Csak egy tábor // Kempf Zozo

Tizenharmadik Rész

Reggelről az első emlékem a dezodor és bors szag volt. Hírtelennem értettem a dolgot, de aztán leesett, hogy még mindig Zozo RIDE! - os pulcsija van rajtam. Kómásan kinyitottam a szemem, de azonnal mozdulatlanná merevedtem. Valami fehér anyagot láttam, amivel nem is lett volna baj, csak épp az a fehér anyag mozgott. Még egy utolsót szippantottam a dezodor és bors szagból, majd mocorogni kezdtem egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy hol és hogyan vagyok. A fejemet Zozo nyakához dugtam, most hogy így koncentráltam rá, éreztem a fejemen, hogy ki fújja a levegőt. És a keze... A keze a derekamat ölelte át, és úgy szorított magához, mintha soha nem akarna elengedni. De a lábunk is össze volt gabalyodva rendesen, normálisan fészkelődni sem tudtam.
-Ne ficánkolj- suttogta Zozo a hajamba, amitől eléggé megdobbant a szívem.
-Ébren vagy? - kérdeztem, és tudom, hogy életem leghülyébb kérdése volt, mégsem telt többre.
-Te tényleg szeretsz kérdezni- állapította meg a nyilvánvalót, majd úgy helyezkedett, hogy a szemembe nézhessen. - Jó reggelt- mosolygott rám aranyosan, és az álmos szemével az arcomat fürkészte,a haja pedig két óra alvás után is szanaszét állt. Elképesztően jól nézett ki ott, abban a pillanatban. Bár ő mindig jól néz ki. Pf. A szívem a torkomban dobogott (oldalt feküdtem, lehet felcsúszott), és borzasztóan hozzá akartam bújni, mikor is kopogtak. Hát én ezt komolyan nem hiszem el! Meg sem várva a választ, Márk belépett a szobába, majd kíváncsian ránk nézett.
-Miért vagytok még ágyban? - kérdezte csodálkozva.
-Mert reggel nyolc óra van- vontam fel a szemöldököm, és felültem. Márk megdorgatta a szemét, majd megakadt a szeme valamin.
-Miért vagy tornacipőben az ágyban? - kérdezte, mire végig néztem magamon. Meg mindig a tegnapi pólót, farmert és tornacipőt viseltem, meg persze Zozo pulcsiját.
-Nem volt kedvem átöltözni- vontam meg a vállamat, majd kimásztam az ágyból, és a táskámból előszedtem az aznapi cuccom ("Last name HUNGRY, first name ALWAYS" póló+ farmer rövidnadrág + tornacipő) majd a fürdőben átöltöztem, és két csuriba felfogtam a hajam. A fürdőből kilépve Márkba ütköztem, aki az erkélyajtónál álló Zozóval nézett farkas szemet, és a feszültség érezhető volt a levegőben. - Márk? - kérdeztem riadtan, mire megszakította Zozóval a szemkontaktust, és rám mosolygott.
-Nyugi van, Dorci, nem akarom leütni. Csak ha nem vigyáz magára. Meg a kezére- pillantott ismét Zozóra, majd a csodálkozó tekintetemtől kísérve kivonult a szobából.
-És még én vagyok a fura - jegyeztem meg, mire Zozo elmosolyodott, majd belépett mellettem a fürdőbe. Amíg Zozo szépítette magát (vagy tovább aludt a wc-nek dőlve) a fürdőben, addig én felhívtam anyát, és el meséltem, mi történt velünk eddig (Zozót és a kint töltött éjszakát "véletlenül" Ki felejtettem), majd mikor Zozót is ki dobta a fürdő, együtt indultunk le. Utolsónak értünk le a reggelihez, amit Imi szóvá is tett.
-Ti mindig késtek. Akarjuk tudni, miért? - húzogatta a szemöldökét, mire a szememet forgatva leültem, Zozo pedig nyakon vágta, majd ő is helyet foglalt.
-Zozo miatt késünk állandóan, tovább van bent a fürdőben mint én meg Petra összesen. És mi lányok vagyunk- kentem a kiflimre a vajat, és a kijelentésemre hozzám vágott egy paradicsomot (!). - Komolyan? - vontam fel a szemöldököm, és vissza dobtam szegény paradicsomot. Érett 18 és 23 éves emberek, köszönjük.
-A paradicsom zöldség vagy gyümölcs? - kérdezte hirtelen Imi, mire mi, a nagy biológusok elkezdtunk ezen elmélkedni, de sokra nem jutottunk. Reggeli után minden cuccomat össze szedtem ami a bicózáshoz kell, majd Márkkal egészen délután kettőig gyakoroltunk (próbálta megcsinálni azt a szaltót amit én csináltam hét elején) én pedig egy flairt próbáltam beadni, de csak nem akart össze jönni. Imi és Pizsa próbáltak segíteni, de csak nem jött össze. A végére már tiszta ideg voltam, és mikor Petra  odahozta nekem a szendvicset, már vörös volt a fejem a dühtől, és tuti hogy Petra megrémült tőlem. Nem csodálom. A tartalmas ebéd után (májkrémes zsemle) ismét kimentünk a tóhoz, ahol szaltó versenyt tartottunk. A fiúk jól elvoltak az ugrálással, mi pedig Petrával a napágyon süttettük habtestünket. A délután folyamán eléggé megpirultam, ahogy Petra is, így kicsit távolabb, a napernyők alá beülve néztük, hogy Zozo, Imi, Márk vagy Patrik fullad bele hamarabb a tóba, ugyanis az okosok egymást dobálták, és Imi például akkora hátast nyomott, hogy azt hittem, ott marad. Este hatra mindenki kifáradt, így lassan, de folyton nevetve sétáltunk fel a lépcsőn. Most nem tusoltam le, nem lettem vizes, csak a cuccaimat vissza véve eldőltem az ágyon, és Kamillával üzengettem amíg Zozo a fürdőben volt. Kamilla minden Zozóval kapcsolatos infót kihúzott belőlem, és egyre jobban kezdte bele élni magát ebbe a Zorka-dologba. És az a baj, hogy én is. Mikor Zozo végre kiszabadult a fürdőből (mi az istent csinál ott annyi ideig???) együtt indultunk le a kajáldába. Most nem késtünk annyit, mint általában, de így is mi voltunk az utolsók. Imi már nyitotta a száját hogy megjegyzést tegyen, de egy gyilkos pillantással belé folytottam a szót. A vacsora úgy telt, hogy a fiúk szidták, mi meg természetesen védtük a Titanic-ot (és persze DiCaprio-t. Főleg őt) úgyhogy el is voltunk. És persze mondanom sem kell, hogy szakadtunk a nevetéstől a "jobbnál jobb" érveken (köszönjük Imi) . Vacsi után néhányan még vissza mentek bicózni, rájuk Imi és Danny vigyáztak, a többi ember meg vagy a szobájában tepedt, vagy a lépcső előtti kanapén nézte a Tv-t. Petra és Patrik a szobájukban nézték a Titanic-ot (Patrik szidni merte DiCaprio-t, és ezért Petra szerint [és szerintem] bűnhődnie kell), így én egyedül maradtam, de nem is bántam. Kisétáltam a tó partjára, és onnan néztem a naplementét,ami egyszerűen gyönyörű volt. A telefonomból halkan szóltak a lassúbbnál lassúbb (és szerelmesebbnél szerelmesebb) dalok, én pedig a gondolataimba merülve meredtem magam elé. Hirtelen két kéz ragadta meg a derekam, mire ijedtemben felsikítottam.Tizenharmadik rész🤫 (5/5)

