Csak egy tábor // Kempf Zozo

Hetedik Rész

Délután öt körül Patrikék mindenkit összeszedtek, és közölték, hogy fél hatkor vagy, utána pedig szabadfoglalkozás lesz. Mindenki szétszéledt, én pedig csendben sétáltam fel a lépcsőn Zozo mellett, aki a mutatóujján pörgette a szobánk kulcsát.
-Csendes vagy- mondta hirtelen Zozo, meg törve a csendet, amitől összerezzentem.
-Belevágtál a vízbe. Mégis mit vártál? - kérdeztem kérdőn pillantva rá.
-Nem tudtam, hogy nem tudsz úszni- torpant meg az első és a második emelet közötti lépcsőfordulóban, én pedig a felfelé vezető lépcső első fokán állva néztem rá. Meg így is magasabb volt mint én. Pf. - Ezért nem kéne random embereket vízbe hajigálni- tártam szét a karom, majd megfordulva elindultam felfelé. -Jó, na- sietett utánam Zozo, majd az arcomat fürkészve megbökött a könyökével. - Bocs, Dodi, hülye voltam- nézett rám kiskutya szemekkel. - Az nem kérdés- értettem vele egyet, mire halványan elmosolyodott. A szobánkba érve előkaptam egy "30% sarcasm, 40% hungry, 90% bad at math" felsőt (valamiért betegesen rajongok a feliratos pólókért) és egy másik rövidnadrágot (kéket, egy időre szakítani szeretnék a fekete cuccokkal) és a fürdőbe bezárkózva letusoltam, és kimostam a hajamból az iszapot, amit a csobbanáskor kavartam fel. Amennyire csak tudtam, megszárítottam a hajamat, de mikor kiléptem a fürdő ajtaján, a hajam göndörödött a nyirkosságtól. Zozo éppen a táskájában matatott, az érkezésemre felkapta a fejét, és jól láthatóan végig nézett rajtam, majd a táskájához visszafordulva kikapott belőle pár ruhát, majd engem megkerülve belépett a fürdőbe. Zavartan megráztam a fejemet, majd a világ legkisebb erkélyére kilépve (a 36-os lábam nem fért el rajta rendesen hosszában) kiteregettem a vizes ruhadarabokat és a törölközőmet, majd elindítottam egy lejátszási listát, míg Zozo ki nem jött a fürdőből (tovább volt bent mint én). -Indulhatunk? - kérdezte, és mikor megfordultam, a fejem majdnem bele ütközött a mellkasába, olyan közel állt hozzám. Meglepődve pillantottam fel rá és olyan közel volt az arcom az övéhez, hogy simán megnyalhattam volna az orrát. Mondjuk nem tudom hogy reagált volna rá, de így utólag kíváncsi lettem volna. Zozo rezzenéstelen arccal állta a tekintetemet, és lehet, hogy így álltunk volna estig, ha nem kopogtak volna az ajtón.
-Helló! - dugta be a fejét az ajtón Petra, majd meglátta, hogy milyen közel állunk egymáshoz Zozoval. - Bocsi, meg zavartam valamit? - kérdezte riadtan, mire Zozoval egyszerre megráztuk a fejünket. - OH, oké, csak... Menni kéne vacsizni- nézett rám bocsánatkérően, mire a szememet forgatva rámosolyogtam, majd belé karoltam, és elindultam vele a folyosón. A kajáldában négy sor egymás mellé tolt asztal volt, plusz egy 8 személyes asztal. Petra megragadta a karomat, és a nyolc személyes asztalhoz vezetett, ahol már ott ült Patrik és Imi. Petra levágta magát Patrik mellé, engem pedig le rántott a másik oldalára, mellém pedig Márk telepedett le. És velem szemben ki ült? Hát persze hogy Zozo. Mondjuk egész vacsora alatt (ami spagetti volt) azzal szórakoztunk, hogy farkas szemet néztünk, és aki megnyerte, az átvett egy nagy villa spagettit a másik tányérjáról. Nagyon elvoltunk😂 a többiek a tábor témájához igazodva a BMX-ekről beszélgettek, de engem csak az foglalkoztatott, hogy elvegyem Zozo összes kajáját. Vacsi után a lépcső előtti foteleken vertünk tábort, amíg a kisebbek csocsóztak és biliárdoztak, és beszélgettünk. Szó volt a sikeres érettségimről, meg hogy felvettek a kinézett pesti egyetememre,meg a "szerelmi életünkről", ami jóformán csak Petrának és Patriknak volt, mi többiek a szinglik táborát erősítjük. Meg Zozo is. Mármint nem érdekel, csak meglepő. Este 10-kor volt takarodó, így mindenki vissza vonult a szobájába. Én dobtam egy SMS-t anyának, hogy minden oké, még élünk, és a szobába lépve leesett, hogy egy egész éjszakát kell eltöltenem Kempf Zozoval.