Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ablakom ülő helynek kialakított párkányában foglaltam helyet, miközben az előttem elsuhanó embereket figyeltem.
Volt, aki rohant, volt, aki csak lassú tempóban barátnőivel, vagy épp barátjával szelte az utakat, egy-egy hűsítő itallal kezeikben. Különbözőek voltak, viszont egyben mind megegyeztek; korántsem voltak olyan boldogok, mint én.
Még a ruhájuk is megegyezett. Mindenki rövid felsőt és nadrágot húzott magára. Ezzel én sem voltam másképp, hiszen a hőség olyan mértékű volt, hogyha csupaszon szaladgálnék, akkor is minimum elolvadnék.
Akár a szívem, a környezet is mértéktelen napsütésben fürdött. Az ég tiszta volt, csak egy-két bárányfelhő úszott a kék égbolton, aminek legtetején a nap mosolygott vissza rám. Habár, ha a lelki állapotomhoz kellene hasonlítani, akkor sipítozva ugrándozott végig a világűrben.
Minden tökéletes volt. Tökéletes a mai naphoz, ahhoz, hogy találkozzak vele. Mondhatni, életem legboldogabb napja köszöntött ma engem, ennek ellenére mégis képes vagyok itt ülni, és a többi embert figyelni, meg az időjárást elemezni.
- Cheyenne! – hallottam meg anya hangját a földszintről. – Gyere ebédelni!
A falon lévő digitális órára pillantottam; 11:58. Sóhajtottam egyet, leszálltam az ablakpárkányról, és a földszintre mentem. Most még a csigalépcsőnk gondolata se tudott annyira lázba hozni, mint a "randim".
- A kedvencedet csináltam, hogyha már egy ilyen fontos napnak nézel elébe – mosolygott rám, miközben megpaskolta az asztalfő előtt lévő széket. Apát kerestem, aki az én helyemen ült. Szemeim kitágultak a meglepettségtől. Sose engedték, hogy az asztalfőre üljek, mindig csak apa helyeként volt fenntartva. Gyors léptekkel közelítettem meg; nem akartam, hogy meggondolják magukat.
- Élvezd ki hercegnő, mert ez az első és utolsó ilyen alkalom – nézett rám fenyegetően apa, azonban a játékosság ott bujkált a szája sarkában. – Értem?
- Értem – bólintottam, miközben úgy vigyorogtam, mint egy töklámpás.
Mióta megkaptuk a hívást, hogy megnyertem az egy napos randit az egyik U-Kiss taggal, szinte lese lehet lőni a családom. Néha tényleg úgy érzem a szüleim izgatottabbak, mint én. Egyértelmű volt mindenki számára, hogy Kevinnel fogom eltölteni a június huszonnyolcadikát. A szüleim tisztában voltak vele, hogy mit jelent nekem a banda vokalistája, így mindent elkövettek, hogy életem legszebb napja legyen.
Apa még a hívás napján elvitt engem vásárolni, hogy megvegyük a tökéletes ruhát, amiben majd találkozni fogok vele. Aztán annyira belejöttünk a vásárlásba, hogy nem álltunk meg egy összeállításnál, apa pedig boldogan költötte rám a pénzt. Ritka alkalmak egyike, hogyha közös programunk van, de olyankor mindig nagyon jól érezzük magunkat.
Anya azóta is folyamatosan a kedvenc ételeimet főzi, elvitt kozmetikushoz és fodrászhoz is, aki befestette szőkére a hajam. Akármikor előhozakodtam a szőke témával, mindig a béka feneke alá lettem száműzve, de most magától vitt el. Imádtam a hajam, és jól is állt.
