Harumi a házuk nappalijának közepén találta magát. Zavarodott volt, mintha az előbb még mást csinált volna, mintha most nem itt lenne a helye.
De mi is az a fontos dolog, amit most csinálnia kéne?
Sehogy se jutott eszébe.
– Harumi!! – hangzott el egy hisztérikus sikoly. Harumi felkapta a fejét az ismerős hang hallatára.
Az anyját látta maga előtt pár méterrel, aki épp a mellette álló férfi - Harumi apja - ruháját tépdelte. Könnyek áradata lepte el kétségbeesett arcát. Látszott, hogy szíve szerint odarohant volna lányához, de valamiért nem tette.
Vele ellentétben az apja csak állt egyhelyben. Arca kifejezéstelen volt. Semmi érzelem nem látszott rajta. Még talán unottnak is lehetett volna hívni.
Harumi erről felismerte hol is van és mi történt éppen.
Ez egy emlék volt.
Egy emlék, amit annyira keservesen próbált elfelejteni, de mindig visszaköszönt rá a rémálmaiban, mikor egy pillanatra lehunyta szemét.
De miért kell megint végignéznie?
Harumi szüleiről a bal oldalára fordította fejét, ahol tudta, hogy Kei fog állni.
Kei sokkban volt, ami nem volt csoda. Mindenki sokba lenne, ha egy fegyvert tartanának a fejéhez. Mert ezt tette a mögöttük álló férfi.
Mindkét kezében egy-egy fegyver az pedig a lányok fejéhez szegezve.
Harumi késztetést érzett, hogy hátra nézzen. Látni akarta vajon milyen arckifejezést vág nagybátyja, miközben a halállal fenyegeti őket. Hátra akart nézni, hogy szembenézzen azzal a szeméttel, akinek sikerült a szívükbe lopnia magát, majd összetörni azt és elárulni őket.
De nem mert.
Tudta, hogy ez egy emlék, de még így sem mert hátrafurdulni, pedig annyi év telt el.
– Válassz – hangzott el az ikrek mögött nagybátyuk mély és tiszteletett követelő hanga, mire Oka, a lányok anyja csak még hangosabb sírásba kezdett.
– Nem!!! Nem, ezt nem teheted!!
– Hát nem látod? – kérdezte a nagybáty értetlenül. – Nem látod, hogy épp megteszem?
Erre a nő ismét férje ruháját kezdte tépni, most mégnagyobb erővel.
– GIN!! Csinálj valamit! A lányaink!! Gin!!! Daiki kérlek ne tedd! Ne lődd le a lányaim!! – kérlelte, könyörgött, de egyik férfi se törődött vele.– Gin, válasz vagy lelövöm mindkettőt – mondta Daiki hanga most szigorú volt. Ellenvetést nem tűrő.
– Harumi – szólalt meg először az apa, majd a lánya, Harumi szemébe nézett. Arca rideg volt. – Harumit lődd le.
~~~~~~~Jelen~~~~~~~
Harumi éles fájdalmat érzett a fejébe hasítani, majd lassan egymás után elkezdte érezni minden horzsolás helyét a testén, a hideg földet maga alatt, és ahogy elernyedt testébe visszajön az öntudat.
Hallotta, ahogy valaki mellette van. Résnyire sikerült kinyitnia a szemét. Egy kezet látott közeledni az arcához. Tudta kinek a keze volt. Az egyik gonosztevőé, így gondolkodás nélkül cselekedett.
Látta már, hogy hogyan használja ez az ember a porlasztás képességét, ezért egyik kezével egy szempillantás alatt elkapta a gonosztevő csuklóját, amit a ruha fedett. Szorította olyan erővel, ahogy csak kitelt tőle, ezzel megakadályozva, hogy az az arcához érjen. A kezes gonosztevő látszólag nem számított rá, hogy a lány hirtelen magához tér.
– Tomura, igaz? – kérdezte Harumi halkan. Szemével a gonosztevő arcát fürkészte. Kevés sikerrel, hisz azt egy kéz takarta.
