Rejtett vágy

10. fejezet - A rejtély

Már az első nap kikészítettük az öreg McGalagonyt: az óráján rosszul próbáltuk átváltoztatni az előttünk levő békákat. Ugyanis lombikot kellett volna belőlük varázsolni, ehelyett szárnyakat varázsoltunk nekik, vagy éppen óriási szájat, kezet. De a legviccesebb szerintem a mögöttem ülő hugrabugos srácé volt: egy lombik, de a lába és a feje a békáé maradt, és mikor brekegni próbált valami kifolyt a szájából.

Jókat kuncogtunk, de McGalagony majdnem felrobbant, hogy végzős osztályként ez még nem megy. Minden igyekezetünk ellenére sem sikerült, így kiadott rögtön egy házi dolgozatot.

Az óra végeztével kiléptünk a teremből, és Tisttel rögtön elkezdtük elemezni a látottakat. Közben mögénk került a srác, akinek a varázslatán jót nevettünk.

- ... és az a lombikos béka, valami halálosan vicces volt! - nevettem nagyot.

- Azért a tiéd se volt rossz, kislány. - szólt oda a srác mögülem, mire akkorát ugrottam, hogy Tist éppen csak megmentett az eséstől. - Bocsánat, csak meghallottam, amit beszéltetek. Egyébként Sahor vagyok. Még nem tudtam bemutatkozni. - nyújtotta kezét Tist felé, aki elkapta, majd felém is. Ahogy ránéztem elvarázsolt teljesen. A haja sötét színű volt, arca kicsit gömbölydedes volt. Ahogy a szemébe néztem el is vesztem. Gyönyörű szép világoskék szeme volt, egy halvány kis zöld folttal, amely mindkettőben megtalálható volt. Fél percig csak néztem, és teljesen elfeledkeztem magamról, hogy bámulom.

- Hahó! Föld hívja Rellát! - legyezett kezével előttem Tist. - Itt vagy még? - kérdezte újra. A hangok eljutottak a fülemig, de mozdulatlanná dermedtem, majd egy éles bökés térített vissza a valóságba.

- Izé, ne haragudj... - hajtottam félre a fejem szégyenlősen, és pirultan. - Rella vagyok. Hogy, hogy eddig nem láttalak?

- Most jöttem csak át a Durmstrangból. Anyáékkel ide költöztünk Londonba, és szükséges volt az iskola csere. Hosszú történet, és nem akarlak titeket untatni. Még nem ismerek itt senkit, szóval, tényleg örülök, hogy találkoztunk. - kacsintott egyet felém, majd kettőnk között elmasírozott.

- Hát ez... fura volt. - jegyezte meg Tist, miközben engem bámult. - Jaj, ne csorgasd a nyálad már! - éreztem a hangján, hogy mennyire nem tetszik neki, és közben láttam, hogy forgatja a szemeit is.

- Én? Nem, dehogy is... milyen óránk lesz? Jaj bájitaltan. - fújtam egy nagyot, és most én voltam soron a szemforgatásban.

Lassan elindultunk a terembe, és már előre féltem az egésztől. Az ajtónál már vártak a többiek is, hogy bemehessünk. Piton még sehol nem volt, én pedig rögtön kiszúrtam az új srácot. Félre állt mindenkitől, kicsit távolabb. A lányok messziről sutyorogtak, és nevetgéltek, némelyikük oda-odapillantott. A fiúk közül sokan csak duzzogtak, és puffogtak, sejtelmeim szerint, hogy miért vannak úgy oda a lányok érte. Egy biztos: nagyon jól nézett ki.

Pár perc sem telt el, mikor a kedves tanárunk megjelent, és kivágta az ajtót a maga módján, amit én egy nagy sóhajjal kísértem, ahogy beléptem a terembe. Tisttel mindig a második sorba ültünk le, azonban most nem volt két egymás melletti szabad hely. A lányok szétültek, hátha Hugrabug melléjük ül, azonban ő az első padba ült teljesen egyedül. Tist leült, ahova szoktunk, én pedig elé akartam ülni, szóval megkíséreltem az új gyerek melletti helyet elfoglalni.

- Foglalt? - kérdeztem kissé halkan, és közben éreztem a tarkómat égető nézéseket.

- Ülj csak le, kislány! - kacsintott egyet, és mosolygott, majd ahogy félre néztem Tistre ő megint forgatta a szemeit. Egy fintorral díjaztam a szemforgatását, mire kicsit felnevetett.