Csak egy tábor // Kempf Zozo

Tizenegyedik Rész

Vacsora előtt ismét letusoltam, majd egy "I need a phone with 500% battery" pólót és egy hosszú farmert felvéve (azért elég hidegek az éjszakák) beléptem a piros Converse-embe, majd egy kockás inget a derekamra kötve kiléptem a fürdő ajtaján. Zozo az ágyon ült, és az Instagramot pörgette, és mikor épp a hajamat engedtem ki, hogy megfésüljem, felnézett, és halványan elmosolyodott. EZ MEG MÉGIS MIT JELENT? ZOZO!
-Tessék? - kérdezte, nekem pedig akkor esett le, hogy a nevét a valóságban is kimondtam.
-Mehetünk enni? - kérdeztem, mire biccentett, és egymás mellett sétálva mentünk le a kajáldába. Ismét szemben ültem Zozóval, és folytattuk a farkasszemezést, de most néha mi is bele folytunk a beszélgetésbe. Vacsi után épp odamentem volna a bátyámhoz és Zozóhoz, mikor Petra elkapott, és felrángatott a lépcsőn, és közölte, hogy "ez így nem lesz jó". De hogy mi, az rejtély. Kérdőn pillantottam fel rá, miközben ő kibontotta a hajamat (igaz 20 perce fogtam össze nagy nehezen, de sebaj Petra, csináld csak),majd egy vörös rúzst kapott elő a táskájából. -Na ne! Azt nem kened rám! - kerekedett el a szemem. - De de! Full jó lesz! - mosolygott rám kedvesen, mire a szememet forgatva hagytam, hogy kifesse a számat. De legalább eper íze volt a rúzsnak, ennyi jó mégis volt benne. Miután végzett, együtt léptünk ki a folyosóra, ahol ott állt Márk, Imi, Pizsa, Danny meg Patrik. És persze Zozo, aki elkerekedett szemmel nézett rám, mire zavartan lehajtottam a fejemet. A minidiszkóban a srácok kitettek magukért, az ugratók fölött neon lámpák voltak, a sarokban pedig hangszórók, amikből szólt a zene. A kicsik már ugrándoztak, meg táncolt pár 19 körüli srác is (akikkel röplabdáztam), mi pedig beálltunk a fal mellé, és ott énekelgettünk. Mi Petrával teljes beleéléssel végig énekeltünk pár 5SOS és WDW dalt, amin a többiek jól szórakoztak, mi pedig megállapítottuk, hogy a következő megálló az X-faktor. Este 10 körül járhatott az idő, mikor Zozo a hátam mögött megállt (én épp ittam), és a fülembe suttogott, amitől majdnem félre nyeltem.
- Akarsz betörőset játszani? - kérdezte, mire kérdőn felpillantottam rá. - Azt hiszem, vissza kéne szereznem valamit- suttogta, mire biccentettem, ő pedig elindult az ajtó felé.
-Petra, megyek, betörök valahová Zozóval, majd jövök- súgtam Petrának, aki Patrik kezét szorongatva énekelgetett
-Jó szórakozást- kacsintott rám, mire halvány mosollyal Zozo után siettem, aki az ajtó mellett a falnak dőlve várt rám, majd mikor meglátott, elindult a lépcső felé.
Csendben siettünk fel a lépcsőn, majd Márkék ajtaja előtt lelassítottunk, Zozo pedig kinyitotta az ajtót és belopakodtunk.
-Azt hiszem, Iminél van egy pólóm- kattintotta fel a lámpát, mire hitetlenkedve meredtem rá.
-Egy póló miatt törtünk be a bátyám szobájába? - kérdeztem döbbenten, de nem tudott válaszolni, ugyanis hangokat hallottunk a folyosóról. Márk és Danny hangját. Ó te jó ég! Riadtan néztem Zozóra, akinek az arcán ugyanolyan riadalom futott át. Még ez is jól állt neki. Pf. Magamban hálát adtam az égnek, amiért Kamillával voltunk annyira ijesztőek, hogy a bátyámékat mindig követtük, és mikor hátra fordultak, időben elrejtőztünk, és sosem vettek észre, így kialakult bennem a menekülő ösztön, így egy pillanat alatt az erkélyajtónál teremtem, és Zozo karját megragadva kilöktem a kicsi erkélyre.
-Dodi, mégis...? - kezdte, de félbe szakítottam.