Tomura úgy érezte megfagy körülöttük minden. Mivan ezzel a lánnyal? Még nem kellett volna magához térnie vagy egy hétig. Igaz, a Noumu ütése csak súrolta, de még így is egy jókorát kapott. Talán meg kéne fognia újra gyorsan, hogy az elporladjon? Ahogy elnézi annyi ereje sincs, hogy felkeljen a földről. Nem tudná mégegyszer megakadályozni. Vagy tudja meg előbb mit akart?
Tomura kiváncsisága nyert és az utóbbi mellett döntött.
– Úgy van. Tomura vagyok.Erre a lánynak egy halvány, szinte észrevehetetlen mosoly jelent meg az arcán, Tomura figyelmét viszont nem kerülte el. Bár látta, de nem tudta mire vélni.
– Hadd mondjak el valamit – kezdett bele Harumi, miközben Tomura kezét, a csuklójánál fogva közelebb kezdte húzni magához, hogy Tomura ennek hatására közelebb hajoljon hozzá. – Ha meg akarsz ölni, azt mindig kétszer kell megtenned. Számodra sajnos rossz hír, hogy a másik énem sokkal erősebb.Tomura elhajolt Harumitól, de továbbra is a lányra nézett a fején lévő kéz mögül. Pár pillanatig elgondolkozott a hallottakon, majd megszólalt.
– Igazán? Akkor Sakamoto Harumi, ez az a nap, amikor először meghalsz.– Először? – A lány hangja szórakozott volt, mintha csak egy jó poént hallott volna.
Tomura azzal a szabad kezét a lány keze felé emelte, amivel a csuklóját fogta. Harumi ezért elengedte azt. Akkor mintha a semmiből jött volna, egy lángcsóva közeledett feléjük. Tomura kénytelen volt kitérni előle, ez azzal járt, hogy el kellett ugrania Harumi mellől, aki gyorsan befedte magát hamuval védekezve a tűz elől.
– Pusztulj!! – kiáltotta Bakugou.
Harumi ennek hallatán kénytelen volt mosolyogni. Életében először úgy érezte őrül ennek a tökfejűnek.
Leengedte magáról a hamut, majd annak segítségéivel felült. Ránézett Bakugora és látta, hogy a srác tiszta ideg, mint mindig.– Te elmebeteg! Ha eltalálsz neked kell lekezelned, világos?! Meg is égethettél volna! – akadt ki a lány színlelt haraggal.
– Kit érdekel!? – kapta válaszul.
Erre már nem tudott mit reagálni. Mégjobban elmosolyodott. 'Gyökér' gondolta magában.
– Bakugou ez egyáltalán nem volt férfias! Megégethetted volna! – szídta le Kirishima.
– De nem tettem! Akkor meg mit pofázol?! – Bakugou egyre jobbam kikelt magából.
Kirishima odasietett Harumihoz.
– Komolyan ez a srác... – sóhajtott, majd segített társának talpra állni, amit nagyban megnehezített a lány vérző feje és, hogy forgott vele a világ. – Mi történt? – kérdezte tőle aggódva.– Én is ugyenezt akartam kérdezni – Harumi az egyik kezével a fájó fejét fogta, másikkal Kirishimába kapaszkodott támaszul.
– Mi is csak most értünk ide. All Might is itt van.
Harumi erre a szemével keresni kezdte All Might-ot, de a szédülése erősen akadályozta. Csak homályos alakokat látott.
– Hol?– Ott áll – válaszolta Kirishima, miközben kinyújtotta kezét és hüvelykujjával az egyik nagy színes folt felé mutatott.
– Oh – Csak ennyit tudod a lány válaszképp kipréselni magából, ahogy azon tűnődött:
Mi történt, amíg ő ki volt ütve?
ESTÁS LEYENDO
Ki vagy te?! (Bakugou x OC) [Befejezett]
FanficEgy balesetnek köszönhetően Harumi a Jövő Béke Szimbólumává válik, és ezzel együtt egy szőke dühroham legnagyobb riválisává is. Egy közös megegyezés, ami a végén totál káoszhoz és egy forrófejű fiúhoz, Bakugouhoz vezetett. ────────────── • ☾ • 𖤓 BN...