Veled minden - Charles Leclerc Fanfiction

8.

Charles szemszöge: (péntek este)

Az előbb jöttem le a hotel edzőtermébe, hogy levezessem a feszültséget. Már megint veszekedtünk Charlotte-al, és sajnos azt kell mondjam, hogy ez már mindennapos. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ő csak egy hirtelen döntés volt Giada után, és nincs meg az a kapcsolatukban, ami Giada-val megvolt. Viszont szükségem van valakire, aki mellettem áll.

Most egyébként azon kaptunk össze, hogy ő holnap nem akar kijönni az edzésre, mert szét akar nézni Milánóban az egyik barátnőjével. Nekem pedig most lenne a legnagyobb szükségem a támogatására, mert Ferrarisként ez a legfontosabb futam az évben. Felajánlottam neki, hogy akkor itt maradunk még egy napot, és elmehet. De ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy a barátnője nem ér rá máskor, és nagyon szeretne találkozni vele, mert már ezer éve nem látták egymást. Eddig még sosem beszélt erről a csajról, ami elég gyanús, de nem is akarok ezen rágódni.

Nem is tudom mennyit futottam, de volt időm végiggondolni a dolgokat. Mindenképp le kell ülnöm beszélgetni Charlotte-al, hogy akkor most mi is van, mert ez kapcsolatnak nem igazán nevezhető. De erre csak a futam után kerítek sort, mert nem szeretnék addig még egy vitát.

Viszont a másik dolog, ami már sokkal szívderítőbb ennél, az a mai ebéd. Ez a Charlotte Gréta... (direkt hívom így, szerintem nagyon jól hangzik) Annyira aranyos lány, nagyon pozitív kisugárzása van, jószívű, és aminek nagyon örülök, hogy közvetlen. Simán elkezdett beszélgetni velem, nem jött zavarba, ahogy a legtöbb szurkoló. Nagyon meglepődtem, amikor ideadta a levelet. Amikor hazaértem, (vagyis a szállodába, de na értitek) rögtön elolvastam. Hihetetlen, hogy 5 A/4-es kézzel írott oldalt írt, csak is nekem! Aztán a tartalma sem volt semmi... Remélem, hogy holnap el tudom mondani, hogy mennyit jelentett nekem ez. Ebből nagyon sok erőt tudtam meríteni a hétvégéhez. Na de száz szónak is egy a vége, ő most nagyon felkavart. Fogalmam sincs, hogy mit is érzek, de felkeltette az érdeklődésemet. Szívesen megismerném, de nem tudom, hogy Charlotte mit mondana. Egyébként neki ehhez nincs köze, de mégis érdekel a véleménye. Ahh! Annyira nem tudok mostanában kiigazodni magamon!

Már a nyújtásnál jártam, amikor eszembe jutott egy zseniális ötlet. Holnap elhívom Charlotte Grétát, hogy sétáljuk körbe a pályát. Aközben lehet beszélgetni, nem is keveset. Remélem, hogy lesz kedve hozzá, bár úgy láttam, hogy ő is élvezte a társaságom. A pályabejárás egyébként csütörtökön szokott lenni, az a hivatalos verzió, de a srácokkal néha be szoktunk lógni délután vagy estefelé. Az, hogy hogy az legyen a mi titkunk. Ez egy jó terv, már csak meg kell valósítani, aztán lesz, ami lesz. Az már csak rajta múlik.

Charlotte Gréta szemszöge: (szombat)

(- Öhm... Charlotte Gréta- jött zavarba. Várjunk csak! Ő zavarba jön MIATTAM???- nem lenne kedved eljönni velem délután körbesétálni a pályát?)

Jó, ha eddig azt mondtam, hogy többször is lesokkoltak a hétvégén, akkor erre ki kell találni egy új kifejezést. MIVAN???

- Hát... Nem hiszem, hogy ez egy túl jó ötlet lenne. Vagyis izé...- hebegtem össze-vissza- mi délután már megyünk vissza a szállásra. Meg amúgy nem csütörtökön van a pályabejárás?

- De, csak az a hivatalos verzió. Mi néha a többiekkel belógunk, úgy, hogy ne vegyék észre.

- Ohh- köszönjük ezt a tartalmas választ, Charlotte...

Ezután pármásodpercre beállt a kínos csend. Déja vu érzésem volt. A tegnapi ebéden is volt pár ilyen másodperc.

- Akkor?- szólalt meg először Charles.