Veled minden - Charles Leclerc Fanfiction

17.

2 héttel később

Már körülbelül egy hónapja együtt vagyunk Charles-al, úgyhogy ideje egy kis beszámolót, összegzést (nevezzük bárminek) tartani az érzelmeimről, a kapcsolatunkról, stb...

Lelkileg nehezebb ez az egész, mint gondoltam. Rengeteg tényező van, amik miatt vannak kevésbé könnyű pillanatok, pl. a távolság, az átlagosnak nem mondható korkülönbség, az, hogy nekem ez az első kapcsolatom, a megfelelési kényszer, hogy a lehető legjobb barátnő lehessek, néhány osztálytárs utálkozó beszólásai... Viszont a mérhetetlen boldogság és hála javarészt elnyomja az előbb felsoroltakat, de azért ezek is léteznek és együtt kell élni velük.

Mint említettem, nekem ez az első kapcsolatom. Ez több kérdést is felvet. Én nagyon szerelmesnek érzem magam, de mivel még nincs ilyen tapasztalatom, fogalmam sincs, hogy ez olyan igazi-e és nem csak rajongás-e. Erre teljesen véletlenül, egy nemrég olvasott regény hívta fel a figyelmem. Rengeteget gondolkoztam ezen, de arra jutottam, hogy valamilyen szinten szerelem. Tetszett már nekem néhány fiú, olyanok akiket személyesen ismertem, de egyikük sem váltott ki belőlem akkora érzelmet, mint Charles bármelyik fotója. Ez így tök viccesnek hangzik, de komolyan beszélek. Amikor találkoztunk, akkor ez az egész csak még erősebb lett. Messzemenő következtetéseket nem szeretnék levonni, majd az idő múlásával minden kiderül.

Ehhez kapcsolódik még, hogy a tapasztalatlanság miatt nem nagyon tudom, hogy mikor mit kell csinálni, minek mikor van itt az ideje. Bár ez csak az elején nehéz, meg azért ezt általában érzi az ember. Csak egy kicsit zavar, mert szeretnék tökéletes barátnő lenni, hiába tudom, hogy lehetetlen mindent pont úgy csinálni, hogy jó legyen. Talán ezzel akarom valahogy ledolgozni ezt a 7 évet. Jobb napjaimon (szerencsére ebből van több) már megbékéltem vele, és menőnek tartom, viszont a rosszabbakon még mindig elgondolkodok, hogy ez normális-e, és le lehet-e küzdeni. Mondjuk egész jó úton haladunk... És ha már itt tartunk, akkor szeretném megemlíteni Charles két gondolatát, amiktől még jobban beleszerettem.

"Olyan vagy nekem, mint egy tündérhercegnő, a szó legjobb értelmében, akire vigyáznom kell mindennél jobban."

"Imádom a kislányos oldalad, hogy mindennek tudsz örülni, és állandóan mosolyogsz. De ennél még jobban azt, hogy következetesen gondolkodsz, jól átlátod a dolgokat, és ki mered mondani a véleményed. Ezek nem tűnnek hatalmas dolgoknak, de nekem rengeteget számítanak, és ezek azok, amik különlegessé tesznek."

Nem vagyok az a nagyon nyálas, romantikus fajta, de az ilyen mondatoktól mindig belekerülök egy úgymond "eufória buborékba", és földöntúli boldogságot érzek.

Viszont van ennek egy hátulütője, a kis mocskos hangocska a fejemben, ami nem hagyja, hogy teljesen élvezzem ezt az egészet. Annyira mesebelinek tűnik, hogy félek attól, hogy ez tényleg csak egy kis fejezet a nagy könyvből, aminek hamar vége lesz. Nyilván én nem úgy tervezem, de sajnos minden benne van a pakliban. Csak gondoljátok végig:

Van egy lány, aki hatalmas F1 rajongó, ez a mániája, ez a szenvedélye. Az egyik évben leszerződik az egyik csapathoz egy 20  éves pilóta, aki hatalmas tehetségnek van kikiáltva, ezért akarva-akaratlanul mindenki felfigyel rá. A lány is így tett, rájött, hogy nem csak a levegőbe beszélnek az emberek. A pilóta már az első évében megmutatja, hogy nagy jövő áll előtte, amit egy szerződés koronáz meg a sport legnagyobb, leghíresebb csapatához, amiről mindenki álmodozik. Ez az álom neki egy év után valósággá válik. Egy jól bevált duót bontanak fel miatta, amiből látszik, hogy a csapat is nagy potenciált lát benne. Ekkor a lány úgy dönt, hogy jobban utánanéz a dolgoknak. Rengeteg cikket elolvas, rengeteg videót megnéz, próbál annyi mindent megtudni, amennyit csak lehet. A következő szezon elején azon kapja magát, hogy ez a versenyző lett a kedvence. Nagyobb kedvenc, mint ezelőtt bárki. Ez a szimpátia a szezon előrehaladtával még erősebb lesz. Egyszer csak arra eszmél fel, hogy állandóan az ő képeit nézegeti, mindig ott van valahol a gondolataiban, a legjobb barátnőjének állandóan róla beszél. Kezd egy kicsit másként tekinteni rá, mint egy "sima" autóversenyzőre, akinek szurkol. De ezt a gondolatot próbálja elhessegetni, mert fölösleges bármiről is álmodozni, úgyse történhet meg. Aztán egy év múlva lehetősége lesz megismerni. Ez jobban sül el, mint gondolná, rögtön az első pillanattól kezdve szimpatizálnak egymással. Tartják a kapcsolatot, randiznak, egy félreértés miatt összevesznek, majd egy olyan pillanatban, amikor egyikük sem számított rá, egy pár lesznek, és már egy hónapja boldogak együtt.