A sárkány képző

15. rész

De nem sok időm maradt ezen a gondolaton rágódni, mivel ebben a pillanatban a szemem sarkából láttam bejönni az ajtón egy szürke alakot mögötte, pedig közvetlenül egy fehér, akit egy újabb fehér ruhás követett. Rögtön oda kaptam a fejem és a szürke öltönyös szőke hajú igazgató helyettest pillantottam meg. Mögötte egy szintén szőke hajú lány ment, majd megláttam Bia hosszú hullámos világos szőke fürtjeit és azonnal boldogság járt át már a tudattól, hogy itt van és nem annyira idegen minden körülöttem. Így széles mosolyra húzódott automatikus is a szám. Vigyorogva néztem a mellettem elhaladó Bia-t és, már alig bírtam kivárni, hogy meglássa én is itt vagyok. Mögötte egy sötétszőke, fehér ruhás fiú haladt. Majd betoppan a helyiségben egy fekete öltözékű, mokka barna hajú lány, nyomában meg egy vonásaiban hasonló, a lánynál egy fejjel magasabb fiú. Sarkában a fekete gondosan beállított hajú Alex lépkedett unott arckifejezéssel és, még tekintetével körbe sem pásztázta a termet, így nem láthatta, hogy jöttére még szélesebb lett mosolyom. Vagy azt, hogy megfeledkezve Bia ittlétéről csak őt figyelem miközben a szívem egyre gyorsabban és, ezáltal a pulzusom is magasabb lett. Végig néztem, ahogy felmennek a lépcsőn, majd megállnak a karzaton. Ezután mi is próbáltunk valamennyire rendeződni. Mivel úgy látszott, hogy a szürke öltönyös nem kíván egy hamar megszólalni, így úgy gondoltam kicsit nézelődök. De mivel minden egyes apró szeglete a helyiségnek kísértetiesen hasonlít az álmomban látottakra, így ezzel csak növelni sikerül fusztrált hangulatomat.
Tíz perc várakozás és nézelődés után a szőke hajú nő belekezdett az álomban is hallott sorokba.
- Üdvözöllek titeket a sárkány képzőben! Én Fiona Erdmann vagyok a sárkány képző igazgató helyettese. Az igazgató úr egy kicsit késni fog, de hamarosan meg érkezik. És majd ő elmondja a fontos tudnivalókat. De addig is míg várakozunk mutassa meg mindenki, hogy milyen sárkányok is, hogy elkerüljük a csalók bejutását intézményünkbe. És mivel ez az erősebb része a képzőnek így az itt lévőknek három-négy képessége van. Most pedig mutassátok is meg, hogy milyen sárkányok is vagyok!- jelentette ki boldogan.- Lépjen tehát elő Cameron Graham- mondta majd erre a mondatára előrébb is lépett a szürke ruhás fiú azaz Cameron, akinek fekete hullámos haja és gesztenye barna szeme még hátborzongatóbb volt ismét látni úgy, hogy tudtam, ez most a valóság.
- Mondták már neked, hogy jól nézel ki?- kérdezte Bia.
- Igen egy párszor már mondták- mondta büszkén.
- Hát igen olyan jól nézel ki, hogy az anyád szatyorban hordott az óvodába- mondta és Cameron elkezdte felhúzni magát és jobb kezét ökölbe szorította.
- Most azonnal vond vissza azt, amit rólam mondtál- kezdte el mérgesen fenyegetni, de Bia arca még egy kis félelmet, vagy megbánást sem mutatott szegény fiú irányába.
- Miért tenném?- kérdezte ördögi vigyorral az arcán Bia. A srác egyre mérgesebb lett majd a fejéhez kapott. Ezután elkezdett átváltozni egy gyönyörű éjfekete pikkelyű, vörös szemű sárkánnyá. Bennem pedig ismét elindult valami. Féltem, hogy Bia-nak baja eshet, de ezúttal próbáltam hidegvérrel megoldani. És ennek okául vettem is pár mély lélegzetet. Viszont nem nagyon sikerült megnyugodnom. Így inkább körbenéztem, hogy lássam más, hogyan viseli a helyzetet. Bia és mind, akik csak fent voltak halál nyugodtan álltak, pedig talán nekik volt a legnagyobb indokuk félni. Ellentétben velük mi, teljesen megrémültünk. A sárkány egyre jobban közeledett a fent lévőkhöz viszont amikor már csak, olyan öt-tíz méter választotta el őket, akkor egy eddig láthatatlan erőpajzs látott kirajzolódni. Hatalmas megkönnyebbülés volt látni, hogy biztonságban vannak, de amint eljutott a tudatomig, az én annál védtelenebb helyzetem, azonnal úrrá lett rajtam a kétségbeesés.
A lábaim földbe gyökereztek félelmemben, és fogalmam sem volt, hogy mi tévő legyek. A sárkány körbe nézett a teremben, majd a tekintete megállapodott a tőlem nem messze lévő ajtón. Én is lassan oda vezettem tekintetemet. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta apa, aki először rám nézett azt követően a hatalmas termetű fekete pikkelyes sárkányra. Apán nem, hogy megijedt volna, sőt még meg se lepődött. Belenézett a sárkány vérpiros szemeibe, majd az ő íriszei is skarlátvörösen kezdtek izzani. De apa nem változott át csak mélyen nézett a sárkány szemébe. Fél perc múlva a sárkány visszaváltozott a fekete hajú fiúval majd lihegve négykézláb a földre rogyott. Apára pillantottam, akinek szemei ismét a megszokott ébenfekete színre váltott vissza, tekintetét körben jártatta a helyiségben. Majd egy szót se szólva elindult a bal oldali lépcső felé. Nyugodtan sétált fel rajta. Közben fejemben ezernyi újabb kérdés várt válaszra. Most a sárkány magától, ön akaratából változott vissza, vagy annak is köze volt hozzá, hogy apa a szemkontaktust tartva vele izzó szemekkel nézte. Fogalmam sincs, de ha nem tudom meg még itt, akkor biztos megkérdezem otthon.
