Teltek a napok, és ezzel együtt teltek a hetek is. A hosszú hetek. Pontosan három hét telt el, ezzel már javában benne voltunk a májusi hónapban, sőt már napok kérdése volt, hogy júniusba lépjünk. Mindenki türelmetlen volt, hogy őszinte legyek. Tudni szerettük volna minél hamarabb az eredményeinket.
Jelenleg hétfő van, és már péntekre ki voltak javítva az érettségik, azonban csak ma volt lehetőségünk bejönni értük. A tanárjaink időben végeztek velük, hála istennek. Bokutoval ketten mentünk be, jómagam pedig nagyon izgultam. Sorba kellett állni, mert mindenkit nem engedtek be egyszerre a termekbe.- Mindjárt rosszul leszek - szorítottam erősen barátom kezét.
- Én már látom a lelki szemem előtt az ötös érettségised. Te nem? - mosolygott le rám kedvesen - Megkapod a jó kis érettségidet, és hazamegyünk ünnepelni! - pusziltam meg a fejemet nagy mosoly mellett.
- Biztos így gondolod? - néztem fel rá félelemmel.
- Hé, nekem van a legokosabb barátnőm az egész világon. Szerinted? - nevette el magát, majd hirtelen magához ölelt szorosan - Én hiszek benned, baby.
- De édes vagy - bújtam a mellkasába szorosan.
- Hé, ne itt szerelmeskedjetek - szólt előre Konoha, aki mögöttünk állt.
- Épp vigasztalási fázis van - motyogta Bokuto, én pedig elnevettem magamat.
- Minek? Úgyis jó lesz neki - tette a barna hajú a kezét a csípőjére - Sokat készült, ügyes is, okos is.
- Na látod? - nézett rám Bokuto - Én is ezt mondom!
- Jó, de attól még félhetek - húztam el a számat.
- Következők! - szólt ki egy tanár a teremből, és mi következtünk Bokutoval, és Konoha is bejött velünk.
Mind a hárman elmondtuk a neveinket, majd a tanárok tantárgyanként kikeresték az érettséginket, és odaadták nekünk a borítékokat.
Ott tartottam a kezemben. Ott volt nálam. Ott voltak az eredményeink, és egyszerűen féltem kinyitni őket.- Mi lenne ha külön nyitnánk ki? - dobta fel a lehetőséget Konoha.
- Jó ötlet - bólintott Bokuto.
Mind a hárman a terem egy különböző részeire mentünk, majd nekiláttunk a pontjaink megnézésének. Jómagam remegve kezdtem az angollal, hiszen tudtam, hogy az nem sikerült túl jól. Félve nyitottam ki a borítékot, és lestem meg rettegve a pontokat. A kedvem már ott a padlót súrolta, és hiába készültem fel rá, szíven ütött az eredmény. 120-ból 64 pontom lett. Ez borzalmas eredmény. Rengeteget készültem, mindig ötösre feleltem a tanároknál az anyagokból. Akkor hogyan?
Remegő kezekkel, és liftező gyomorral nyúltam a matekért. Szinte félig nyitott szemmel vettem ki a lapot a borítékból, és amint megláttam a pontjaimat, majdnem elsírtam magamat, és a szemem is kezdett már erősen könnyes lenni. De nem a boldogság miatt. Rengeteget készültem matekra, a tanárok is dicsértek. Erre az eredmény 49 pont a 100-ból. Rémes. Irtózatosan rémes. Mit műveltem? Hogy keverhettem össze a definíciókat, a számokat és az egyenleteket? Hogyan, amikor megtanultam? Hogyan?
Szinte pillanatok alatt letettem a kezemből a matekot, és hirtelen felvettem a történelmet. Remélve, hogy ez jobb lesz, kinyitottam, és megnéztem a pontjaimat. 62 pont a 100-ból. Elrontottam az évszámokat, kevertem a személyeket, és összekevertem az esszét, egy másik személlyel. Rohadt jó. Tényleg nagyon jó. Ajkaimat erősen szorítottam össze, miközben éreztem, hogy a könnyeim kitörni készülnek.
Hatalmas gombóccal a torkomban nyúltam a japánért, de amikor kibontottam, és megláttam a pontjaimat, a könnyeim halkan lefolytak szememből. Két külön része volt ennek, a japán és a nyelvtan, amiket külön pontoztak. Az japán és a nyelvtan mindössze összesen lettek 71 pontosak. Az japán 39 pontos, míg a nyelvtan 32 lett.
YOU ARE READING
Sunlit Smile |Bokuto × Reader - Befejezett|
Romance[Név] és Bokuto tökéletes párkapcsolatban élik végzős évük utolsó heteit, azonban a nagy boldogság közepette az apró gondok is felszínre törnek. A továbbtanulás nehéz kérdései, a külön utak ijesztő érzései, a távkapcsolat fájdalmas gondolatai, va...