Csak egy tábor // Kempf Zozo

Hatodik Rész

Miután a bikininek nem nevezhető bikinimre rávettem az ujjatlanomat és a rövidnacim, a hajamat ismét kontyba rendeztem, majd kiléptem a fürdőből. Zozo egy szál fürdőnadrágban állt, nem volt rajta póló, és a zsinórral bajlódott. Kérdőn meredtem rá, mire csak megvonta a vállát, én pedig biccentettem. Néma kommunikáció, mesés. Pf. Majd a kistáskámba beledobtam egy törölközőt és egy szemüvegtokot, úgy pillantottam ismét Zozóra, aki végre talált magának egy pólót, és fel is vette azt. A papucsomba bele lépve ismét rápillantottam mint egy erősítés képpen, hogy mehetek, mire áthajolt előttem, és kinyitotta az ajtót, majd szó szerint kirakott a szobából a folyosóra (miért emelget állandóan?!), ahol Márk, Patrik és Petra várakoztak.
-Küldjünk le mindenkit az udvarra. Márk, segítesz? - nézett Patrik a tesómra, mire Márknak felcsillant a szeme, hogy végre ő is parancsolgathat, majd Zozo és Patrik között sétálva eltűnt a kanyarban, hogy kipaterolja a táborozókat a szobákból.
-Megyünk le? -kérdezte Petra, mire bólintottam egyet, ő pedig belém karolt, és elindultunk lefelé. Hírtelen rezegni kezdett a mobilom a zsebemben, a képernyőn pedig Kamilla neve villogott. Mosolyogva fogadtam a videóhívást.
-Sziaaa! - hajolt bele a kamerába Kamilla. -Jézusom, nemár, látom a pórusaidat- röhögtem föl, mire Petra is elmosolyodott és Kamilla is kimászott a kamerából. -Miújság? - kérdezte kíváncsian, és a tekintete rólam Petrára ugrott. - Ő ki? - kérdezte szokatlanul kedvesen. Gyanús volt nekem mint krematóriumban a hamuban sült pogácsa. (jó ez morbid volt, bocsi- a szerk.)
-Petra- feleltem, majd Petrához fordultam. - Ő pedigitt a legjobb barátnőm, Kamilla - mutattam be őket egymásnak. -Örvendek- mosolygott Petrára Kamilla. Állj. Kamilla kedvesen mosolyog egy idegenre? Tuti hogy beteg! Vagy túl sok parfümöt fújt magára, és bekábult.
-Nah, mielőtt leraklak, tippelj, kivel kerültem egy szobába- mosolyogtam Kamillára, aki elég értetlenül nézett vissza rám.
- Petra? - kérdezte, de megráztam a fejem.
-Márk? - csillant fel a szeme, és tuti abban reménykedett, hogy kap pár képet a tesómról, amin épp alszik. Max. ha megkéri Danny-t, de ő tuti nem vállalja.
- Nem-nem - vigyorogtam, mire Kamilla kérdőn meredt rám. - Zozóval- mondtam, mire Kamillának szó szerint leesett az álla. Gyuláig hallottam, hogy koppant.
-Neeee! - csodálkozott.
- Deeee!
-Úristen, demenőmár! - lelkesedett, mikor is Petrával kértünk az udvarra.
-Azaz, na megyek, majd még beszélünk- mosolyogtam rá.
- Mondd meg Márknak hogy üdvözlöm! - kérte.
- Én is szeretlek--forgattam a szemem, mire Kamilla és Petra felnevettek, én pedig kinyomtam a hívást. Meg pár percet beszélgettünk Petrával olyan lényeges dolgokról, hogy például neki miért nem áll szanaszét a babahaja (rejtély) , majd megérkeztünk a tóhoz, ahol azonnal kezdetét is vette az őrület. A kisebbek megrohamozták a trambulint,mi viszont (Petra, Márk, Patrik, Imi, Danny, Pizsa, Zozo) a többieknek csípőig, nekem mell alattig (pf) erő vízben ácsrogtunk, és beszélgettünk. Egyszercsak valamit beszóltam Zozónak, amin a többiek jót röhögtek, de én már nem tudom mi volt az, csak az rémlik, hogy Zozo magához szorított, majd... Majd nemes egyszerűséggel bevágott a vízbe. Riadtan fogtam be az orromat, és hiába kiáltottam, hogy nem tudok úszni, hogy nem tudok úszni, sokat nem segített a helyzetemen. Elmerültem a hideg vízben, pár pillanat múlva pedig két kéz ragadott meg, és kihúzott a vízből. Leplezetlen csodálkozással meredtem a bátyámra, aki kételkedve mért végig.
- Élsz- állapította meg.
- Gondolod? - kérdeztem vissza, mire a szemét forgatva átkarolta a vállam.
-Közölhetted volna hamarabb is velük hogy nem tudsz úszni- mondta.
-Zozónak nem lett volna mindegy? Maximum kötött volna rám egy kötelet, hogy megtaláljon. - forgattam a szemem mire Márk felnevetett.
-Utánad ugrott, csak én hamarabb megtaláltalak- felelte, mire kérdőn Zozóra néztem, akinek a hajából csöpögött a víz, ami végig folyt az arcán, majd a lebarnult felső testén... Zavartan vissza néztem a bátyámra, aki a párt felé terelgetett, majd mikor a többiekhez vissza értünk, Petrával megállapítottuk, hogy ennyi elég is volt a vízből, így én beálltam három 19-körüli sráchoz röplabdázni, míg Petra minket figyelve fagyit evett, Zozóék pedig a kisebbekre vigyáztak, hogy ne tegyenek kárt se magukban, se egymásban, de a trambulinban sem.