Rejtett vágy

4. fejezet

Lassan mentek a hetek. Harryékkel alig találkoztunk, mivel a RAVASZ-ra készültek, mi pedig inkább kint voltunk az udvaron. Míg ők tanultak, mi szórakoztunk, de volt, hogy segítettünk nekik, ahogy tudtunk, hisz így mi is sok mindent tanultunk. Hermione sokszor nagyon feszült volt, de be tudtuk a nyolc tantárgynak: bűbájtan, gyógynövénytan, számmisztika, jóslástan, átváltozástan, sötét varázslatok kivédése, legendás lények gondozása, és végül a bájitaltan. Abból volt a legkiválóbb. Sokszor csak éjfél után ért fel a klubhelyiségben, annyit volt lent Pitonnál. De biztos nem csak tanultak, mosolyodtam el magamban.

Tist-tel nagyon sokat tűnődtünk az álmomon, ami még mindig kísértett. Elmeséltem neki azt is, mikor Hermione-t láttam az álmomban, majd a vállamra tette a kezét, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:

- Engem nem zavar, ha másik kapura játszol, Rella! - én pedig erre olyat taszítottam rajta, hogy kicsit megimbolygott - Tudom, nem tetszik, hogy már én is tudok róla... - vigyorgott, és kacsintott.

- Ha már nincs más, tudod... - húztam gúnyos mosolyra a számat, és azt hiszem teli találatom volt.

- Ti rosszabbak vagytok, mint egy házaspár! - gúnyolódott Ginny, aki éppen akkor lépett oda hozzánk.

- Lehetsz te is a feleségem, még változtathatok vallást! - mosolygott Tist.

- És mi lesz velem? Szerinted hagyom, hogy lecsapd a kezemről? - öleltem át derekát Ginnynek, aki rögtön becsatlakozott. - Na még mit nem. Ez a kis boszorkány már foglalt! - nyújtottam ki a nyelvem, majd Ginnyvel majdnem hanyatt estünk a nevetéstől.

Tist befurakodott kettőnk közé.

- Hölgyeim, ha szabad javasolnom, - kezdte nagyon hivatalosan. - jövő héten már tavaszi szünet van. Esetleg ajánlhatok egy roxmorts-i kiruccanást, egy erdei sétával egybe kötve?

- Hát nem is tudom, - hajoltam át a mellkasa előtt, és Ginnyre néztem - mint mondasz, kedvesem? - kérdeztem nevetve.

- Legyen, de akkor a vajsört te állod, Tist. - és megfogtuk. Mindig Tist állta az italunkat, ugyanis csak őt volt hajlandó kiszolgálni a csapos a Három seprűben. De cserébe mindig sok édességet kapott a Mézesfalásból.

A hétvégén még a többiekkel tanultunk, és mivel nekik most a szünet is erről szól, nekünk is el kell foglalnunk magunkat. Már jó idő volt, sokkal jobban szerettem, mint a telet. Az első utunk a Három seprűbe vezetett, leültünk, megittuk a sörünket. Közben kibeszéltünk mindenkit, aki betoppant, és Tist még ki is figurázta őket. Innen a Mézesfalásba mentünk, ahol feltankoltunk édességből, hogy azért míg hazaérünk, kibírja. Édességgel megpakolva elindultunk egyet sétálni. Csak céltalanul bolyongtunk a városban. Mivel elhaladtunk a Toms and Scrolls könyvesbolt előtt, be kellett menjek, de addig a többiek tovább andalogtak, hogy ne csak álldogáljanak. Vettem magamnak egy új varázsigékről szóló könyvet, és egy bájitalos könyvet. Hermione biztosan örülni fog neki, úgy is bájitalmester szeretne lenni.

Mikor kinyitottam az ajtót, visszafordulva köszöntem el az eladótól, és valami keménynek ütköztem. Ha nem lett volna kezemben a kilincs azt mondtam volna, hogy az ajtónak sikerült vágódnom. De nem, mert attól puhább volt. Hunyorogva és fej vakarva néztem fel. Hát ez remek! sóhajtottam nagyot.

- Professzor úr! - üdvözöltem a denevért. - Mi járatban van? - kérdeztem, mintha csak ő tartozna beszámolóval nekem.

- Magának ahhoz semmi köze, kisasszony. Ez a kérdés viszont engem annál inkább foglalkoztat. - nézett végig rajtam, majd láttam, ahogy a szeme megakad a bájitalos könyvön.