Veled minden - Charles Leclerc Fanfiction

11.

A csütörtök este után a péntek délelőtt is nagyon hamar elrepült, és már csak azon kaptam magam, hogy Emilyvel és Edinával sétálgatunk a kedvenc parkunkban, amiről már korábban meséltem. Általában minden héten tartunk egy ilyen "csajos délutánt", de a múlt héten kimaradt a futam miatt. És Monza ide vagy oda, nekem hiányzott ez a kis kikapcsolódás. Most amúgy is terveztük, de a randim miatt még jobban kapóra jött. Nem is tudom, hogy nélkülük mit kezdtem volna, mert még soha nem volt ilyenben részem. Elképzeléseim voltak, de közel sem biztos, hogy az egyezett volna a valósággal. Ők viszont tudtak nekem tanácsot adni, és felkészítettek mindenre. Főleg Edina. Nyilván ő idősebb, túl van már több hasonlón is.

Ja, és kaptam pontosabb részleteket is szerencsére. Például tudom már a helyszínt, ami egy hangulatos pizzázó, és ezért nem is kell annyira kiöltözni. Egyébként egyszer beszéltünk erről, hogy nekem nincs szükségem giccsparádékra, és méregdrága cuccokra, mivel én egy átlagos lány vagyok és nem is szeretem ezt a nagy felhajtást. Meg a csöpögős, nyálas romantikus dolgok sem a kedvenceim. A szeretetet ezek nélkül is ki lehet mutatni. Sőt, sokkal jobban, mintha csak ennyi lenne az egész. A tettek és a szavak sokkal többet érnek. Ebben ő is egyetértett, és úgy látszik, hogy abszolút eszerint szervezi a randit is. Megtehetné, hogy kibéreli Róma legjobb éttermét, és gyertyafényes, rózsaszirmos vacsorára visz, de nem teszi. Pont az előbb leírtak miatt. És ezt nagyon becsülöm benne!

- Hallod Gréti, ahhoz képest, hogy ő az első nagyobb szerelmed, meg az első, aki elvisz randizni, hát jól beleválasztottál! Nem valami egyszerű pasi, hanem maga Charles Leclerc. Azért te se vagy semmi! - mondta nekem Edina félig viccelődve, félig komolyan. Nyilván igaza van, de most mit csináljak?

- Mondtam egyszer, hogy ha nekem lesz valakim, akkor az sportoló lesz, emlékszel?

Valóban volt ilyen, és ezt komolyan is gondoltam. Amúgy azért mondtam ezt, mert én a sporton nőttem fel, és annyira bennem van, hogy valaki legyen sportszerű, kitartó és alázatos, hogy már csak így tudok gondolkodni. Tudom, hogy más is lehet az, de nekem ez ilyen hülye berögződésem. Aztán nyilván majd ahogy hozza az élet, de úgy látszik, hogy eddig kezd beválni...

- Igen, emlékszem. Úgy látszik, hogy ez most sem változott.

- Nem nagyon, de nem is ez a lényeg. Mit vegyek fel? Mióta kimondta, hogy randi, azóta ezen gondolkodok- néztem rájuk gondterhelten.

- Szerintem semmi különös nem kell, csak egy egyszerű, de mégis csinos ruha. De ezt Edina jobban tudja. - közölte velem Emily a saját ötletét.

- Igaza van Emy-nek. Egy pizzázóba nem kell kisestélyi. Egy szép nyári ruha tökéletes lesz! Majd felöltöztetlek, kisminkellek és megcsinálom a hajad is!- lelkesült Edina. Nem csodálom, rendezvényszervezőként van köze az ilyenekhez. Viszont sajnos le kellett lombozzam.

- Választhatunk együtt ruhát, de én nem akarok sminkelni. Tudod milyen vagyok. Meg nem kell nekem semmi különleges frizura.

- De Gréta, ez egy randi! Olyankor mindig sminkelnek a nők!

- Az lehet, de én nem vagyok olyan. Biztos csak én vagyok lemaradva az őskorban, de én nem akarok! Ha tetszek neki, akkor a természetes arcomat lássa szépnek, ne azt amelyiken vakolat van!

- Bocsi Edi, ezzel egyet kell hogy értsek! - állt mellém Emily. Tudtam, hogy ő is így gondolkodik. Rajtam kívül ő az egyetlen lány, aki ebben egyetért velem. Legalábbis azok közül, akiket ismerek.

- Na majd holnap meglátjuk- duzzogott a nővérem, mint egy kislány.

- Jól van. - hagytam én is annyiban a dolgot.