-Csak kuss, és majd beengedlek- szóltam, majd a biztonság kedvéért a kezébe nyomtam egy pokrócot, majd behúztam a függönyt, és lehuppantam a legközelebbi  ágyra. Márk abban a pillanatban nyitott be, amint elhelyezkedtem. Amint meglátott, megtorpant, így Danny hátulról belé ütközött.
-Hát te hogy kerülsz ide?- kérdezte csodálkozva.
-Látod ott azt a rést a falon? Úgy hívják, ajtó- biccentettem az ajtó felé, mire Danny elnevette magát, Márk viszont csak a szemét forgatta (lehet rokonok vagyunk? 🤔). Ő sosem nevetett a szarkazmusomon, pedig 18 éve az a célom, hogy egyszer, csak egyszer elnevesse magát.
-Csak a pulcsinkért jöttünk. Megyünk le a tóhoz, ott töltjük az éjszakát- mondta, és Dannyval egyszerre felkapták a pulcsijukat. - Jössz? - kérdezte, mire felpattantam, és óvón figyeltem, hogy én legyek az utolsó, aki kimegy. Már a lépcsőn siettünk lefelé, mikor eszembe jutott, hogy valamit a szobában hagytam. Egy mogyoróbarna szemű, BMX-es valamit.
-Mindjárt jövök, fent maradt a telefonom. De ti menjetek nyugodtan- torpantam meg, mire Márk kérdőn nézett rám, de Danny megragadva a vállát lefelé vonszolta. Megfordultam, és rohanvást mentem a szobáig, majd felrántottam az erkélyajtót. Zozo dideregve pillantott rám a takaró alól. Lehet nem volt a legjobb ötlet kizárni egy pólóban. - Élsz- állapítottam meg. Márkék szobájából kilépve átsiettünk a mi szobánkba, ahol Zozo felkapott két pulcsit, a feketét, amiben tegnap voltam, meg egy fehéret. A feketét a kezembe nyomta (a jelek szerint megjegyezte hogy nincs pulcsim) , majd futva indultunk a partra. A többiek (Imi, Pizsa, Danny, Patrik, Petra, Márk) már ott voltak, és mikor mi is megérkeztünk, leültem Petra mellé. A bal oldalamra pedig Zozo ült. Mesés. Pizsa ünnepélyes keretek között tüzet gyújtott (aztán bele ugrott a tóba mert egy kicsit felgyújtotta a nadrágját), majd valahonnan elő került két zacskó pillecukor,amit megsütöttünk, közben pedig Imi okosságait és favicceit hallgattuk, és szakadtunk a nevetéstől. Végre voltak barátaim. Eddig nekem csak egy Kamillám és egy Márkom volt, nem igazán voltak barátaim (persze Márk haverjaival jóban voltam, de az nem olyan), most pedig kaptam egy Petrát, egy Patrikot meg egy Imit. És egy Zozót. Bár benne nem vagyok biztos. Hajnali kettő körül kezdtünk el sorra kidőlni a napágyakon, amiket a tűz körül rendeztünk el. Elsőnek Imi és Pizsa dőltek ki (amatőrök), mi pedig sztorizgattunk. Zozo remek ötlete ugyanis az volt, hogy meséljünk horror sztorikat. Igaza is van, nem elég hogy így is félek a sötétben, most meg attól is retteghetek, hogy mikor támad meg minket a Texasi láncfűrészes. Csepi dőlt ki legközelebb, utána Márk (lehet nem is vagyunk rokonok🤔), majd Patrik vállának dőlve Petra is. Mikor már Patrik is el-elbóbiskolt, én is elhelyezkedtem a napágyon, mellettem pedig Zozo magzat pózba gömbölyödött.
-Álmos vagy? - kérdezte suttogva, mire bólintottam. Próbálkozom kell, hogy minél kevesebbet foglalkozzak vele. Ebből úgysem lehet semmi. A másik oldalamra fordultam, hogy még csak ne is lássam, de rájöttem, hogy azon az oldalamon nem tudok aludni. Rá néztem a telefonomra, ami hajnali fél négyet mutatott. Az ég már kezdett kivilágosodni, így megfordultam, és láttam, hogy Zozo már alszik, így lefotóztam, és el küldtem Kamillának amolyan "örülj" stílusban, majd a hátamra feküdtem, és az egyre halványodó csillagokat néztem.