Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Music Challenge Round 4, Pt. 1 - Harry Styles, Sweet Creature
. . .
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A reflektorfény dacos kegyetlenséggel világította be a színpad közepén törökülésben lévő testemet, amin a változás jelei egyre láthatóbbá váltak az elmúlt hónapok során - már ha szerettem volna se tudtam volna elrejteni a nyilvánvalót. A balett színház egésze sötétbe burkolózott, így a rajtam lévő ruhák ellenére is meztelennek éreztem magam a fényáradatban, ami Jongin számára az otthont jelentette. Azonban a riasztó valóság elől most nekem is tökéletes menedéket nyújtott, egy olyan helyet, ahol a lehető legkönnyebben tudtam átadni magam a régi, erőt adó emlékeknek.
A terem akkor éjjel is a sötétség ölelésében pihent, csupán a férfira irányított reflektor adott világítást, le nem véve követelőző kezeit Kim Jongin páratlanul megmunkált testéről, ami a milliónyi elhullajtott izzadság- és könnycseppnek volt köszönhető.
A fiatal ballerino karjainak domborulata, izmos mellkasa és hasának kidolgozott íve fedetlen volt, pusztán a lábait takarta feszes, fekete balettnadrág, ahogy a színpadon álló hordozható rúdnál újra és újra nekifogott a gyakorlatoknak.
Egy átlag ember azt mondta volna, hogy a lámpa állt a fényáradat hátterében, de én már akkor, az első pillantástól kezdve az életemet tettem volna rá, hogy az éppen balettozó srác nélkül mit sem ért volna.
Ő egymaga képes volt beragyogni az egész világot.
Ezt pedig apám is észrevette – mindenki észrevette –, így hosszas harc után, de a mi színházunkhoz került. Arra viszont legvadabb álmaimban sem számítottam volna, hogy akkor és ott nem csak én vettem észre őt a függöny másik oldalán, hanem ő is engem.
○
◯
– Megpróbálod? – törte át az idegen ballerino határozott, átható hangja a köztünk elterülő homályt, mire kizökkentem belőle és a vaskos, szenvedélytől vöröslő függöny mögötti bújkálásból is.
Reménykedtem, hogy nem én buktam le, azonban egy gyors terepszemle után rá kellett jönnöm, hogy rajtam kívül senki más nem volt a helyszínen, akihez beszélhetett volna, vagy csak jobbak voltak a rejtőzködő képességei, mint az enyémek. Kislányos zavaromban előbújtam, miközben átkoztam magamat a bénaságomért.
– Én csak... – makogtam zavartan a hátam mögé mutogatva nagyujjammal. – Itt hagytam az egyik tankönyvem és... én nem táncolok.
