Veled minden - Charles Leclerc Fanfiction

15.

A divatbemutató után visszamentünk a hotelbe Edinával, ahol még egy kicsit beszélgettünk, mert kíváncsi volt mindenre.

- És komolyan megcsókolt?- kérdezte hatalmas lelkesedéssel.

- Aha, nem is egyszer- vigyorogtam.

- Jó volt első csóknak? Bár miért is kérdezem, minden az arcodra van írva.

- Nem így képzeltem el, de mindent felülmúlt. Gyorsan történt, de jól csinálta. Magamat ismerve lehet meghátráltam volna, bármennyire is vágytam rá.

- Akkor külön pluszpont Neki! Amúgy elmondásod alapján ő tudja, hogy hogy vegyen le a lábadról.

- Tudja bizony!- mondtam, miközben megrezzent a telefonom. Charles írt.

Charles: Holnap mikor indul a gépetek?

Én: Délután háromkor. Miért?

Charles: Az nagyon jó. Nem megyünk el sétálni délelőtt?

Én: Dehogynem! Már most várom!

Milyen kérdés ez? Még szép, hogy megyünk! Megbeszéltük, hogy nyolckor találkozunk a mi szállodánk előtt. Azt mondta, hogy eljön ide, ne induljak el egyedül egy idegen városban. Aranyos, hogy így félt.

- Na mit írt, amin így vigyorogsz?- kérdezte Edina.

- Holnap délelőtt elmegyünk sétálni!- válaszoltam boldogan.

- De jó valakinek!- örült velem együtt.

Ezután mindketten mentünk aludni, mert már hullafáradtak voltunk. Én meg holnap korán is kelek.

Reggel egyből kipattantam az ágyból. Öszzekészülődtem, lementem reggelizni, aztán egy kis ideig még vissza a szobába. Nyolc előtt pár perccel beszálltam a liftbe, majd sietve kimentem az ajtón. Charles valóban ott állt nem messze. Kitárta a karját, én meg odarohantam hozzá.

- Szia Charles!- köszöntöttem vidáman.

- Szia Charlotte Gréta!- adott puszit a fejemre- Ma is gyönyörű vagy!-bókolt, én pedig elpirultam. Nagyon jól estek a szavai.

- Köszönöm, Te sem panaszkodhatsz!

- Igazán kedves vagy! Merre menjünk? - kérdezte, miközben összekulcsolta a kezeinket.

- Nekem mindegy. Fogalmam sincs mi merre van, úgyhogy rád bízom magam.

- Rendben. Amúgy egy kérdés. Nem zavar, hogy nagy valószínűséggel fognak rólunk lesifotót készíteni?

- Ez téged kéne, hogy zavarjon, nem? Rólad írnak cikket.

- Jó, persze, de abban te is benne leszel. Ami az én oldalamat illeti, én nem fogok emiatt úgy tenni, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Egy ideig úgyis csak pletyka lesz, aztán majd színt vallunk a sajtónak. De nyugodtan mondd, ha máshogy szeretnéd.

- Én is így gondolom. Nekem jó így. Rólam már írtak amúgy is cikket, amiben Hamiltonnal voltam benne. Ebben meg veled leszek. Rosszabb egyáltalán nem lehet, ugye?

- De, végülis igazad van- nevetett- örülök, hogy ilyen lazán kezeled!

- Bármennyire is utálatos a bulvársajtó, azért nem dől össze a világ. Ha nekik ez jó, akkor csinálják. Nekem attól nem fognak megváltozni az érzéseim irántad. Ha meg valami orbitális baromságot hoznak össze, akkor van nekünk egy Miánk, aki mindent megold.

- Pontosan! Egyébként, ha már Mia. Mondta, hogy egész jóban vagytok.

- Aha. Az olasz nagydíjon beszélgettünk először, aztán azóta folyamatosan.