Ki vagy te?! (Bakugou x OC) [Befejezett]

17. Fejezet

Reggel Bakugou ébredt fel először arra, hogy azt érezte a karja nagyon fáj és zsibbad. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön mi volt az oka.

Ahogy lenézett rá látta, hogy Harumi tényleg azt választotta végül  párnaként.

'Klassz!' Gondolta, de nem a zsibbadó karja miatt, hanem amiatt, mert nem tudta mit kellene kezdenie ezzel a szituációval.

Ezért inkább csak várt.

Szerencséjére nem kellett sokáig, mert percek múlva Harumi is felébredt. Bakugou nem tudta miért, de erre ő azt tettette, hogy még alszik.

A lány meglepettségében megismételte a tegnap estit. Ahogy meglátta mit csinál nagy erővel ellökte magát a fiútól, leesve ezzel az ágyról.

Ismét jött a koppanás, ami mutatta hogy a lány arca megint találkozott a padlóval.

Bakugou erre abbahagyta a tettetést és felült az ágyban. Harumi is felült a földön, majd felnézett a fiúra, hogy kiderítse vajon látta-e, amit az előbb produkált.

– A végén úgy döntöttél mégis a földön alszol? – kérdezte Bakugou.

– Öhm... aha... – válaszolta bizonytalanul a lány, miközben fejét vakarta.

A kínos reggeli ébredés után Bakugou és Harumi a közértben találták magukat Mitsuki kérésére.

Harumi egészen jól érezte magát. Bakugou elől ment egyik kezével a kocsit húzva maga után, a másikkal meg pakolva bele az árút. A lány benne ült. A fiú néha megdobta, de ő ezt nem bánta, amíg húzták addig nem volt oka panaszra.

– Többször is eljöhetnénk együtt vásárolni! – vetette fel szórakozottan az ötletet, mire arcon tálalta egy csomag felvágott.

Mielőtt Bakugou szóban is válaszolhatott volna egy idegen hang zavarta meg őket.

– Jézusom! Te vagy Sakamoto Harumi! Te meg Bakugou a sportfesztiválról!

Bakugou megállt a kocsival, hogy a hang felé nézzen. Látta, hogy egy ismeretlen korukbeli fiú közeledik.

– Öhm... Bocs, hogy csak így leszólítalak. Nagy rajongótok vagyok! Főleg... – Itt az idegen fiú Harumira nézett, aki a kocsi rácsos oldalán keresztül nézett vissza rá érdeklődést színlelve, miközben csak azt várta, hogy Bakugouval újra tovább kocsikázhasson.

Az új jövevény látta egyikük sem szól semmit ezért úgy döntött csak folytatja. 
– Harumi esetleg... elkérhetném a telefonszámod? És tudod összefuthatnánk valamikor...

Harumi még mindig csak nézett. Fel sem fogta, amit a fiú mondott. Azon gondolkodott Bakugou vajon mire vár még? Miért nem húzza tovább a kocsit? Ekkor meglátta. Éppen a napszemüvegek mellett álltak meg. A lány kinyúlt a kocsiból, hogy magával ragadjon egyet, majd a fejére tette, mint egy hajráfot.

Az idegen fiú ezt látva kezdett besokalni. Mit képzel ez a lány? Csak azért, mert van egy kis hírneve... Hogy meri őt ignorálni. Általában tolonganak a csajok a kegyeiért, erre most itt van ez a napszemüveges idióta, aki egy kicsit híres és már válaszra sem méltatja. Úgy döntött frusztrációját szóvá is teszi neki.

– Idefigyelj! – kezdte, ahogy megmarkolta a kocsi oldalát. – Ha nem tűnt volna fel, neked pofázok!

Haruminak nem tűnt fel. Eddig legalábbis. Mostmár kénytelen volt nem észre venni. Nem tudta mi lelte ezt a gyereket, de kezdte idegesíteni, hogy nem gurulnak tovább. Ahogy lejebb vándorolt a tekintete látta is miért nem. Az idegen gyerek fogta a kocsit.

