Ki vagy te?! (Bakugou x OC) [Befejezett]

11. Fejezet

Azt hitte sose fog eljönni az alkalom, amikor könyörögni fog Bakugounak. Most mégis ott állt. Szemtől-szemben a fiúval, miközben kérlelte, hogy segítsen neki.

- Kérlek, Bakugou! Tudom, hogy nem éppen barátságosan kezdődtek köztünk a dolgok, de mindent jóvá fogok tenni! segítened kell!! - könyörgött Harumi összetett kézzel.

Bakugou a döbbenettől nem tudott mit válaszolni. Körbenézett maguk körül a suli folyosóján, mintha csak azt várta volna, hogy valaki előugorjon a tömegből és közölje vele, hogy ez egy nagy átverés.

De nem ugrott senki.

A lány már az egyenruháját tépdelte, kérte, hogy segítsen neki.

~~~egy órával ezelőtt~~~

Harumi ma korábban indult az iskolába, mert út közben meg akart állni Bakugouék házánál, hogy visszaadja a füzeteket. Így, egyiküknek sem kell egész nap majd ide-oda cipelni őket.

Pont időben ért oda a házhoz, hogy elkapja az épp menni készülő fiút.

- Bakugou várj! - szólt utána, mire a fiú visszanézett rá a válla felett. Amikor látta ki az hátrafordult hozzá, hogy megvárja.

- Visszahoztam a füzeteid! Bár kényszerből adtad oda, de köszi azért. Elég jó vázlatokat csinálsz! - köszönte meg Harumi.

- Még szép! - vágta rá a fiú, majd kivette a füzeteket a lány kezéből és elindult velük, hogy bevigye a házba.

Harumi nem tudta mit csináljon. Most várja meg? Nincs kedve már kora reggel veszekedni. Igaz, tegnap se vesztek össze az ideúton.

Amíg így gondolkozott elment az idő és Bakugou már ki is jött a házból.

Ahogy meglátta, hogy ottvan még a lány megtorpant.
- Megvártál? - Semmi bunkóság nem volt a hangjában, inkább meglepett volt.

- Öhm... Jah, gondoltam mehetnénk együtt. Egyedül túl uncsi - magyarázta a lány.

- Inkább mennék egyedül, mint egy ilyen törpével! - Bakugou el is indult.

Harumi gyorsan mellé sietett.
- Naaah... Ne legyél már ilyen! Szerintem ezentúl járhatnánk mindig együtt!

- Kihagyom! - legyintette le a fiú.

- Tudom már! Hazafelé is mehetnénk együtt! - heccelte tovább a lány.

Harumi az egész úton, azon gondolkodott vajon miért próbálja Bakugou mindig ellökni magától. Tényleg ennyire ki nem állhatja? Bár tényleg, legtöbbször csak veszekednek, Harumi mégis szórakoztatónak tartotta még azokat a pillanatokat is. Jól érezte magát Bakugou társaságában.

Amikor beértek még maradt egy csomó idő az óra kezdetéig. Harumi bedőlt a padba és érezte, ahogy az álmosság kezd eluralkodni rajta. 'Nem kellett volna hajnalig animéznem' gondolta, majd belenyúlt a táskájába, hogy kivegye a termoszát, amiben kávét szokott hozni, de az nem volt ott.

Jobban átkutatta a táskáját, mire villámcsapásként érte a felismerés, hogy a kávéjával együtt az egész napi kajáját otthon hagyta. Nem volt mit tenni felállt, hogy elmenjen venni valamit a suli büféjében.

Ha tudta volna mi vár rá a folyosón aznap fel se kelt volna az ágyából.

Komótosan lépdelt a büfé felé. Egyszercsak egy ismerős hangot hallott, aminek hatására minden egyes szőrszál égnek állt a kezén. Késztetés érzet, hogy fusson el és úgy döntött meg is fogadja ezt a tanácsot.