Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
JunHoe egy reszketeg mozdulattal meglazította a már egyébként is szedett-vedett állapotban levő nyakkendőjét. Remélte, hogy ennek hatására még ha egy kicsit is, de úgy fogja érezni, hogy végre levegőhöz jut. Azonban ez nem így történt, még mindig ő volt és még mindig ott volt, ugyan azon a helyen, a szokásos érzéssel a mellkasában. Ő Koo JunHoe, a sötétkék Boss öltönyben, kissé összekócolt fekete hajjal, a milliókat érő Blancpain órával a csuklóján, ilyen-olyan felbecsülhetetlen értékű darabokba csomagolva. De mi rejtőzött belül? Ezt már nehezebb volt megállapítani az embereknek, még saját magának is.
Helyes-e amit tesz vagy helytelen? Egyáltalán ő az aki hibázott vagy a szülei? A helyes válasz talán az, hogy mindenki hibázott. Ő is, a szülei is... mindegyikük. Belépjen-e azon az ajtón vagy inkább forduljon vissza? Megéri ez egyáltalán neki? Miért is csinálja ezt? A másik ajtó előtt miért nem érzi magát ennyire mocskosnak?
Ugyan azok a kérdések majdnem minden egyes este, ahogy megérkezik ez elé az ajtó elé, igazság szerint már az ajtóhoz vezető úton is önmagát marcangolja. Van ennek értelme? Teszi fel mindig a kérdést... talán van, talán nincs, talán egyszer... egyszer majd megtalálja a választ.
JunHoe nagy levegőt vett, eleget ahhoz, hogy ne fulladjon meg, amint átlépi a küszöböt, majd belépett az ajtón.
- Ismét egy megbeszélés? - hallotta meg felesége - vagy inkább problémája forrásának -, szemrehányó megjegyzését a kanapéról, amint kinyílt az ajtó. - Persze, hiszen ha egy jól menő cég fejese vagy, akkor bizony késő estig dolgozni kell.
- Egyre jobb vagy ezekben a késő esti fogadtatásokban... És ahogy látom már vendégeink is vannak! - vágott vissza egyből JunHoe ahelyett, hogy magyarázkodni kezdett volna. JinKyung elé sétált, végig vezette rajta a tekintetét, a vékony testen, ami egy borospohárral a kezében vigasztalódott. - Vörösbor egy, vörösbor kettő, örülök a találkozásnak! Kár, hogy én már nem ismerhetem meg őket közelebbről. - Célzása az üres üvegekre meggyújtotta JinKyung belső bombájának kanócát.
- Mivel a férjem majdnem minden este későn ér haza bizonyos "megbeszélés" miatt - mutatta az idézőjeleket, miközben feltornázta magát a kanapéról. Úgy festett mint egy hibás felhőkarcoló a viharban, ide-oda dülöngélt. -, kénytelen vagyok egyedül szórakozni.
- Én legalább próbálok tenni ezért az elcseszett házasságért! - emelte fel JunHoe a hangját, JinKyung rámeresztette a tekintetét, baljós léptekkel közelített hozzá. Megbökte egyszer majd még egyszer, és még egyszer a mellkasát, miközben köntöse egyre jobban csúszott le jobb válláról.
- Ch! Még mit nem! Te a pénzért teszel bármit is vagy saját magadért! Értem? Ch! A házasságért?! Az hogy későn jársz haza egyáltalán nem a házasságunk érdekében van! Ezt - lökés -, te is - ismét egy lökés -, tudod!
