Csak egy tábor // Kempf Zozo

Első Rész

Reggel álmosan kapálóztam a telefonom után, hátha végre sikerül kinyomnom azt az átkozott ébresztőt. Az éjszaka nem aludtam valami sokat, végig mérgezett egérként rohangáltam a szobámban, ugyanis be kellett pakolnom egy sporttáskányi cuccot, mert a drága bátyám a legutolsó pillanatra hagyta a szülinapi ajándékom átadását, miszerint holnaptól (azaz mától) a RideZone táborban fogom tölteni az időmet Márkkal, a bátyámmal. Aki ismer engem, az tudja, hogy lány létemre az életem a BMX, és mikor nem torna edzésen vagyok, akkor a közeli parkban felépített BMX pályán töltöm az időmet a szomszéd fiúkkal és a bátyámmal. Világ életemben a bátyám baráti társaságában mozogtam, a fiúkkal sokkal jobban kijöttem, szinte nem is voltak lány barátaim. Jól mondom, szinte. Viszont egy lány barátom mégis akadt, kicsi korom óta ismerem, és ő nem olyan mint a többi lány. Angyali külseje ellenére imád embereket rettegésben tartani. Nos, Kamilla, az egyetlen és utánozhatatlan legjobb barátnőm most épp visítva szaladt be a szobámba (az ajtót majdnem ki tépte a keretből), és még az ágyban fetrengő, félkómás személyemre vetette magát.
- Úristen, elmehetsz a RideZone táborba! - visította a fülembe. Igen, elfelejtettem említeni, hogy a rettegésben tartás mellett az indokolatlan visítás is a kedvenc dolgai közé tartozik
- Igen, de örülnék ha ott hallanék is valamit- toltam le magamról, mire hangos puffanással leesett a földre, de ez cseppet sem zavarta, nagy szemeivel onnan nézett fel rám. Így legalább én voltam a magasabb. Pf. Imádom a 162 centimet. Ja nem. 🙄
-De ha találkozol Kempf Zozóval, küldj képet! - nézett rám csillogó szemekkel.
-Hogy kivel találkozom? - kérdeztem furán.
-Dodó! BMX-ezel, és nem ismered Zozót? Kezd megrendülni a beléd vetett hitem, hogy kiszúrod vagy megtalálod a jó palikat!- húzta össze a szemét, mire felnevettem, és hozzá vágtam az első kezem ügyébe kerülő tárgyat. Ami a telefonom volt. Bezzeg most megtalálom! Pf. Kamilla elnevette magát, majd vissza ült mellém az ágyra. -Vigyázz magadra! - mosolygott rám, mire szorosan megöleltem.
-Dorka! - kiáltott fel anyu a konyhából, mire Kamillával egyszerre felálltunk és lesiettünk a lépcsőn. A konyhában anyu épp szendvicseket gyártott, az asztalon pedig Márk pihentette a fejét. Vagyis inkább aludt. Sőt, még horkol is. Kamilla régóta odáig volt a bátyámért, meg vissza, én pedig azon vagyok, hogy végre Márkból is előhúzzam az érző lelkű részét, hogy rávilágítsak, ők egymásnak lettek teremtve. Kamilla most megbabonázva meredt a tesómra, egészen addig, míg nyakon nem borítottam a srácot egy pohár vízzel.
-Miaz? - kapta fel riadtan a fejét, mire felnevettem, Kamilla pedig a hűtőnket kezdte tanulmányozni.- Ja, te vagy az- meredt rám unottan Márk, majd végigmérte Kamillát (hah, lehet vannak érzései?), majd ismét rám nézett. - Indulhatunk? - vigyorodott el boldogan.
-Márk, pizsiben vagy. Ahogy én is. És ahogy kb. minden értelmes ember is. Reggel nyolc van! - forgattam a szemem, majd Kamilla mellé leülve bevágtam két rántott húsos szendvicset. Reggeli után Kamillával kitaláltuk, hogy egy fekete rövidnadrágot, egy fehér "Normal is boring" feliratú ujjatlant, piros-fekete kockás inget és tornacipőt (szigorúan feketét, mert Kamilla szerint az megy az "outfit"-emhez [?]) veszek fel, a hajamat pedig kontyba rendeztem. Egy halvány szájfényt tettem fel, majd a szemüvegemet féléve (az is fekete😂) felkaptam a sporttáskámat (ami szintén fekete; mi van velem?), majd Kamillával a sarkamban, le siettem a lépcsőn. A nappaliban anyu szorosan megölelgetett engem és Márkot, és a pillanat hevében még Kamillát is elkapta, aki igaz vagy másfél fejjel volt nagyobb anyunál (nálam is egy fejjel magasabb), de élvezte a szeretetrohamot. A napfényes udvarra kilépve elmentünk a biciklikért, majd bepakoltunk a kocsiba. Ahogy a napfényes udvaron álló Márkra néztem, rájöttem mit eszik rajta Kamilla. Nagyon helyes volt, kusza, barna haja a szemébe lógott, és a fehér pólóját igazgatta... Najó, pfuj, igazából szörnyű a csávó, de majdnem mindennél jobban szeretem. Persze anyuékat és a töltött káposztát jobban szeretem, de azért nem ő van az utolsó helyen, és ez a lényeg, nem? Miután bepakoltunk, szorosan megölelgettem Kamillát, aki miután megígértette velem, hogy nem töröm ki a nyakam, el is engedett, úgyhogy Márkkal belültünk a kocsiba, és elindultunk. Elég fura volt látni anyut, aput és Kamillát a kapunkban állva integetni, de a nyakamat teszem rá, hogy Kamilla be fog költözni hozzánk, míg mi nem leszünk otthon.