ágyamról és elindultam a fürdőszoba felé. Ott gyorsan rendbe szedtem magam majd vissza mentem a szobámba, ahol ismét Rob fogadott. Mivel nem szerettem volna átöltözni előtte így kiküldtem, amit készségesen meg is tett, bár eléggé fura volt látni, hogy átment a falon, de utána túl tettem magam, mivel ez után már úgy is mindig ezt fogom látni tőle. Miután újra visszazárodtam a valóságba, a szekrényemhez léptem és elkezdtem gondolkodni, hogy mit kéne felvennem erre az eseményre, de nem igazán tudtam düllőre jutni, így gondoltam gyorsan lemegyek és megkérdezem Scott-ot. Így pizsamában mentem le a konyhába, ahol Scott egyedül csinálta a reggelit.
- Szia!- köszöntem.
- Szia! Mit szeretnél?- kérdezte kedvesen. Néha igazán meglepődöm azon, hogy tudja mikor miért szólok hozzá.
- Hát nem tudom, hogy mit kéne felvenni erre a besorolásra?- kérdeztem.
- Most bármit felvehetsz, mert majd a suliba kaptok egy másikat.- mondta lazán. Hát jó nekem mindegy. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba majd kivettem a szekrényemből egy piros pulcsit és felvettem hozzá egy fekete farmert meg egy fehér magasszárú tornacipőt. A végeredmény ilyen lett:

Miután felöltöztem lementem reggelizni. A konyhába érve Scott-ot és Jess-et pillantottam meg, de apa még mindig nem volt sehol pedig ilyenkor már rég fent szokott lenni. Bár lehet, hogy ma hamarabb bement, mivel ma lesz a besorolás. Na mindegy. Odamentem az asztalhoz és leültem Jess mellé. Vagy öt percig csendben reggeliztünk mikor Jess megszólalt.
- Nekem indulnom kell.- jelentette ki majd felállt az asztaltól és a tányérját a mosogatóba helyezte. Utána felszaladt a táskájáért mikor leért még felvette gyorsan a kabátját majd mielőtt kilépett az ajtón elmormolt egy "sziasztok" félét. Mi pedig folytattuk csendben tovább a reggelit. Mikor mi is végeztünk felmentem még a szobámba a fekete kistáskámért, amiben beledobtam gyorsan a pénztárcámat és a töltömet. A telómat meg a farzsebembe helyeztem. Közben pedig próbáltam nem figyelni az engem figyelő Rob-ról. Miután már teljesen kész lettem elhagytam a szobám és a nappaliba mentem. Lent Scott a kanapén ült és a telóját nyomkodta mellette pedig a fekete iskola táskája volt. Érkezésemre kinyomta a telefonját és a zsebébe tette majd felvette a hátára a táskáját és a slusszkulcsot elvette az asztalról. Utána felvettük a kabátainkat és kulcsra zártuk a bejárati ajtót majd beszálltunk a kocsiba. Mondjuk furcsa volt azt látni a visszapillantó tükörből, hogy Rob átment a kocsin majd egyszerűen leült a hátsó ülésre, de próbáltam nem tudomást venni róla. De hogy ha továbbra is mindenhova követni fog ez nehéz lesz számomra és idővel meg fogok őrülni. Miközben ezen gondolkodtam már el is indultunk a képző felé.

Sziasztok! Bocsi, hogy ennyire sok időbe telt hoznom a következő részt, de rengeteg dolgom volt mostanában, és ez valószínűleg a jövő héttől sem fog változni, amit előre is sajnálok mivel ez dolog két-három hétig is eltarthat szóval nem tudom mikor tudom hozni a következő részt. Még egyszer bocsi és köszönöm a megértéseteket és azt, hogy már lassan 900-an láttátok a könyvem. Ha tetszett a rész vote-oljátok és írjatok kommentet! Minden jót! Puszilok mindenkit!❤
Lily122915