Hogy meri??!

Bakugounak idegesnek kellett volna lennie. Az is lett volna, ha más ember lenne a kocsiban Harumi helyett. Már rég helyre tette volna a kis hülyegyereket, de Harumi ült a kocsiban. Ha Bakugou közbe avatkozna azzal csak az idegennek segítene. Már sokszor volt szerencséje veszekedni a lánnyal, így első kézből tudta, hogy mi vár 'szegény' fiúra. Neki már csak hátra kellett dőlnie - amit sajnos most csak gondolatban tudott - és élvezni a műsort.

Ami jött is.

Harumi felpattant a kocsiban és, ahogy ezt megtette a fiú álla találkozott a feje búbjával. Ezt a találkozást csak a fiú érezte meg. Harumi mivel a kocsiban állt magasabb volt a másiknál. Élvezte, hogy végre ő néz le valakire. Kis termete miatt sajnos erre nem sok példa van. A fiú ideges nézett fel rá, majd Harumi bólintott egyet, aminek hatására a napszemüveg leesett az orrnyergére, a szemei elé.

– Mi a probléma cukifiú? – kérdezte tőle fenyegetően. A stílusa nagyon hasonlított abban a pillanatban valaki máséra... ,aki szintén jelen volt ott...

A fiú inkább a döbbenet, mint a félelem hatására elengedte a kocsit és hátra lépett párat.
– Te nem vagy normális!

A lány erre csak tovább nézett rá, majd amikor Bakugou úgy döntött ennyi volt elkezdte tovább húzni a kocsit. Harumi elégedetten feljebb tolta a napszemüvegét a mutatóujjával, miközben továbbra is az udvariatlan idegent nézte, ahogy távolodtak tőle. Az nem mondott semmit csak döbbenten visszanézett rá.

– Ezt az idiótát! – jelentette ki a lány, majd visszaült a kocsiba.

– Melyiket? – kötött belé Bakugou.

– Amelyik előttem van.

– Úgy látom már nem szeretnéd, hogy tovább húzzalak – Ezzel Bakugou elengedte a kocsi elejét.

– De! De szeretném! Húzz még!

A fiú erre újra megfogta és húzni kezdte. Igaz, már rég befejezte a bevásárlást, de lány annyira élvezte, ahogy a kocsiban ülhet miközben ő húzza, hogy úgy döntött megy még pár kört.

~~~

Harumi és Bakugou visszafele sétáltak néhány szatyorral a kezükben.

– Van valami, amit meg akarok kérdezni – mondta a fiú.

– Mi lenne az?

– Ha a testvéred helyében jársz suliba, akkor miért nem az ő nevét használod? Nem lenne sokkal logikusabb? Hisz helyet fogtok cserélni, így most a te nevedet kell majd használnia.

Harumi elmosolyodott.
– Hát igen... Az lett volna a terv, hogy az ő nevét használom, de elírta a jelentkezésnél.

Bakugou megállt, majd a lány felé fordult.
– És ez neked kicsit sem fura?

Erre a lány is megállt.
– Miért gondolod, hogy az?

Bakugou meglepettségére nem volt a hangjában sértődöttség. Pedig a fiú számított rá, hogy a másik majd kiakad és összeveszik vele, de ez nem így történt.

– Azért, mert a testvéred nem tűnt annak a típusnak.
Gondolj bele. Kieszelte ezt a helycserélős tervet. Minden egyes kis részletet és ezután pont az egyik legfontosabb dolgot rontaná el? A saját nevét?

Harumi eltűnődött. Pár pillanatig lehunyta a szemét, majd fújt egyet és kinyitotta. 
– Ezen már én is gondolkodtam. Nem is kicsit igazából. Ha engem kérdezel direkt csinálta, hisz a látszat ellenére ő az az ember, aki mindent gondosan kiszámít. Csak azt nem értem, miért?

– Kérdezd meg tőle – tanácsolta Bakugou és Harumi teljesen egyetértett vele.