Rejtett vágy

1. fejezet - 6 évvel később

- Hé, Ron! Fejezd már be! - korholta Hermione Ront. Éppen egy nagy csirke combot kezdett el szétcincálni, mint valami oroszlán. - Nem vagy normális! - folytatta. Mi persze csak nevettünk, Tist pedig becsatlakozott hozzá. - Jézusom, olyanok vagytok, mint a nagy gyerekek. - mosolygott végül Hermione.

- Hagyjad már! Csak örül! - igen, Harry jól látta. Ron nagyon boldog volt, hogy újra kviddicsezhet. Titokban, vagy annyira nem is, Hermionét akarta lenyűgözni. Azonban ő ezt nem így látta. A lány nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy Ron fülig szerelmes belé, ezért kosarazta ki.

- Figyeld már! - szólt Ron, aztán két pálcát dugott a foga elé és úgy játszott, mint valami fóka.

- Dobáljak neked szardíniát? - kérdeztem, majd elkezdett úgy is tapsolni, mint a fókák.

Igen. Így teltek a reggelek. Órák előtt mindig itt szórakoztattuk egymást, ahogy ebédszünetben is.

Hétfő volt, és mindenki egy kicsit fáradt.. Rengeteg házit kaptunk, főleg Harryék, mert nekik idén lesz a RAVASZ is. Hermione nyolc tantárgyat vett fel, amiből le szeretné tenni a vizsgát. Mi Ginnyvel és Tist-tel nagyon sajnáltuk őket, de rajongtunk is értük. Amolyan kis falka lettünk. Nem úgy, mint egy amerikai középiskolás filmben, hogy mindenki kerül, és szóba sem állunk másokkal. Nem. Teljesen ellenkezőleg. Mi voltunk azok, akikhez bármikor oda jöhettek bármilyen kérdéssel. Akármi is volt az.

Ginny lett a legjobb barátnőm, Hermionéval is rengeteg mindent megosztottam, de közel sem volt annyira szoros a kapcsolatunk, mint Ginnyvel és Tist-tel. Harryvel és Ronnal is nagyon jól kijöttem, annak ellenére, hogy idősebbek voltak nálam.

Szóval megkezdtük a tanévet. Nagyon izgatott voltam. Volt néhány tanár csere az elmúlt években, és reméltem, hogy most is lesz. Főleg az SVK tanárok váltották nagyon egymást. Mikor bekerültünk az iskolába, egy ficsúr tartotta, Lockhart. Valami borzalmas volt, ez az ember teljesen beképzelt volt. Aztán következő tanévben Lupin professzor tartotta az órákat, mivel Lockhartot egy sajnálatos baleset érte, és amnéziás lett, és a Szent Mungóban kezelték. Lupin kiváló tanár volt, megtanította Harryéket a dementorok ellen harcolni, mivel sokszor a diákokat is megtámadták. Végül távoznia kellett, mert kiderült, hogy vérfarkas, és veszélyt jelent a diákokra. Alastor Mordon volt a következő, őt nagyon bírtam, sokat tanított, de elég fura volt. Később jött még Umbridge, aki a Mágiaügyi Minisztériumból küldtek, majd tavaly Piton tartotta az órákat. Most is meglepetésként vártuk, ki fogja tanítani.

- Csak ne legyen Pitonnal több óránk! Már unom azt az embert. Állandóan csak a büntetőmunkákat osztja. - fakadt ki Ron.

- Ha néha figyelnél órán, akkor tudnád, hogy nem is olyan szörnyű tanár. - védte meg Hermione a denevért. - Tudod, ha tanulnál a tanárok is másképp állnának hozzád!

- Most meg miért véded ennyire? Nem egy olyan emberről beszélünk, aki a védelmedet igényli! - cukkolta Ron. - Szerintem elég nagy már, hogy megvédje magát.

- Ne civakodjatok már! Olyanok vagytok, mintha már tíz éve házasok lennétek! - röhögtük ki őket Tist-tel, és Harryvel.

- Miért nem kéred már meg a kezét? - folytatta Ginny. Ron teljesen zavarba jött, és lehajtott fejjel dünnyögött. Ez egy elég fájó pont neki, mivel Hermione ki adta az útját a tavalyi tanév vége felé. - Jaj, ne haragudj, nem akartalak... - kezdte volna, de Ron kiviharzott mellőlünk, és eltűnt a folyosón.

- Szép volt... - folytattam az olvasást az asztalnál. A nagy teremben elég nagy nyüzsgés volt, pedig hétfő volt, és reggel. Dupla bájitaltanom lesz... persze, hogy Pitonnal. - Nektek milyen órátok lesz? - kérdeztem a többieket.