- Elnézést kérek Önöktől a késésemért és, ezért az iménti kis közjátékért- mondta apa mikor a nő, azaz Miss Erdmann bal oldalára ért.- Először is a nevem Roger Smith és én volnék ennek az intézménynek a vezetője. Azonban mostmár térjünk is rá arra, amiért itt vagyunk- csapta össze tenyeréit.- Nos jöjjön a következő Amanda Quick- nézett apa a mellette álló nőnél lévő papírra.
Egy festett élénk piros hullámos vállig érő hajú lány lépett előrébb tőlem pár méterre. Szemei sötétek és valamiért, olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, hogy nem épp a legszívélyesebb emberek közé tartozik és a megérzésem általában nem csal. A lánynak rögtön sikerült szemeit tűzpiros színbe izzott, majd pár pislogást követően újra fekete színű lett.
- Rendben, jöjjön Ray Cyrus- Mi? Az nem lehet, hogy Ray is itt van. Ám, amikor megláttam Ray közép szőke bongyor fürtjeit és tengerkék szemei tudtam, hogy ez nem lehet más, mint Ray. Legszívesebben azonnal oda mentem volna és jól megölelgettem volna, de még lesz rá bőven időm a besorolás után is. Miután neki is sikerült élénkebb kék színben megmutatni szemeit.
- Rebecca Smith- mondta apa a nevemet, viszont engem ismételten elfogott a rettegés, ahogyan előrébb léptem. Nem akarom, hogy az álmomban lévő élénk opál zöld színben izzanak íriszeim, mert úgy érzem, ha lebukok, akkor nagyobb ügy lesz, mint hogy a suliban mindenki csodabogárnak fog hinni meg, hogy lesz egy bizonyos szintű népszerűségem, hanem talán komoly veszélyek is leselkednek, akkor rám, de ezeken egyenlőre kár is rágódni. Óvatosan végig néztem a felül állókon és, ahogy Alex-re pillantottam, aki csak biztatóan mosolygott le rám, valahogy ennek köszönhetően egy fokkal nyugodtabb lettem. Lehunytam a szemeim és erősen koncentráltam a családomra, amikor pedig elkezdtem érezni az erőt, amely átjárta minden egyes porcikámat, majd éreztem, hogy a szemem elkezd izzani, így óvatosan résnyire kinyitva szemem le néztem a szürke márvány kőre, hogy lássam a szemem színét és mikor megláttam égszínkék íriszeimet kissé megkönnyebbültem. Felnéztem egyenesen apa szemeibe, ő csak egy halvány mosollyal díjazta iménti sikeres műveletemet. Ez után hirtelen hagyott el az erő, ugyan úgy akár a legutóbb csak most, azzal a különbséggel, hogy nem csuklottam össze, mint egy rongybaba és mivel én végeztem, így hátra léptem.
- Jack Ryan- szólította apa, mire egy gesztenye barna hajú és barna szemű srác és miután ő is megmutatta vörös szemeit, jöhetett a következő.
- Rachel Wood- egy világos barna hullámos hát közepig érő hajú, kökénykék szemű lány lépett előrébb. Miután neki is sikerült kék sárkány szemeit elhívni, jött az újabb besorolásra váró fiatal.
- Dave Airen- szőkés barna hajú, zöldes kék szemű fiú, aki eddig bal oldalomon állt, lépett eggyel előrébb. Neki is sikerült szerencsére és kék színben világítottak szemei.
- És végezetül az utolsó Emily Blunt- csokoládébarna egyenes hát közepig érő hajú és fekete szemű lány lépett előrébb. Viszont neki is nehezen akar sikerülni elsőre, ám másodjára végre meg tudta csinálni és skarlátvörösen izzottak végül szemei. Fellélegeztem, hogy nem sokára indulhatok haza, vagy legalábbis a kocsiban ülve várva Scott-ot lazíthatok. Apa elbúcsúzó beszédét vártam.
- Nos, örülök, hogy mindannyiotoknak sikerült túljutnotok a besoroláson és nagy örömömre szolgál elmondani, hogy idén a fény és a sötétség osztály egyesül egy osztályá, és azon belül pedig fiú-lány, sötétség-fény párokra lesztek osztva a gyakorlati órák miatt, de ezt majd az osztályfőnökötök fogja részletesebben közölni veletek. Viszont most átsétálunk az osztálytermetekbe és ott az osztályfőnöki tájékoztató után ismerkedhettek kicsit egymással- közölte velünk apa majd elindult a jobb oldali lépcső felé szorosan nyomában az igazgatóhelyettes nő, utána a fekete ruhás Alex-ék, majd a fehér ruhás Bia-ék mentek, utánuk pedig mi. Így sétáltunk át vissza a főépületbe, majd az első emeletre felérve balra kanyarodunk majd a folyosó végén újra balra kanyarodunk és ott jobb oldalt az ötödik ajtón mentünk be a fehérre mázolt ajtón egy kis aranyra festett fém táblán a következő állt: 1.A osztály (vegyes), ez alatt, pedig közvetlenül: osztályfőnök Nevin Bedern.
Ahogy átléptem az osztálytermünk küszöbét éreztem, hogy sok minden fog ezen a helyen történni. Hogy jó vagy rossz azt még nem tudom, de az egyszer biztos, hogy rengeteg élmény és kaland vár még rám, itt a természetfelettiek világában.