Folyt./ - Ez már szándékos volt - suttogta a fülembe Zozo, mire kifújtam a levegőt, de nem szóltam. Zozo mellém lépett, és ő is a naplementét kezdte nézni. Nem tudom mennyi idő telhetett el (percek talán, vagy egy óra?) csak álltunk ott csendben, és néztük ahogy a Napból már csak egy félkör marad.
-Olyan gyönyörű- suttogtam továbbra is magam elé bámulva. Nem mertem Zozóra nézni.
-Én mást látok, ami sokkal gyönyörűbb- mondta Zozo, mire kíváncsian felnéztem rá. Engem nézett, a tekintetét az enyémbe fúrta. Elkerekedett szemmel néztem rá, mire Zozo hírtelen elkapta a csípőmet, magához húzott és megcsókolt. Éreztem a lepkéket a gyomromban, és először mozdulni sem mertem, de végül sikerült lábujjhegyre állnom (csak így értem föl) és a nyakát átkarolva közelebb húzni magamhoz. Zozo meglepetten megmerevedett, majd óvatosan eltolt magától, és mélyen a szemembe nézett.
-Ezt miért kaptam? - kérdeztem halvány mosollyal, mire Zozo felnevetett.
-Te sosem hagyod abba a kérdezést, igaz? - vigyorgott rám, amitől a szívem hevesebben kezdett verni, mint akartam.
-Szerinted? - kérdeztem vissza, mire elnevette magát, és ismét magához húzott, és megcsókolt. Teljesen normálisnak tűnt a dolog, a testem úgy passzolt össze az övével, mintha egyek lettünk volna. Nem gondoltam volna hogy ez a tábor ennyi mindent tartogat. Lettek barátaim, jobb lett a kapcsolatom a bátyámmal, szerelmes lettem, és engem is viszont szerettek. És egy előre szaltót is csináltam. Mindenképp jól jártam🙂. || Na, ki számított erre? 😏🙃